Fejlesztő: AweKteaM; Kiadó: Hype Train Digital; Platform: PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch
Nem minden arany, ami fénylik, mondhatnánk, ahogy a Tower Princess-re gondolunk, ugyanis a kellemesnek tűnő látvány és az ígéretes játékmenet egy unalmas és félkész játékot takar.
A manapság egyre inkább hódító roguelike/roguelite őrület már begyűrűzött mindenhová és a legtöbb fejlesztő, kiadó megpróbálkozik a saját értelmezésében prezentálni egy jobb sorsra érdemes játékot csak, hogy jusson az egyre nagyobb tortából egy-egy szelet. Sajnos ennek eredménye, hogy egyre több fércmű hagyja el ezeket a műhelyeket és teret kapnak fantáziátlan vagy éppen félkész alkotások, amik messziről nézve ígéretesnek tűnnek, azonban megkapirgálva a felszínt gyorsan rájöhetünk, hogy belül tartalom nem igazán rejtőzik, mert ugyanazt fogjuk csinálni 7-8 órán keresztül, amíg bele nem fáradunk és fel nem adjuk vagy amíg a közöny úrrá nem lesz rajtunk és a végére nem érünk a „kalandnak”. A kicsit sem pozitív bevezetés után lessük is meg mi ment félre a Tower Princess-ben.
A játék története szerint egy messzi-messzi vidéken egy gonosz sárkány elrabolt minden egyes királylányt, aki csak szembe jött. Persze számtalan daliás lovag próbálta azóta ezen szándékától eltántorítani, azonban senki sem járt sikerrel. De szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre ezúttal rajtunk a sor, hogy tegyünk egy próbát. Tehát a Tower Princess-ben annyi lesz a dolgunk, hogy kazamatáról kazamatára szaladjunk és mindegyikben megmentsünk egy-egy királykisasszonyt vagy éppen királyfit, mindeközben dacolva a ránk váró veszéllyel és viszontagságokkal. Izgalmasan hangzik ugye? Ha még a képeket, netán trailert is láttál a játékból egyből érezted a ritmust. Hát sajnos sikerült ezt a mechanikát a legjobban lecsupaszítani és egy végletekig buta dungeon crawlert készíteni, ami még nem is tud megfelelően működni az esetek nagy többségében.
Sajnos minden egyes „szoba” annyiból áll, hogy bemész, az ajtók becsapódnak mögötted és egészen az utolsó ellenfél kiütéséig nem is nyílnak ki, ezt lehet ismételgetni az idők végezetéig. Izgalmasnak tűnik? Hát nem az. Az elején a képességeid is elég korlátozottak, mind hatásfok, mind hatótávolság terén, így és a szörnyű mozgásanimációk miatti folyamatosan bekapott sérülések miatt nem is igazán jön majd a várva várt a sikerélmény. Fontos megjegyezni, hogy a megmentendő királylánykák velünk tartanak felszabadításuk után és szerencsére nem a tipikus a rossz kísérgetni való társak, ugyanis sebzést nem tudnak elszenvedni, van viszont egy speckó támadásuk, amik színes személyiségükkel együtt változnak és egy bizonyos várakozási idő után újra meg újra elsüthetőek. A megmentendő trónörökösök tényleg nagyon szórakoztatóak, lesz dolgunk zombival, hableánnyal, de még királyfival is, természetesen mindegyik, személyiségéhez mérten egyedi képességgel felvértezve, a gyógyítástól a csapatos sebzésen át, mégolyan is lesz akinek éles testével szabhatunk új nadrágot ellenfeleinkre.
A látvány elsőre blikkre jónak tűnik, a karakterek kidolgozása egészen pofás, de ahogy már említettem az animációk nem sikerültek jól és ez negatívan hat az irányításra is. Ha mindez nem lenne elég a trailerben elsütött helyszínek sajnos nem igazán bővülnek ki és a helyiségek csak bizonyos ellenfelekkel vagy minimális kozmetikai változásokkal dolgoznak, amitől még inkább repetitívnek érződik az egész pofozkodás, amit Tower Princess-nek neveztek el a készítők. A zene szódával elmegy, azonban a hangok szörnyűek, gyakran éreztem úgy, hogy zavarnak és leginkább kikapcsoltam volna őket. Képfrissítés terén sincs éppen minden rendben a Switch változatnál, valamint erősen érződik a teljesítménybeli váltás a dokkolt és a handheld mód között is. Nem rossz, de nem is jó technikailag, talán egy kicsit középszerű, ahogy az egész játék.
Összességében a Tower Princess nem egy rossz játék, de sajnos nem is jó. Inkább érzik összecsapottnak, mint rendesen befejezett, megjelenésre kész játéknak, kicsit olyan volt az egész mint egy techdemó, vagy valamilyen early acces opció. A helyszínek kidolgozása, a mozgási animációk, az ellenfelek, valamint a háttér csekély variációja és a lelketlen darálás mind olyan kihagyott, elfelejtett ziccerek, amikre ha egy kicsit jobban odafigyelnek, egy egészen szórakoztató dolog is kerekedhetett volna ebből a próbálkozásból, de így csak egy óriási kapufa marad, kár érte.
Legutóbb ezt teszteltük:
