Raymond és Ray (Raymond&Ray), rendezte: Rodrigo García, szereplők: Ewan McGregor, Ethan Hawke, Sophie Okonedo, Maribel Verdú, amerikai filmdráma, 105 perc, 2022 (12)
A kőszívű ember fiai
Milyen következménye van egy erőszakos szülő abúzusainak egy gyerek életében? Hogyan tudja összekovácsolni vagy szétválasztani a közös szenvedés a testvéreket? Tényleg olyan emberekké válunk, mint a szüleink? Ezekre a kérdésekre keres választ a Raymond és Ray.
Raymond (Ewan McGregor) és Ray (Ethan Hawke) egy középkorú testvérpár, mindketten traumáikkal, bűneikkel megterhelve küzdenek félresiklott életükkel. Mikor aztán érkezik a hír, hogy gyerek- és felnőttkorukat egyaránt megkeserítő apjuk elhunyt. A két férfi némi huzavona után útra kel. A temetkezési vállalkozóval és az ügyvéddel való találkozáskor derül ki, hogy a öregnek volt még egy-két extra kívánsága a végakaratában, közte az is, hogy fiai ássák ki a sírját. A gödör körül aztán egyre több váratlan vendég bukkan fel, köztük egy exbarátnő (Maribel Verdú) és Harris ápolója (Sophie Okonedo) is.
A cselekmény előrehaladtával fájdalmasan rajzolódik ki a múlt. Poros dobozokból előkerülő tárgyakból, levélfoszlányokból derül ki, mennyi traumát okozott a zsarnok apa, és ez milyen módon változtatta meg gyerekeit, értékrendjüket, tehetségükhöz, párkapcsolatokhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukat.
A temetést középpontba állító filmekhez hasonlóan, kiemelten hangsúlyos az elmúlás témája. A terhelt gyermekkor következményeként, itt ráadásul azzal is meg kell küzdeni, meg lehet-e bocsátani az elhunytnak vagy lehet-e valakinek, különösen, ha családtagról van szó, azt kívánni, bárcsak inkább meghalna. A testvérpárnak külön büntetés ez a jókora mértékű bűntudat az apakomplexus mellé adagolva.
A temetést középpontba állító filmekhez hasonlóan, kiemelten hangsúlyos az elmúlás témája. A terhelt gyermekkor következményeként, itt ráadásul azzal is meg kell küzdeni, meg lehet-e bocsátani az elhunytnak vagy lehet-e valakinek, különösen, ha családtagról van szó, azt kívánni, bárcsak inkább meghalna. A testvérpárnak külön büntetés ez a jókora mértékű bűntudat az apakomplexus mellé adagolva.
A Raymond és Ray, bár műfajában nem újító, nem is ás olyan mélyre, mint amilyenre a főhőseinek kell a sírt, ám olykor azért rendesen betalál. Villanásokra megérintően tud mesélni a családi traumákról és azok feldolgozásáról. Évekre nem visszük magunkkal, de egy kis önelemzést biztos végzünk utána.