Chernobylite Next Gen – játékteszt


sci fi survival horror rpg chernobylite launch timeframe revealed 532743 2

Fejlesztő: The Farm 51; Kiadó: All in! Games; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S

Ráncfelvarrást kapott a Chernobylite is, megnéztük hogy a jelen generációs konzolokra igazított grafika mit nyújt.

Nem is olyan rég (tavaly, vagy akár még idén januárban is) egész más kontextusban gondoltunk Csernobilra, meg a nukleáris veszélyeztetettségre mint mostanában. Persze nem akarom aktuálpolitikai síkra terelni az írást, de nehéz behunyni a szemet, ha a tesztalanyt úgy hívják, hogy Chernobylite. A jó memóriával rendelkezőknek bizonyára rémlik, hogy foglalkoztunk már a játékkal, hiszen tavaly nyáron jelent meg PC-re. A mostani apropó, hogy végre a jelen generációs konzolokra is megérkezett, ősszel ugyanis még csak a PS4 és Xbox One konzolokon vált elérhetővé.

The reactor core

Mivel Fonyesz akkor kielemezte a játék sajátosságait, én most inkább csak “Next Gen”-nek titulált változat újdonságaival foglalkoznék, valamint majd azért leírom a személyes tapasztalataimat is. Már csak azért is, mert tartalmilag nincs igazán sok újdonság, az alapjáték maga maradt ugyanaz. Ha a DLC-ket tekintjük az már más tészta – tavaly már két ízben is kapott bővítést a játék (Halloweenkor és Karácsonykor), s ahogy publikus roadmapből világos volt, most sincs ez másképp. A szokásos módon ezúttal is van fizetős és ingyenes tartalom. Előbbi a Blue Flames csomag, ami inkább csak a bázisépítős részhez tartalmaz vizuális pimpet, utóbbit pedig egy nyílpuska és egy új küldetés (Memories of You) képviseli. 

5041f844 01ac f6da 64d1 2e85b1cd67b9

A különbségeket (most is) inkább a látványban kell keresni. Ahogy számos más játéknál, itt is két módozat közül választhatunk az erősebb konzolokon. Meglepetések nincsenek, a resolution mód dinamikus 4K felbontást és részletesebb grafikát (jobb minőségű textúrák, kidolgozottabb árnyékok) kínál, de mindezt csak 30 FPS mellett. A performance mód pedig pont fordítva, 60 FPS-es képfrissítést hoz, de csak 1080P-ben. Döntő érv lehetne az előbbi részét képező ray tracing, de amellett hogy tud jól kinézni tőle a játék, hasznosabb a gyorsabb frame rate és talán látványban sem ad annyit a részletesebb változat (érzésem szerint nem is valódi 4K, de majd a szakértőktől megtudjuk).

Részemről eleve nem tartom kiemelkedőnek az alap látványt sem. Ez nem azt jelenti, hogy csúnyának találnám a Chernobylite-ot, inkább azt mondanám, hogy semmi különleges. Helyenként vannak látványosabb részei, máskor meg tud elég kiábrándító lenni (főleg a közeliknél). Viszont ami újdonságot még illik megemlíteni, az a DualSense Controller támogatása, amitől sokat vártam, de annyira nem lett erős sajnos. Szintén PS5-ös feature az Activity Card-ok használata, ami meg inkább csak kényelmi oldalról jelent pluszt.

Pripyat Central

A játékmentre röviden kitérve abszolút egyet tudok érteni a korábbi írással. Vannak izgalmas ötletek a játékban (például a napszakra bontás, az emlékek megváltoztatásának lehetősége halálkor, vagy hogy skill upgrade-nél tevékenyen kell tanulni a társaktól), de sok esetben meg érezni az izzadtságszagot. Nagyon sokszor ismétlődnek a pályák (persze taktikai szempontból ez előny, de élményben nem az), alibinek és feleslegesnek érződik a bázisépítés, butácska az AI, a jumpscare-ek meg olcsó formái a szórakoztatásnak.

The fractal world

A korábbi kiadásoknál sok beszámoló szólt a bugokról, sajnos ezek egy részét jó fél év alatt sem sikerült redukálni (vagy jöttek újak). Részemről mindjárt úgy indult a kaland, hogy az első adandó alkalommal nem tudtam átmászni egy scriptelt jelenetben a kerítésen a frissen verbuvált társak segítségével, mert nem jelent meg rá az opció. Jó húsz negyed óra mászkálás után egy újraindítás után jöttem rá a megoldásra. A másik probléma, hogy túlságosan gyakran akad el a karakterünk apróbb tereptárgyakban (egyszer sikerül véglegesen, itt is csak a restart segített). Ami még nekem kissé negatív volt, az a szinkron. Alapvetően minőségi a munka, de úgy éreztem, hogy a hang színészek abszolút nem illenek a szereplőkhöz és gyakran túl is játszották a szerepüket (az igazsághoz tartozik, hogy az autentikus eredeti helyett angol hangsávot választottam, ami befolyásoló tényező lehet).

Összességben a Chernobylite Next Genről elmondható, hogy nem változott olyan sokat, de aki eddig várt, annak jó pont a becsatlakozásra az új változat és jobban jár vele. Aki rendelkezik már a korábbi konzolos kiadással, az ingyen upgrade-elhet, ami mindenképpen becsületes húzás a készítők részéről. Az ár pedig továbbra sem vészes, s ha nem is életünk legjobb játékával van dolgunk, izgalmas ötletei miatt egy próbát és pár játékórát mindenképp megér csernobili kaland.

10 7

Legutóbb ezt teszteltük:

 

Taito Milestones – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (431.)
Következő cikk 82 éves Al Pacino a monológok királya, filmek, fotók, videók