Fejlesztő: Soleil; Kiadó: Square Enix; Platform: PlayStation 4 és 5
A Square Enix általában nem hibázik ha rpg-ről van szó, de Valkyrie Elysium sajnos egy elég középszerű alkotás lett.
Kár lenne véka alá rejteni, de nagyon szeretem a különböző távol-keleti szerepjátékokat, így természetesen egyből ugrottam a lehetőségre a Valkyrie Elysium láttán is. A Valkyrie franchise a Valkyrie Profile című epizóddal indult, valamikor 1999-ben az első PlayStation konzolon. Debütálását pozitívan fogadta a sajtó és egészen jó eladásokkal is büszkélkedhetett, így nem meglepő, hogy érkezett még néhány iteráció különböző platformokra, hogy 2022 októberére visszatérjen, egyelőre csak a Sony masináira, de novemberben megszűnik az exkluzivitás és a Steam közösség is lecsaphat rá. A sorozat a kezdetek óta rpg formában leledzik és az északi mitológiát veszi történetei alapjául.
A Valkyrie Elysiumban sincs ez másként, az eseményekbe ott kapcsolódunk, amikor a folyamatos, hatalmas és pusztító csatározás után Odin egy valkűrt teremt, hogy segítségével óvja meg Midgart a pusztulástól. Ez a valkűr lesz a mi karakterünk, akit számos, vagy inkább számtalan csatán át kell vezetnünk. Sajnos a történet ennyi, nem kell hatalmas fordulatokat várni, nem lesznek. A készítők maradtak a jól bevált és már unalomig ismert receptnél, amit sajnos már annyiszor láttunk hasonló címeknél, hogy kezdünk is belefáradni. Félre ne értsen senki, nincs semmi gond ezzel, de már-már annyira kiszámítható a sztori, hogy szinte jelenetről jelenetre előre tudni fogjuk mi lesz a következő sarkon. Tehát aki egy csavaros és izgalmas eseménysort vár, nem biztos, hogy jó helyen jár.
Mint már mondtam a játék műfaját tekintve egy a manapság divatosnak számító akció rpg-k közül, vannak fő- és mellékküldetéseink, megyünk A-ból B-be és közben darálunk mindent ami szembe jön. Harc során érdekességként megidézhetünk elementáris segítőket, akik helyettünk és mellettünk is aprítanak, de sajnos ezt is elég monoton módon sikerült beültetni a rendszerbe. Megidézésük után gyakran velük és az ellenfelekkel annyira sokan leszünk a képernyőn, hogy a harcok áttekinthetetlenné válnak, így sok időzítésre építő skillt nem fogunk tudni megfelelően használni. Ezt leszámítva viszont talán a harc és a kombórendszer a legüdébb színfoltja ennek a szürke egérnek. Az adok-kapok folyamatos és nagyon gördülékeny, a kombózás egyszerű és képességeink is elég szórakoztatóak lesznek, miután feloldjuk/megvesszük őket a gyűjtögethető, színes orbokkal.
A Valkyrie Elysium tesztelésének egy fat PlayStation 4-en estem neki és bár a felbontásra és szépségre nem tudok rosszat mondani a hardver ismeretében, azért a képfrissítéssel van baj, talán már nem kellett volna erőltetni ezen generációs változatot is. Az környezet amiben a játéknak futnia kell talán már nem elegendő a látvány kisajtolásához és ez erősen érződik is, főleg, ha sokan vannak a képernyőn, amiből valljuk meg azért lesz elég temérdek alkalom. Na nem kell megijedni nem kétségbeejtő az élmény, nem válik játszhatatlanná az egész, de azért több mint zavaró a folyamatos belassulás és a framedropok. Audió szempontjából nem találtam kivetnivalót, szépen szól a muzsika és kellemesek a hangeffektek, valamint a szinkron is rendben van.
A történet tizenegynéhány óra alatt letudható, de a maximalisták bőven beletolhatják a dupláját, közel 30 órát is mire minden apróságra fényt derítenek, tehát a szavatosságra nem lehet panasz, már ha valaki győzni fogja a repetitív és fantáziátlan fősodort és a hasonlóan egyszerű mellékküldetéseket. Ahogy korábban is említettem szórakoztató és nagyon kielégítő a harcrendszer, de sajnos a féktelen darálás nem egyensúlyozza a lapos és unalmas történetet. Aki viszont kipróbálná, annak van lehetősége, ugyanis demó változat elérhető belőle a PlayStation platformokon.
A Valkyrie Elysium sajnos nem több egy középszerű pénzszerző próbálkozásnál, amit a Square Enix egy korábbi sikeres franchise feltámasztásától remélt, de sajnos a lagymatag történetet, a gyenge teljesítményt és az általános közönyt, az amúgy jónak és élvezetesnek mondható harcrendszer sem húzza ki a pácból. A játék egy középszerű próbálkozás, az amúgy mostanában egyre erősebb rpg mezőnyben, így csak akkor foglalkozzatok vele, ha nem kell más, szórakoztatóbb cuccot félre tenni érte és természetesen, ha egy jó akció során sikerül jutányos áron hozzájutni.
Legutóbb ezt teszteltük:
