Fejlesztő: HAL Laboratory, Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch
Végre idén is kaptunk egy igazi Nintendos kalandot a Kirby and the Forgotten Land személyében és ezúttal még Mariot sem kellett segítségül hívni.
Ha szóba kerül a Nintendo, akkor egyből mindenki Mariora asszociál, pedig a japán cégnek még egy rakás fontos franchise-a van, például az idén 30 esztendős Kirby. De nem akarok álszent lenni, a kis rózsaszín gömböc kalandjai nekem is kimaradtak eddig, viszont keresve sem találhattam volna jobb belépési pontot a szériába, mint amikor az forradalmi módon 3D-be lépett át. A Kirby and the Forgotten Land ráadásul egy vadi új kaland, nem remaster, nem remake, vagy egy tuti receptet követő folytatás, amelyekből mostanában gyakran kaptunk a N-től. Mindenek tetejébe még piszok jól is sikerült, de ne szaladjunk ennyire előre.
A játék természetesen a platform, ügyességi kategóriában indul és nagyon nem titkoltan a gyerekek jelentik a fő célközönségét. Ha nem nézzük azt, hogy konkrétan Kirby brutális gyilkosságokat követ el a rátámadó állatokon és egyéb ellenfeleken (hiszen felgyújtja, lefagyasztja, vagy éppen karddal aprítja őket), akkor egy roppant hangulatos, kifejezetten cuki tesztalannyal van dolgunk, a grafika vidám, sok színt használó rajzfilmes stílussal operál. A technikai oldal meg olyan vaj sima futást futást nyújt (akár handheld, akár dokkolt üzemmódban), hogy öröm ránézni – maximálisan ki vannak aknázva a Switch képességei és az is látszik hogy HAL Laboratory nemcsak érti a dolgát, de féltő gondoskodással egyengeti csemetéjének útját.
Rögtön azzal kezd a kaland, hogy nehézségi szintet lehet választani – kettőt kínál fel a játék, gondolva a kezdőkre (és a már említett kisebbekre) is, akik nem annyira ügyesek esetleg. Azt kell viszont mondanom, hogy a nehezebb mód sem igazán nehéz, így aki gyakorlott videojátékos, az mindenképp ezt válassza, ha lesz is később egy-egy izzasztóbb boss harc, büntetlenül oda-vissza lehet kapcsolgatni a kihívás minőségét. Összesen hat nagyobb világon keresztül kell majd kalandoznunk, melyek egyenként 4-4 pályát tartalmaznak (kivéve az utolsót, ahol eggyel több van), plusz egy-egy bosst. Utóbbiak szinte kivétel nélkül aréna harcok, az egyes szintek viszont nagyon tudnak különbözni.
S ez utóbbi tény a Kirby egyik legnagyobb erénye: a változatosság. Nemcsak a setting, vagyis a környezet tér el, hanem a játékmenet is igen különböző. Az egyes pályákat pedig többször is végig akarjuk majd tolni – de mint már említettem nem a nehézség okán, hanem mert rengeteg gyűjtögetni való akad. Alapvetően a Waddle Dee nevű haverjainkat kell kiszabadítani, de őket nem csak a pályák végén kapjuk meg, hanem menet közben is, opcionális feladatokat teljesítve. S hogy mik azok? Nos az titok – vagy rájössz menet közben vagy nem (azért ha nem, a pálya végén a játék felfed egyet).
A begyűjtött kis pajtások egyébként a játék elején fellelt (és kezdetben meglehetősen üres) falut kezdik szépen benépesíteni, és amikor elegen vannak, felhúznak egy-egy új épületet. Ezekben vagy mini játékokat játszhatunk, vagy fejlesztéseket végezhetünk – érdemes tehát vissza-visszatérni alkalmanként. Főleg a fegyverek miatt. Kirby ugyanis alapvetően csak egyféle dolgot tud művelni: egy hatalmas levegővétellel lenyelni mindent ami a környezetében van. Az apróbb ellenfeleket csak ki tudjuk köpni lövedékként, a komolyabbaknak viszont át tudjuk venni a speckó tulajdonságait. Így tehetünk szert kardra, bombára, tűz-, vagy jégköpő skillre, de akár tüskés gombóccá is változhatunk (Katamari Damacy stílusban). Ezeket természetesen egy idő után tudjuk továbbfejleszteni a faluban, de nem ingyen. A pályákon szétszórva találhatunk tekercseket (ezek a fejlesztések megnyitásához kellenek), továbbá szükség lesz még coinokra (amelyeket amúgy újjáéledésre is használhatjuk, ha elhaláloznánk – 100 egység az ár) és a melléküldetésekért járó csillagocskára is.
A legnagyobb móka azonban mégis csak a Mouthful mode. Ez azt jelenti, hogy a szinteken elszórva (sajnos csak scriptelt, vagyis előre elkészített helyeken) találhatunk különféle tárgyakat, amiket szintén lenyelhetünk. Lehet ez egy kisebb autó, vagy egy rozoga rámpa, esetleg egy italautomata – amelyeknek átvesszük az alakját és a tulajdonságaiknak megfelelően tudjuk őket használni (száguldozhatunk, magasabb helyekre érünk fel, vagy dobozos üdítőket lövöldözhetünk). Nagyon vicces tud lenni, amikor Kirby bekebelezi ezeket a tárgyakat és a játékmenetnek is jót tesz egy kis váltás. Az egyetlen kritika, hogy lehetne több fajta belőlük és gyakrabban.
Ha összegezni kellene a Kirby and the Forgotten Landdel kapcsolatos élményeket, akkor lehetetlen volna egy szóban megfogalmazni. Egy színes, szagos kaland, amely ugyan alapvetően lineáris, de cserébe rengeteg tartalmat, ötletes és változatos pályái révén pedig temérdek mókát és kihívást hoz. Még a játék végigjátszása után is megnyílik egy új dimenzió, további pályákat és gyűjtögetni valókat kínálva. A sztori ugyan végtelenül egyszerű és együgyű, de hát egy mese milyen is legyen, plusz ez fog minket a legkevésbé érdekelni. Lehetőség van co-op játékmódra is, így akár barátnővel, gyerkőccel is lehet tolni a játékot, de arra legyünk felkészülve, hogy Kirby csak egy van, a másik játékos egy Waddle Dee-t irányít majd, aki nem tudja a spéci képességeket használni. Viszont akár egyedül, akár másod magunkkal, de a Kirby legújabb kalandja mindenképp nagyon ajánlott a Nintendo Switch tulajdonosok számára.
Legutóbb ezt teszteltük:
