Fejlesztő és kiadó: Jumpship; Platform: PC, Xbox One & Series X|S
Földönkívüli invázió még soha nem volt annyira hátborzongató videojátékban, mint a Somerville-ben, aminek egyes jeleneteit és megvalósítását mintha H.G. Wells klasszikusából ollózták volna össze.
Hosszú idő utáni ismét felbukkant egy akció-platformer, mely a nagysikerű Limbo nyomdokaiba kíván lépni. A Soulbound csupán vállalható koppintás, miközben a White Shadows és a Little Orpheus képes volt a dán Playdead jól bevált formuláját tovább gondolni. A stúdió nevét nem véletlenül hoztam szóba, tudniillik a 2017-ben alakult Jumpship társalapítója ugyanaz a Dino Patti, akinek a fent megnevezett műfaj megújulásáért nem lehetünk eléggé hálásak. Az 1991-ben kiadott Another World című játék szemlátomást nagy hatással lehetett a Somerville küllemére, ám némely szcénáját mintha a Spielberg féle Világok harcából kölcsönözték.
Tesztalanyunk sztorija szerint egy házaspár gyermekük társaságában hosszú nap után hazaérkezik, hogy kipihenjék fáradalmaikat, azonban a tv előtt elszenderednek. Mindeközben az éjszaka kellős közepén utódjuk felébred, ugyanis furcsa hangokra és fényekre lesz figyelmes, aminek következtében hamar kiderül, hogy a bolygót idegenek szállták meg. Útnak indulnak, csakhogy a család férfi tagját baleset éri, s a felesége úgy hiszi, hogy meghalt, így a poronttyal együtt tovább áll s nyoma veszik. Az épület pincéjében ébredve a játékos által kontrollálható emberünk elhatározza, hogy keresésükre indul.
A boncasztalunkon korábban kivesézett alkotásokkal szemben a Somerville 2.5D-s ügyességi cím, s a fókusz főleg a sétálószimulátorokra jellemző játékmenetre helyeződik. A használat és az irányzék társaságában két funkciót alkalmazhatunk. A főhős incidense után egy apró, karjára erősített kütyüre tesz szert: a fényt párosítva átveheti az irányítást a planétán elburjánzott nanoszerkezetek felett. A feladványok is eme különös képességből erednek, vagyis olykor a világosságot felhasználva szilárdíthatjuk vagy puhíthatjuk meg eme formálható anyagokat.
A „dimenzióváltással” a többrétegű vezérlés néha a játék hátrányát képezi, jelen állapotában gyakorta fordult elő szerénységemmel, hogy bizonyos helyekre nem tudtam felmászni vagy képtelen voltam átállítani valamelyik kapcsolót. Szerencsére a cselekmények több felvonásban bontakoznak ki, így az ellenőrzőpont újbóli betöltése után orvosolhatóak voltak ezek az arcpirító hibák.
Ahogyan elvárható, a rendkívül változatos helyszínek klausztrofóbikus hatással bírnak. Bejárhatunk többek közt kihalt bevásárlóközpontot, vaksötét barlangot, de még háború sújtotta óvárosi területet is. Zeneileg visszafogott alkotásról beszélünk, az esemény-sorozat közepéig szinte egyáltalán nem hallhatunk semmiyen dallamot, utána viszont egészen gyakran, és ennek persze meg van az oka is. Képi megjelenítés szempontjából olyan, mintha egy cinemascope-os filmet vizslatnánk, a precíz kamerabeállások pusztán hébe-hóba okoztak bosszúságot, de ha a Somerville egy egészestés mozi volna, nálam az operatőr bizony ott lenne az Oscar-esélyesek között.
A Somerville egy ötletesen kivitelezett akciókaland három eltérő befejezéssel, s számos nagyívű meglepetést tartalmaz. Időnként kissé talán túlspilázták, mert a földhöz ragadott történéseket olykor kiszínezték megmagyarázatlan csavarokkal is, de mindenképpen helye van az idei indie paletta legjobbjai között.
Legutóbb ezt teszteltük:
