Fejlesztő: Digital Eclipse; Kiadó: Atari; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series S|X, Nintendo Switch
Ötven éve? Az még gombócból is sok! Most az Atari 50: The Anniversary Celebration állít emléket a legendás videojátékos cégnek.
A kerek évfordulók arra jók, hogy megünnepeljük őket. Márpedig a fél évszázad (bármennyire is hülyén hangzik) kerek. Pontosan ennyi ideje, hogy az első nagy videojátékos cég megalakult. Mármint azok közül akik kifejezetten erre alakultak, mert ugye tudjuk, hogy vannak régebbiek, csak éppen alkalmasint inkább bordélyházak üzemeltetésében vettek részt többek közt.
Az Atari ugyan ma is velünk van, de korábban már kitárgyaltuk, hogy ez már bizony messze nem az a cég, ami volt. Ennek ellenére kedves dolog az utódoktól, hogy nem feledkeztek meg az ünneplésről, az meg pláne hogy milyen stílusosan tették. Mert ugye láttunk már korábban olyat többször is, hogy egy nagy cég meglovagolva a retro hullámot összegereblyézi a sza…. szavatosságát vesztett korábbi műveit és egy csokorban újra kiadják azokat (gyakorlatilag minden évben jön pár). Sokszor ezek azonban lelketlen, összetákolt gyűjtemények, amelyek a gyors pénzszerzés jegyében készülnek.
Örömmel jelenthetem, hogy az Atari 50: The Anniversary Celebration nem ilyen, vagy legalábbis ha hasonló okokból is született meg, akkor legalább stílusosan. Nem pusztán egy szimpla kollekcióról van szó ugyanis, amely több mint 90 klasszikust tartalmaz, hanem csináltak neki egy nagyon szép keretprogramot, amire öröm ránézni és egy rakás extrát is nyújt. Mik ezek? Poszterek, játék borítók (eddig semmi különös), ugyanakkor egy rakás korabeli reklám, bejátszás valamint interjúk, sztorik. Utóbbiak a legérdekesebbek, mert egykori alkalmazottak mesélnek, vagy pedig olyan ismert videojátékos arcok, akiknek szintén bearanyozta a gyermekkorát eme cég (például Tim Schafer vagy Cliffy B).
Ráadásul az egész szépen rendszerbe van fogva. Az egyes fejezetek a különböző korszakokkal foglalkoznak – a játéktermi éra, az otthonok meghódítása, sikerek és bukások, a PC mint konkurencia, végül pedig a kilencvenes évek és ami utána jött. Szépen évekre lebontva kapjuk a történéseket, és közben megismerhetjük a legsikeresebb Atari konzolokat is a 2600-astól kezdve. Kicsit fájó pont, hogy a Lynx és a Jaguar mintha kisebb szeletet kapott volna, pedig mivel a legutolsók időrendben ezekről kellene a legtöbb anyagnak lennie (persze sikerességben viszont hátul kullogtak, szóval valószínűleg ezért).
A játékoknál szintén hasonló a helyzet – vannak hiányzók. Ennyi év távlata mondjuk eredményez néhány érdekes jogi helyzetet, így fogalmazzunk úgy, hogy akadnak igazoltan és igazolatlanul távol lévők. Nap végén azonban mindegy miért, de fájó pont hogy olyan címekről nem esik szó (és nincsenek itt játszható formában), mint az “elsőelső” Computer Space, az örök kedvenc Paperboy, a minden Atari Jaguárra nyálat csorgató gamer vágya az Aliens vs Predator, de érdekes mód a minden idők legrosszabbjának kikiáltott E.T: The Extra-Terrestial sem (utóbbinak legalább a sztorija bekerült, nem mindennap töltenek meg sivatagokat eladatlan cartridge-ekkel).
Nézzük azonban mi az ami van. Mindent nem sorolnék fel, mert a teljes lista elérhető, de van Breakout mindenféle változatban, Tempest 2000, Lunar Lander, Asteroids, Missile Command, hogy csak a legismertebbeket említsem. Akadnak kiadatlan címek is a listában (Akka Arrh, Maze Invaders, Millipede), de a legizgalmasabb talán, hogy hat cím felújítást is kapott (Haunted Houses, Neo Breakout, Quadratank, Swordquest Airworld, Vctr Sctr, Yar’s Revenge Reimagined). Ami közös, hogy többféle képernyő arányban, TV filterrel és anélkül is tolhatóak a címek, bár ez ma már ilyen retro gyűjteményeknél alapkövetelmény.
Ne legyünk képmutatók: az Atari 50: The Anniversary Celebration leginkább a régi motorosokat fogja izgatni, az újdonsült nemzedék aligha kíváncsi olyan játékokra, ahol (kis túlzással) egy négyzet kerget egy háromszöget. Aki viszont szívesen felül a retro vonatra, annak meglehetősen kellemes élményben lesz része. Az emuláció jó, a játékok mind élvezhető formában vannak jelen, a körítés pedig nagyszerű és talán azoknak is érdekes lehet, akik leginkább a cég történetét szeretnék megismerni. Külön piros pont, hogy a kényes témák sem lettek elhallgatva (legfeljebb nincsenek teljes értékűen megválaszolva). Tényleg nagyiparban mentek a drogok a cégnél? Voltak jakuzzis értekezletek a titkárnőkkel vagy sem? Igaz a városi legenda a megtelt érme perselyről? Szerintem már csak ezért megér egy misét ez az ünnepi kiadás, ha máskor nem, egy leárazás után.
Legutóbb ezt teszteltük:
