A szürke ember (The Gray Man), rendezte: Anthony Russo, Joe Russo, szereplők: Ryan Gosling, Chris Evans, Ana de Armas, amerikai akcióthriller, 129 perc, 2022., 13 éven aluliaknak nem ajánlott!
Pornóbajusz és elektrosokk
A májusi előzetes alapján ez a film akár még jó is lehetett volna és akkor sokan a nyár legnagyobb durranását látták benne. Hiába a nagy nevek és a bőröndnyi pénz, A szürke ember a végeredményt tekintve inkább csak egy közepesen halk pukkanás, ami teljes érdektelenségbe fullad a túlnyújtott játékidő alatt. Még egyetlen akcióthrillernek sem vált előnyére, hogy a nyitójelenetet követően 99 %-os biztonsággal tudjuk a végkifejletet. 
Court Gentry (Ryan Gosling) alkut köt a CIA-val, nem kell hosszú évekre a hűvösre vonulnia, he beáll bérgyilkosnak és elvégzi a piszkos munkát helyettük. Ő lesz a szürke ember, a rovott múltú senki, akire bizonytalan jelen és még bizonytalanabb jövő vár. Telnek az évek, a hatos számú bérgyilkos a legjobb és legmegbízhatóbb munkaerővé válik, csakhogy mentorát, Fitzroyt (Billy Bob Thornton) nyugdíjazzák, a köztörvényes bűnözők beszervezését támogató Sierra programot pedig leállítják. Amikor a négyes számú bérgyilkos terhelő bizonyítékokat ad át Gentrynek a halála előtt, világméretű hajsza veszi kezdetét. Az új vezető, Carmichael (Regé-Jean Page) a rostán fennakadt pszichopata Lloyd Hansent (Chris Evans) küldi „Hatos” után, hogy szerezze meg az adathordozót és iktassa ki őt. Carmicahel Fitzroy szívbeteg lányát használja csalinak, akinek életét Hatos korábban egyszer már megmentette.
A Netflix új filmjét Tom Clancy (1947-2013) nevével tukmálják a nézőkre és én bizony az író hatalmas rajongója vagyok, gyakorlatilag mindent elolvastam és megnéztem tőle. A rengeteg szálon futó, sok helyszínt és szereplőt felvonultató, fordulatokban gazdag cselekmény olyan írói stílussal és látásmóddal párosul, ami szinte letehetetlenné teszi több száz oldalas könyveit és méltán helyezték őt a műfaj élére. A regényeiből készült filmek a Jack Ryan történeteken alapunak és bár végtelenül leegyszerűsítik az általa leírtakat, a Vadászat a Vörös Októberre, a Végveszélyben, a Férfia játékok vagy A rettegés arénája azért egész jó kis filmek lettek. A Jack Ryan: Árnyékügynök és a Bűntudat nélkül már csak gagyi utánzata az életműnek, a számítógépes játékok között pedig hiába vannak jók, az eredeti sztorikhoz már nagyon kevés közük van, a Ubisoftnak tulajdonképpen csak a név kellett.
A szürke ember kitalálója az a Mark Greaney, aki Clancy nagy rajongójából lett az írótársa és a Jack Ryan, illetve a Campus történeteken dolgoztak együtt, amit az író halála után egyedül folytatott. Clancy hihetetlen alaposságáról volt híres, amihez szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezett pénzügyi, gazdasági, katonai, diplomáciai és számos más téren, illetve volt egy olyan egyedülálló képessége, hogy ezekből az információkból egy lehetséges jövőképet, forgatókönyvet vázolt fel regényeiben rendkívül izgalmas és szórakoztató módon. Példának okáért az ukrajnai eseményekről sok-sok évvel ezelőtt olvastam már tőle. Greaney ugyanezt a szellemiséget viszi tovább, az együtt töltött éveket nem elfeledve, természetesen a saját stílusában. Court Gentry, azaz Sierra Six története egy regényfolyam, tucatnyi könyvből áll össze a karakter múltja és jól kidolgozott személyisége. De nem itt és nem most.
A Netflix filmjét, filmjeit nézve csodálkozom azon, hogy a színész szakszervezet még nem ment neki a streaming szolgáltatónak, amiért irgalmatlan sok pénzből is képes a legnevesebb alkotógárdát szakmailag kicsinálni. A Szürke Embernek ugyanis egyetlen egy olyan képkockája, cselekményszála, fordulata nincs, amit ne láttunk volna már más filmekben és a legtöbbször azok is úgy vannak megcsinálva, hogy nincs benne köszönet. Ha volt is szándék egy Jason Bourne, Ethan Hunt vagy James Bond színvonalú film elkészítésére, azt szinte azonnal elvetették, ahogy elkezdtek forgatni.
A kétdimenziós szereplőket készen kapjuk és el kell fogadnunk, hogy olyanok, amilyenek, szájukba pedig elképesztően bugyuta és erőltetett szövegeket adnak. Hansen a családi animációk gonoszainak szintjére süllyed, az őt alakító Evans bajusza pedig még Henry Cavillénél is nevetségesebb. Gosling szomorúan néz és verekszik, közben talán arra gondol, hogy milyen jó lenne felcsatolni azt a görkorcsolyát és újra neonszínekbe öltözni. A drónos felvételek egy idő után már inkább idegesítőek, mintsem látványosak, a verekedések a sötét helyszíneknek és a túlontúl dinamikus vágásnak köszönhetően gyakran követhetetlenek, a kevesebb bizony olykor több.
Mivel a történet rém egyszerű és már a második percben tudjuk, hova fut ki, a 200 millió dolláros csekkel a kezükben a Russo testvérek úgy gondolták elég lesz, ha A-ból B-be ezúttal C, D, E, F és G érintésével jutnak el a szereplők. De minek? Számos helyszínt bejárunk, de mivel mindenhol csak jól elverik egymást és már állnak is tovább, érdemben nem sokat tesznek hozzá a cselekményhez. A prágai jelenet pedig hiába hosszú és látványos, valahogy nem azt sikerült kihozni belőle, mint más akciófilmekben, a sokadik rommá lőtt Skoda láttán az ember már csak kínjában nevet. Hogy mindenki védett vonalon telefonál és egy nyugdíjazott ügynök simán elintéz egy kimenekítést repülőstől, kommandóstól, már nem is izgat minket és hát miért ne dönthetne úgy valaki fekete létére, hogy a cseh fővárosban tűnik el a kíváncsi szemek elől. Nem, a kritikus ezúttal sem a hibát keresi, ezek csak úgy jönnek és jól pofán vágják, mielőtt valóban elszunnyadna.
A szürke ember egy kihagyott ziccer, meg lehet nézni, lehet rajta szórakozni, de erős túlzás lenne a nyár legnagyobb durranásának nevezni. Gosling máris folytatás után áhítozik, amihez én kevés vagyok, hogy lebeszéljem, de talán együttes erővel sikerülni fog. 
