
Gyerekfrász
Aki választott már étteremben pizzát egy ötévessel, az tudja, milyen érzés pillanatok alatt elveszteni a méltóságunk mindenki előtt. A Szia, Életem! főhőse egy szebb napokat látott író, akihez ultimátumot intéz a kiadója, miközben betoppan az ex a gyerekkel, hogy akkor most egy időre a tied, majd jövök, csá. Továbbra is az élet a legjobb forgatókönyvíró, az alkotók az otthoni hétköznapokból merítettek ihletet a sztorihoz. Kacagtatóan komoly és komolyan kacagtató. 
Ismerős? Hogyne lenne az! Rengeteg filmben köszön vissza ez az alaphelyzet a Három férfi, egy mózeskosártól kezdve az Apafejen át a C’mon C’monnal bezárólag és a legtöbben már gondolják is tovább a cselekményt: a fickó jól meglepődik, hiszen nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, a gyerek is rátesz erre egy lapáttal, mert ő maga az ördög, végül minden a helyére kerül, de addig sokat nevetünk rajtuk. Merthogy ezen filmek többsége a vígjáték műfaja mellett teszi le a voksot a dolog humoros (olykor édesbús) oldalát bemutatva, persze vannak egészen drámai, személyeskedésbe és pereskedésbe hajló alkotások is, mint pl. a Kramer kontra Kramer. Mivel a téma sokunk által jól ismert, a lényeg elsősorban nem a min van, hanem azon, hogy hogyan és kikkel, már pedig a Szia, Életem! elég jól tud működni ezen a fronton.
Ebben a filmben úgy szakad az apa nyakába a gyerek, hogy közben határidős munkája van, ami eldönti, megválik-e tőle a kiadója vagy sem, ráadásul semmilyen tapasztalata nincs a gyereknevelésben és elég egyértelmű, hogy nem most akarja megszerezni azt. Amikor a gyereket le kell fektetni, WC-re kell szoktatni, orvoshoz kell vinni stb., vagyis le kell foglalni valamivel és életben kell tartani, az bizony nagy kihívás és tényleg ijesztő tud lenni. Utcára tenni, agyonütni (még ha gondolat szintjén működik is a dolog) mégsem lehet, csinálni kell tehát valamit, ami legalább nyomokban hasonlít egy szülő-gyermek kapcsolatra. Ez már csak azért sem olyan könnyű, mert Barna maga is egy nagyra nőtt gyerek. Az együtt töltött idő alatt azonban nem csak a fiát ismeri meg jobban, hanem saját magát is.

Egyértelműen kettejükről szól ez a film, de nem feledkezzünk meg a többiekről sem, hiszen a kisebb szerepekben is olyan nevek bukkannak fel, mint Mucsi Zoltán (kiadó), Kovács Patrícia (szexpajti), Básti Juli (szomszéd), Vékes Csaba (legjobb és egyetlen barát), Elek Ferenc (orvos), Scherer Péter (producer), Kiss Diána Magdolna (gyerekvigyázó), Tasnádi Bence (menedzser), Szabó Balázs (utcazenész a bandája nélkül) vagy Pálmai Anna (taxis), akik üde színfoltként vannak jelen a történetben. 
Hogy Barna rossz szülő lenne? Nézőpont kérdése, hiszen nincs gyakorlata ebben, szorítja a határidő és gyermeke anyja kész tények elé állította. Amit látunk, a kényszerű együttlét átalakulása valami egészen mássá és bár ez az átalakulás időnként meg-megbicsaklik, összességében jól van megírva és kivitelezve.
Valószínűleg nálam még jobban betalált, hiszen javarészt itthonról dolgozom, írással foglalkozom és sokszor vagyok együtt a gyerekkel, de ezek csak amolyan finom apróságok, bizton állítom, még csak gyakorló apának sem kell lenni ahhoz (ártani persze nem árt), hogy valaki a magáénak érezze a Szia, Életem!-et és jól szórakozzon rajta.


