Adams aebler, dán-német vígjáték, 2005, rendező: Anders Thomas Jensen, forgatókönyv: Anders Thomas Jensen, szereplők: Mads Mikkelsen, Ulrich Thomsen, Nicolas Bro, Ali Kazim, Ole Thestrup, Nikolaj Lie Kaas, játékidő: 94 perc
„Ha nincs Istened, hogyan lehetne akkor bűnöd?” – teszi fel a kérdést Dosztojevszkij, melyre karamazovi lelkiismeretünk azóta is keresi a választ. Számtalan oldalról járták már körbe a vallás témáját, amelynek égisze alatt kiváló irodalmi és filmes alkotások is születtek. Egyike ezeknek az Ádám almái, mely hívőt és kétkedőt egyaránt képes megszólítani.
Küszöbön a karácsony, de kevés esélyt látok rá, hogy idén végre bármelyik kereskedelmi csatornán belefutnánk Anders Thomas Jensen dán rendező csodálatos alkotásába, az Ádám almáiba, amelynek ebben a világban egyre nagyobb létjogosultsága van. Csak kevés olyan film készült, amely ennyire komplexen mutatja meg a hit erejének minimumát és maximumát. Üzenete egyszerű, de annál nemesebb: nincs az a bűn, amit ne lehetne megbocsátani és nincs az a bűnös, akit ne lehetne megszelídíteni. Nagyjából erről szól ez a csodálatos erkölcsi mesébe ágyazott fekete komédia, amely mozirajongók ezreinek szívét dobogtatta már meg.
Besorolhatatlan: vígjáték, groteszk dráma, sitcom, burleszk, bibliai utalásoktól hangos tanmese, tragikomédia, mindez tökéletes egyensúlyba hozva, melyek kvintesszenciáját a nagyon abszurd és nagyon dán humor adja. Éppen ezért (anélkül, hogy köszönőviszonyban állna a kommersszel), mindenkihez utat talál, legyen az illető mélyen vallásos, vagy rendíthetetlen ateista. A rendező egy olyan világba kalauzol, ahol a realitás és a szűrrealitás mezsgyéjén súlyos élethazugságokkal lavírozva a legszörnyűbb dolgok is legyőzhetőek három stabil mankóval: hittel, optimizmussal és humorral.
Dániában a kevésbé súlyos bűnözők esetében egy olyan közmunka programot alkalmaznak, amelynek lényege, hogy nem a börtönöket töltik meg a piti bűnözőkkel, hogy aztán ott tökélyre fejleszthessék “tudásukat”, inkább eldugott, csendes kis falvakba, általában egy lelkipásztor felügyeletére bízzák őket, aki megkísérli a helyes útra terelgetni eltévedt báránykáit, vagy legalábbis megpróbál valamiféle morált nevelni beléjük. Az Ádám almái is egy ilyen festői dán kisvárosban, az alig 8000 fős Faaborg-ban és annak csodaszép késő középkori templomában (Horne Church) játszódik.
Ide száműzik a náci eszméket valló Adamot (UlrichThomsen) is, aki a karjára tetovált hatalmas horogkereszttel enyhén szólva erős jelenség egy kápolnában. Persze egy templom is tud börtön lenni, főleg egy neonáci számára. Ideiglenes családja a már külsőre is kissé fura lelkipásztor, Iván (Mads Mikkelsen), a plébánia másik két állandó lakója a kleptomániás Gunnar (Nicolas Bro), az egykor kiváló teniszező, aki most az italban keres vigaszt, és az arab bevándorló Khalid (Ali Kazim), aki a multik ellen egyszemélyes hadseregként notorius fosztogatta a benzinkutakat. A helyiek közt is akadnak még freakek, itt van pl. a terhes és kissé labilis idegzetű Sarah (Paprika Steen), aki időnként ellátogat hozzájuk, hogy kisiklott életét a lelkész (és némi ital) segítségével próbálja meg sínre tenni, a háborús bűnlajstrommal rendelkező Poul Nordkap (Gyrd Lofquist), akinek feloldozása éppúgy nem jön össze, mint a reggeli szükségleteinek elvégzése és Dr.Kolberg (Ole Thestrup), a tudomány és a vallás összeférhetetlenségének képviselője.
Az eseményeket figyelve azon kaphatjuk magunkat, hogy szekunder szégyenérzettel bár, de az egyetlen, akivel itt azonosulni tudunk, az Adam. Merthogy mindenki más mintha egy nagyon színes-szagos álomvilágban, vagy egy olyan alternatív valóságban élne, amilyen tényleg csak a mesékben létezik. Nem is a karakterével, inkább a helyzetével tudunk azonosulni, azokkal a groteszk szituációkkal, pillanatokkal, indokolatlan kérdésekkel és válaszokkal, amik körülveszik őt. A helyzet az, hogy itt senki sem tért meg, szó sincs arról, hogy hatott volna a szentbeszéd.
Adam érkezésével az itt lakók addig megszokott napjai is felborulnak, mivel Ivan és Adam közt már az első perctől fogva egy western párbaj kezd kibontakozni. Csakhogy ebben a miliőben Adam bármit is tesz, folyamatosan megsemmisül. Mert itt minden annyira szürreális, mindenki annyira tompa, hogy Adam az eddig bevált módszereivel itt folyamatosan zsákutcába kerül. A papot sem megsérteni, sem megalázni, sem megbántani nem tudja, a jóság olyan szintjén áll ő, amivel egyszerűen nem tudsz mit kezdeni. Mindenkihez van egy kedves szava, sőt csak az van.
Ivan és Adam közös célja, hogy megtörjék egymást, de míg a lelkész a bűnöst csak a helyes útra szeretné terelni, addig Adam, akinek esze ágában sincs a horogkeresztet feszületre cserélni, agressziótól fuldokolva, Ivan sziklaszilárd hitét készül porrá zúzni. Nem is sejthetjük, hogy mi lesz ennek a harcnak a vége, hisz tényleg bárhogy alakulhat. Többek között ezért is zseniális ez a film, no meg a színészi alakítások miatt. Mads Mikkelsen kiválóan hozza a tenyérbemászó, elmeháborodott papot, míg Ulrich Thomsen legalább ilyen zseniális, arcán 94 percen keresztül a gyűlöleten kívül csak kevés érzelmet vélhetünk felfedezni. A néző pedig hol megdöbben, hol hangosan felröhög, hol meghatódik, s ez lehet akár egy jeleneten belül többször is. Az érzelmeink legszélesebb spektrumán gyakorlatilag minden játékban van.
A rendező az Ószövetség egyik legszívbemarkolóbb történetét, Jób könyvét emelte a mai korba, hisz a világ ezen a téren nem változott, az emberi gyarlóság ősi és örök, így lett az Ádám almái az istenfélő Jób történetének kortárs változata. Az Adam szobájában lévő Biblia (közvetlen Hitler bekeretezett képe alatt) többször is a földön landol, de minden alkalommal Jób könyvénél nyílik ki. Zseniális pillanatok egyike, amikor Adam szobájának ajtaja becsukódik, szinte egyidőben esik le Hitler képe a falról, és nyílik ki a Biblia. A Szentírás szerint Jób boldogságban és gazdagságban élt, míg Isten és az Ördög próbára nem tették a hitét. Az Ördög be akarta bizonyítani, hogy ha elég sorscsapást mérnek Jóbra, az előbb-utóbb elfordul majd Istentől, mert hűsége csak a jólétben valódi.
“- Mi van akkor, ha Isten van ellened?
– Miért tenne ilyet?
– Mert gyűlöl! Isten megölte Jób jószágait, elvette hét tevéjét és a tíz gyermekét. Elvette, aztán leprássá tette. Nem emlékeztet ez valamire? Nézz rám Ivan! Te is jól tudod, hogy e mögött Isten áll, ez Isten műve, az Ördög nem pazarolja rád az idejét.”
Kemény szembesítések ezek egy olyan ember esetében, aki úgy éli az életét, hogy minden rossz, ami vele történt (és folyamatosan történik), minden gonoszság, ami csak létezik a világban, az az Ördög/Sátán számlájára írható. Jób könyvén kívül számos bibliai áthallással is találkozhatunk. Adam, mint az első ember, a vezetékneve is beszédes (Pedersen, vagyis Peter fia) az egyházalapító Szent Péterre utalhat, az almák a bűnbeesés szimbólumai, a templom elé leszúrt madárijesztő egy keresztre emlékeztet, a lángba borult almafa akár az égő csipkebokor, vagy az almákat pusztító rovarok és varjak a bibliai tíz csapást (4.rovarok és 8. sáskák) idézik. A varjak fát megtámadó jelenetét számítógéppel készítették volna el, de néhány derék csehnek köszönhetően – akik négy doboz betanított varjúval állítottak be a forgatásra – ezt a snittet valódi madarakkal is sikerült a stábnak felvennie. Azért azon érdemes elgondolkodni kicsit, hogy az elmúlt évek alatt a tíz csapásból hány sújtotta már az emberiséget.
Az Ádám almáit a Dán Filmakadémia a legjobb film-, valamint a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriákban Robert-díjjal jutalmazta, Brüsszelben, Hamburgban, Reykjavikban és Varsóban közönségdíjas lett, Sao Pauloból a legjobb külföldi film díját hozta el, az Európai Filmfesztiválon pedig a legjobb forgatókönyvért volt versenyben.
Ami a film zenéjét illeti, egyházi zsoltárok helyett a Gibb-fivérek örökzöld slágerének, a How deep is your Love? – nak a feldolgozása pedig csak akkor nyer értelmet, ha becsülettel végignézitek a filmet.
Az Ádám almái egy nagyon szerethető és elgondolkodtató mozi a jó és a rossz örök harcáról, irgalomról, megbocsátásról, túlélésről, újrakezdésről, reményről, s a hit rögös útjának metamorfózisáról. S amikor az élet csak pofonnal kínál és úgy érezzük, minden szétesik körülöttünk, a legerősebb kötőanyaggal, a hittel még a pokolból is építhetünk magunknak mennyországot. Emlékeztek még, mit mondott Fülöp atya? „Nem te kaptad a pofont, az Ördög kapta!”
Korábbi kötelező
