Jurassic World Aftermath Collection – játékteszt


JWAC key art

Fejlesztő: Coatsink Software; Kiadó: Coatsink Software; Platform: Nintendo Switch

Elhozták a dínós, VR kalandot Nintendo Switch-re is, de vajon működik a Jurassic World Aftermath Collection a virtuális valóság nyújtotta élmény nélkül is?

Sosem voltam kimondottan nagy Jurassic Park fan, hiába voltam jókor, jó helyen, valahogy sosem kapott el a gépszíj. Természetesen az első két film ennek ellenére rám is nagy hatással volt, azonban utána megtört valami, a legújabb filmeknél a helyzet tovább romlott és nem tudott újra lázba hozni a franchise. De a játékokra valahogy mindig másként tekintettem és gyermeki örömmel vártam őket, hogy néhány kivételtől eltekintve ezek is hatalmas csalódásokat okozzanak, tisztelet a kivételnek. Így persze a Jurassic World Aftermath Collectiont is csillogó szemmel vártam, ami sajnos hozta is a kötelezően középszerű élményt. A cucc korábban már megjelent két részletben (innen is a Collection elnevezés) Oculus Quest-re és Quest2-re és mérsékelt sikereket is aratott, ezért bíztam benne, hogy a VR attrakció nélkül is tud maradandó élményt nyújtani, ám ahogy az az ilyen anyagoknál lenni szokott, a virtuális valóság varázsa nélkül már kevésbé izgalmas a portéka.

JWAC screenshot06

A történet szerint éppen franchise-ból méltán híres Nublar szigete felett haladunk el, amikor is repülőgépünket pterodaktiluszok támadják meg, melynek eredményeként le is zuhanunk a szigetre, hogy a szerencsétlenség egyetlen túlélőjeként próbáljunk valamilyen megoldást találni állapotunk fenntartására, amit közben 3 velociraptor, majd néhány más dínó próbál megakadályozni. Főszereplőnk afféle néma karakter, viszont folyamatosan interakcióban leszünk a Laura Bailey által megformált Dr. Amelia ‘Mia’ Everett-tel, a hanglogokban pedig nem más mint a Jeff Goldblum által megszólaltatott Ian Malcom osztja az események hátteréül szolgáló okosságot. Sajnos azonban a két színész lehengerlő alakítása is kevés ahhoz, hogy feldobja a monotonitást, amit a Jurassic World Aftermath Collectiont aposztrofált csőjáték kínál.

JWAC screenshot01

A játék igazából az Alien Isolation és a hasonló stílusú játékok végletekig lebutított kópiája, annyiból áll az egész, hogy A-ból B-be futkosunk, mondvacsinált indokokkal, miközben elkerüljük a raptorokat, akiket érintve viszont azonnal game over. Aki felszisszent és lelki szemei előtt elképzelte milyen jól meganimálták ezt a végzetes találkozást, azt sajnos el kell keserítsem, sajnos egyszerű képernyő sötétítéssel operáltak és kihagyták ezt a hatalmas ziccert, bár így legalább nem kell a Jurassic World Aftermath Collection-re a 18-as karika. Kár ezért az elszalasztott lehetőségért, mert az atmoszféra viszont stimmel és az ember a torkában dobogó szívvel osongat a játékban egy darabig. Aztán persze jön a butuska mesterséges intelligencia és borítja ezt az aspektust is. Sajnos a puzzle-ök amivel találkozunk is jóformán annyiból állnak, hogy egyszer lejátszott ritmus szekvenciákat kell hibátlanul elismételnünk, vagy egy mozgó nyalábot kell a kijelölt helyen megállítanunk, így kreatív megoldás ebben az esetben sem született.

JWAC screenshot02

Vérzik a szívem, mert a Jurassic World Aftermath Collection az a külső fejlesztésű fehér holló a Nintendo Switch-en, ami handheld és dokkolt módban is kiválóan fut. Emellett külön kiemelném a cell shaded látványvilágot, ami remek atmoszférát termet és nagyon jól megfesti azt az alaphangulatot, amit a játék megérdemelne. Korábban említettem a neves színészeket, akikkel kapcsolatba kerülünk a történet során és ismét emelem a kalapom előttük, remek munkát végeztek. Valamint a környezeti hangok és effektek is rendben vannak, bár nekem a dínók hangja kicsit fura volt, de lehet csak élénkebben élnek benne a régi filmek hangeffektjei és nem állt át az agyam az újakra.

Összességében a Jurassic World Aftermath Collection egy végtelenül középszerű játék lett, amit korábban, csak a franchise és a VR tudott eladni, sajnos ha elvesszük a virtuális valóság adta immerziót, hiába ad jónak tűnő atmoszférát, az sajnos nagyon hamar elfárad. A legnagyobb probléma talán az, hogy mennyire repetitív és céltalan az egész, Switchen sajnos ordít, hogy ez egy rém egyszerű csőjáték, ami a virtuális valóság köré lett felépítve és sajnos anélkül nem igazán működik. Nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek, a franchise rajongóinak valószínűleg kár is bármit mondanom, de a többiek mindenképpen várjanak meg egy combosabb akciót.

 

55

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Somerville – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Volt egyszer egy téka online premier hamarosan!
Következő cikk Az ellentétek vonzzák egymást az új Pixar cuki trailerében