Monster Energy Supercross 5 – játékteszt


Monster Energy Supercross The Official Videogame 5

Fejlesztő,Kiadó: Milestone; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S

Felajzottan vártuk a Monster Energy Supercross 5 érkezését, de most inkább egy ernyedt lufira hasonlítunk.

Az autó- és motorsportok széles skáláján érdekelt vagyok, s különösen a kétkerekűek világa áll hozzám közel. Ám amíg a MotoGP vagy World Superbike eseményeit immár harmadik évtizede naprakészen várom, addig a különféle terep műfajok mind a mai napig fehér foltot jelentenek. Nem azt mondom, hogy nem ragadok ott szívesen pár percre, ha ilyen közvetítés megy valamelyik sportcsatornán, de hosszabb időre sohasem, pláne hogy egy szezont végig kövessek.

Ennek ellenére videojáték fronton szívesen vennék egy jó feldolgozást, mert emlékeim szerint kb. a Moto Racer játékok hoztak felhőtlen örömöt a 3DFX korszak kezdetén (pedig ha mai szemmel nézem, rém gagyi darabok voltak). S igazából most sem lenne sokkal többre igényem, részemről tökéletesen elégedett lennék egy arcade megvalósítással, csak élvezetes legyen a játszhatóság. Éppen ezért vágtam bele a Monster Energy Supercross 5 tesztjébe, hogy hátha mindezt megkapom. Ezen felül igencsak bíztam benne, hogy a sorozat új generációs konzolokra való költözése minőségi ugrást hoz látványban és esetleg még a PS5 új kontrollerét is sikerül kiaknázni.

Úgy fair, ha nem árulok zsákbamacskát: szögezzük le mindjárt az elején, hogy a jóleső elégedettség nem jött össze. Ha összegeznem kell, akkor a játék sajnos maradt ugyanaz a középszer, mint a korábbi részek. Itt-ott sikerült pofozgatni és javítani az eddigi szinten, de nem olyan sokat, hogy azt tudjam mondani “Heuréka!”. Az első és talán legnagyobb gond, hogy látszólag a készítők sem tudták eldönteni, hogy arcade, vagy komoly szimulátor irányba vigyék el a játékot. Biztosra akartak menni és mindkét tábort kiszolgálni, de tudjuk jól mi történik, ha valaki egy seggel akar két lovat megülni (két szék között a földre ül – hogy a közhelyek sorát kimaxoljam).

Pedig a srácok tényleg komolyan készültek, egy vadi új, igen részletes tutorial is készült (ez a Futures Academy), hogy a versenyzés minden csínját-bínját átadja a játékosnak, de a végeredmény végső soron inkább felemás amikor a versenyzésre kerül a sor. Hogy a helyzetet meg lehessen érteni, hadd hozzak egy hasonlatot. Van pár ismerősöm, aki minden egyes motoros játéknál elsüti azt, hogy ez nem olyan mint a valóság, pedig ö motorozik nap mint nap. Ilyenkor jön részemről a legendás Tommy Lee Jones féle meme nézés – már hogy lehetne valaha is olyan, hiszen egy joypadet szorongatsz és egy képernyőt nézel? Viszont ha az efféle túlzott elvárásokat félre is tesszük, akkor sem mondhatjuk sajnos a Monster Energy Supercross 5-ra egy percig sem, hogy életszerű.

Kezdjük ott, hogy az AI csapnivaló. Az ellenfelek mennek egymás után, mintha zsinóron húznák őket és semmi sem rendítheti el őket a bescriptelt útvonaluktól. Mindenek tetejébe még igen látványtalanul is teszik a dolgukat, nyoma sincs olyan látványos megmozdulásoknak, mint amiket egy közvetítésben, vagy versenyen látnánk. Sajnos a mi mocink vezethetősége és a fizikája sem a legjobb. Simán előfordul, hogy egy AI fejére érkezünk egy ugratás után, ám ilyenkor nem az történik, hogy mindketten elesünk, hanem akár másodperceken keresztül siklunk a vetélytársunk feje felett, a láthatatlan “ütköződoboz” tetején. De ha az ilyesfajta bakikat nem is számoljuk, akkor is minimum azt lehet mondani a fizikára, hogy fura. Én magam soha nem motoroztam, pláne nem terepen, de most még én is azt mondom, hogy a valóság nagyban távol áll ettől.

