Fejlesztő: Saber Interactive; Kiadó: Saber Interactive, Boss Team Games; Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series X|S, Switch
Ash folytatja küzdelmét a gonosz halott ellen az Evil Dead franchise legújabb fejezetében, ami sok szempontból hűen visszaadja a filmek emlékezetes mozzanatait, de túl komolyan veszi magát.
Számos olyan kultikus horrorfilmes franchise létezik, melyek szinte ordítanak azért, hogy videojátékos berkekben is népszerűvé váljanak. A gonosz halott mítosza valójában egy 1978-ban készült rövidfilmmel, a Within the Woods-szal indult útjának, hogy aztán három esztendővel később a lehető legbrutálisabb korhatári besorolással szélesvásznakra kerüljön az egészestés moziváltozat a The Evil Dead atyja, Sam Raimi rendezésében – aki jelenlegi tesztalanyunkon producerként és tanácsadóként is közreműködött. Tette ezt az egyik legkedvesebb kollaboránsával, Bruce Campbellel együtt, ki 2018-ig bezáróan még három további alkalommal (plusz egyszer, a remake stáblista utáni nyúlfarknyi szcénájában) bújt bele Ash Williams bőrébe. Ám a három évadot megélt Ash vs Evil Dead c. sorozatot a Starz nevű tv-csatorna a rajongók lenagyobb bánatára jócskán idő előtt elkaszálta, ezért a színész úgy döntött, életkorából adódóan is végérvényesen szögre akasztja a karjára csatolható láncfűrészt.
Hangban viszont Campbell ismét hozza karakterének önelégült stílusát az Evil Dead: The Game c. felettébb pátoszosan csengő, aszimmetrikus túlélő akciójáték apropóján, s a népszerű protagonista összes eddigi mozgóképes variánsának bőrébe belebújhatunk, kik alapvetően differens képességekkel rendelkeznek. Így fordulhat elő, hogy a maximum négyjátékos „mérkőzések” során akár négy Ash is belevághat az erdő szellemeinek démonainak aprításába, de természetesen nem ő az egyetlen választható karakter(típus). A fontosabb mellékszereplők mellett is letehetjük a voksunkat, ilyen például Lord Arthur és Vörös Henry herceg A sötétség seregéből vagy Kelly és Pablo a szériából – az utóbbi kettő szinkronhangját az eredeti megtestesítőik tolmácsolásában üdvözölhetjük.
Négy eltérő osztály közül mazsolázhatunk összesen 13 karakter közül. A teljesség kedvéért az alábbi kasztok közé tartoznak: vezető (Leader), harcos (Warrior), vadász (Hunter) és támogató (Support). A játék karakterisztika és a két óriási pálya alapján hozza a zsánerére jellemző sajátossásgokat, azonban legnagyobb bánatunkra összességében csak hellyel-közzel profitál a már létező horror világából. A rémségek szinte mindannyian hús-vér emberek megszállt variációi. Nincsenek apró, idegesítően vicces lények vagy fura küllemű szörnyszülöttek. Persze, alkalomadtán felbukkannak ijesztő fák, a Gonosz Ash vagy a főhős levágott keze, melyek jó eséllyel mind feltornázzák az adrenalin szintünket, de vigyáznunk kell portyázásunk közepette, ugyanis a zsákmányok akár csapdákat is rejthetnek – azonban hiányoznak a humorosabb, rafináltabb tulajdonságú gonosztevők.
Négy játékmód közül választhatjuk ki az aktuális kedélyállapotunknak legmegfelelőbbet. A Survivorban négyen szállnak szembe egy démon játékos ellenében, a Solo módban mesterséges intelligencia közreműködésében tehetjük meg mindezt. A Private Match menü segítségével kizárólag meghívott barátainkkal társulhatunk, végezetül pedig meg ott a Missions, ami az egyetlen igazán egyjátékos mód. Itt ugyanis a filmek alapján merített történeteken mehetünk végig és elmélyedhetünk az Evil Dead világában.
A térképek aprólékosan kidogozottak, habár a felszerezhető tárgyakat (különböző fegyverek, életerő és képességnövelő amulettek) leszámítva sokszor kell percekig kutakodnunk, hogy felkészüljünk a végső megmérettetésre. Szerencsére néhány helyen találhatunk autót, melyekkel azért egy kicsivel gyorsabban eljuthatunk az úticélunkhoz. A küldetésünk egyébként végtelenül egyszerű: meg kell keresnünk a necronomicon hiányzó oldalait, majd egy tőrt, melynek következtében eljuthatunk a holtak könyvéhez. Mindeközben a démon játékos üldözőbe vesz minket és próbál borsot törni (megfélemlíteni). Ha minden cuccot magunkhoz kaptunk, megjelenik a minitérképen a „Dark Ones” lelőhelye, ahol a gonosz halottak két percen keresztül igyekeznek véget vetni az életünknek.
Az Evil Dead: The Game remek főhajtás lett az eredeti művek előtt, még a trilógia és a sorozat zeneszerzőjét, Joseph LoDucát is sikerült leszerződtetni főtémájának megkompolásának erejéig. Nem állítanám, hogy a készítők ne tették volna bele szívüket-lelküket, hisz látványos és remekül optiimalizált, crossplayjel megspékelt réteg alkotásról beszélünk, mellyel rengeteg időt el lehet pepecselni. Csak hát kérdés, hogy mire elég ez annak tükrében, hogy a küldetések finoman szóval sem a sokszínűségük miatt jeleskednek.
Legutóbb ezt teszteltük:
