Vörös rakéta (Red Rocket), rendezte: Sean Baker, szereplők: Simon Rex, Bree Elrod, Suzanna Son, amerikai filmdráma, 130 perc, 2021., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
A lúzerek királya
A Tangerine és a Floridai álom rendezőjének filmje egy ex-pornósról szól, aki mindenét elveszítve tér vissza az álmos texasi kisvárosba. Az újrakezdést egyáltalán nem könnyíti meg a múltja, de soha ne mondd, hogy soha. A Vörös rakéta rengeteg elismerést gyűjtött be bemutatása óta megérdemelten. A tévében elhangzó választási ígéretek és mindaz, ami a szemünk előtt zajlik éles kontrasztot alkotnak, Sean Baker még mindig nagyon jó abban, hogy ezt megmutassa nekünk. 
Mikey Davies közel két évtizednyi hollywoodi pornózás után tér vissza Texas Citybe feleségéhez és anyósához. Bár megfogadta, hogy soha többé nem teszi be a lábát Texasba, a kemény munkával megkeresett vagyonából mindössze 22 dollár maradt, így nem nagyon van más választása. Hiába bújja az álláshirdetéseket és járja a környéket, ezzel a múlttal nem veszi fel senki, mert mi van akkor, ha valaki felismeri. Hogy ne dobják ki otthonról, megkeres néhány régi ismerőst és füvet kezd el árulni, amiből már tudja fizetni a számlákat. Aztán történik valami, ami alapjaiban változtatja meg ittléte értelmét, meglátja ugyanis a helyi fánkozó majdnem 18 éves alkalmazottját és egy rövid ismerkedés után már ezer százalékig biztos benne, hogy az Eperke becenévre hallgató csábos leányzónak a pornóiparban a helye. Fűzi is rendesen, mesél neki a pénzről, medencés villákról, luxusautókról, befolyásos barátokról, fényűző partikról, már csak az a kérdés, mikor bukik le, mikor derül ki, hogy mostanra ő már csak egy egykoron szebb napokat látott senki ezen a piacon?
Sean Baker kitűnő érzékkel bír ahhoz, hogy kevés pénzből készült, független filmjeiben megmutassa a rögvalót, az amerikai társadalom kitaszítottjait, akik vagy tepernek és tepernek, de nem jutnak előrébb vagy már nem is tepernek és mindent álmukat feladva bámulnak bele a semmibe. Cigi, pia, drog, erőszak, lemondás, kiábrándultság, állandó viták és üres ígéretek. Texas Cityben az olajipar sokaknak ad munkát, de mint máskor, most is mintha egy áthatolhatatlan fal lenne a főszereplő és a többiek között. Ő nem közéjük való, ezt érzi és éreztetik is vele.
A forgatókönyvíró-rendező a költségeket alacsonyan tartva a forgatás során szinte mindenből kiveszi a részét, talán ettől is lesznek filmjei a cukormáztól és mindenféle mesterkéltségtől mentesek, fájóan őszinték, dokumentarista jellegűek. Színészei között időnként megfordul egy-egy nagy név, de általában nem az élmezőnyből válogat, tehetségük ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen, játékuk természetes, mintha tényleg valós élethelyzeteket venne a kamera. A cselekmény, a párbeszédek, minden tett és gondolat ebből világból, ebből a rétegből való, amiben otthonosan mozog és megmutatja azt, amit mások nem vagy nem szívesen. 
Tavaly a miskolci CineFest vendége volt, ahol nagy sikerrel mutatták be ezt a filmjét is és köszönet érte a forgalmazónak, amiért meglátta benne a lehetőséget, mert a blockbusterek mellett igenis szükség van ilyenekre is. Mert Sean Baker ahhoz is ért, hogy ezt a világot szórakoztatóan mutassa be, jól adagolja a humort, művészi módon ragadja meg és ábrázolja a lényeget, valamint – és ez nagyon fontos – abszolút szerethetővé teszi a karaktereit. Meggondolatlanok, reménytelenek, halogatják a dolgokat és gyakran a bűn útjára lépnek, de mi mégis szurkolunk neki, hogy hátha most az egyszer mégis összejön.
Ugyancsak Miskolcon járt a filmbeli művésznevén Mikey Dorongot alakító Simon Rex is, aki kipróbált mindent, amit a szórakoztatóipar csak nyújtani tud. A színészet, a zenélés és a modellkedés mellett felnőtt videókban szerepelt, mert kellett a pénz, ahogy nőtt a család úgy nőttek az igények és a befizetendő számlák összegei is. Hát ennyit a hitelességről.
A Vörös rakéta egy kellemes film kellemetlen dolgokról, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, nagyon szépen illik az életműbe, szeretnénk még sok ilyet látni. Maga a cím egyébként a kutyák micsodájára utal, mert az erősebb ugye mindig megcsinálja a gyengébbet, ilyen világban éltünk, élünk és fogunk élni még sokáig. 