A jó hír, hogy azért bele lehet jönni a dologba, sikerült versenyeket nyernem. Mindehhez csak időt és energiát kell áldozni, rá lehet érezni az irányításra. Viszont úgy tudnám jellemezni, hogy ha az ember el is kapja a fonalat, akkor is maximum annyira élvezetes mint villával enni a levest (tud működni ha kell,  de mosolyogva veszed vissza a kanalat, amint lehetőséget kapsz rá). Úgy vettem észre ráadásul, hogy a siker pályafüggő is. Volt olyan helyszín, ahol a végén már utcahosszal nyertem, máshol meg sokadszori nekifutásra sem sikerült elmozdulni az utolsó helyről.

Térjünk át a grafikára, mert ez volt egy másik pont ahogy említettem az elején, ahol sokat vártam. Vitathatatlan, hogy a játék profitál a PS5 erejéből, de sajnos messze nem használja ki azt. A látvány inkább hasonlít egy (pár helyen két) generációval ezelőtti szintre, amely fel lett húzva a mai felbontásokra és sebességre. Ezzel azt akarom mondani, hogy a 4K/60 FPS lehet hogy megvan, de ha a külcsínt kellene osztályozni, nem tudnék sokat lelkendezni. A játék még csak-csak elmegy, a Milestone grafikusai viszont még mindig nem tudnak emberi karaktereket modellezni (borzalmasan néznek ki egytől-egyig). Sajnos a DualSense (másik nagy reményem) sincs kiaknázva, valamennyit talán foglalkoztak a témával, de Ratchet, vagy Gran Turismo 7 szintjét egyáltalán meg sem közelíti. Hogy az új generációs konzolok főbb előnyeit végig vegyük, a töltések is meglehetősen hosszúak és sok van belőle – vagyis a gyors SSD-ből sem tud profitálni a játék.

A játékmódokat nem igazán venném végig, mert nagy meglepetések nincsenek. Licenszelt játék révén vannak valódi versenyzők, csapatok, a helyszínek is ismerősek lehetnek a rajongóknak. Tudunk szóló versenyeket nyomni, ahogy bajnokságot is, természetesen van multi, kusztomizálási lehetőség és minden ami ilyenkor szokott. Inkább csak a Compoundot emelném ki, ami igazából egy ilyen open world, szórakozási lehetőség. Céltalanul motorozgathatunk egy terepen (alá terep2.exe), de akadnak itt is kisebb versenyek, mini játékok. A legtöbb időt talán itt töltöttem el és még élveztem is, annak ellenére hogy pont ebben a módban fut az ember leginkább horrorisztikus grafikai megoldásokba a szabad terepen.

Ha egy szóban kellene összefoglalnom az élményeimet a Monster Energy Supercross 5-tel kapcsolatban, akkor sajnos a kiábrándító lenne az. Gyermekkoromban volt egy könyvem, Kökényesy György Porban az igazság című írása, mely a motocrosst mutatta be a nagyérdeműnek. Ebben volt egy kép, amely egy versenyen készült tragikus etűdöt örökített meg, ahogy egy versenygép épp fejen talál egy pályaszéli nézőt. Na most pont így érzem magam én is. A rajongók esetleg megtalálhatják a számításukat, de szigorúan csak azért, mert úgysincs más vetélytárs (nekik is inkább azt ajánlom, hogy ha nincsenek nagyon besózva, akkor várjanak meg egy leárazást, addig meg nyüstöljék a tavalyit). Pedig igény volna rá….6. szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Republique VR: Anniversary Edition – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (426.)
Következő cikk 64 érdekesség a 64 éves Gary Oldmanről