A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin), rendezte: Martin McDonagh, szereplők: Colin Farrell, Brendan Gleeson, Kerry Condon, Barry Keoghan, ír-amerikai-angol filmdráma, 114 perc, 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Szakítópróba
A múlt század húszas éveiben nem messze az ír szárazföldtől egy néhány száz lelkes kis szigeten valaki egyszer csak úgy dönt, nem kér többet a legjobb barátjából. Az okokat vizsgálva az itt élők furcsa világa köszön ránk a vásznon az Erőszakik összeszokott, remek gárdája által elmesélve. Lassú sodródás, fájóan őszinte humor, csendes erőszak, nagyszerű színészi alakítások, ezt tudja A sziget szellemei.
Pádraic (Colin Farrell) és Colm (Brendan Gleeson) elválaszthatatlan barátok, akik minden szabadidejüket együtt töltik és abból jó sok van. Egy nap azonban Pádraic hiába kopogtat barátja házának ajtaján, hogy együtt menjenek a kocsmába, az nem nyit neki ajtót. Később mégis összefutnak az ivóban, ahol Colm azzal indokolja döntését, hogy már nem tart igényt a másik barátságára, ezért többet ne szóljon hozzá és amennyire csak lehet, kerülje őt. A végtelenül jámbor és jólelkű Pádraic értetlenül áll a döntés előtt és szeretne elfogadható magyarázatot kapni a miértre, ám Colm hajthatatlan és nem igazán akarja tovább csűrni-csavarni a dolgot. Mivel egykori barátja továbbra is a nyakára jár és nem ért a szép szóból, öncsonkítást kilátásba helyezve próbálja távoltartani magától. 
Colm egy idősödő hegedűművész, aki egyszer csak megelégeli az üres fecsegést és a semmittevést, mert nem akar úgy távozni e Földről, hogy nem hozott létre semmi maradandót. Asszony nincs, gyerek nincs, csak egy kutyája van, ezért nekiáll komponálni, hogy műve révén fennmaradjon az emléke az utókor számára. Pádraic – akinek ugyancsak nincs sem feleség, sem gyerek az életében és testvérével, Siobhánnal (Kerry Condon) osztoznak a házon -, képtelen feldolgozni ezt az egészet és a maga egyszerű módján keresi a magyarázatot, tovább zaklatva ezzel a másikat, abban bízva, hogy Colm nem váltja be az ígéretét és nem tesz kárt magában. Egykori legjobb barátja fenyegető szavai egyszerre megrémítik és feldühítik őt. Bizonytalanságában csak a szép és művelt Siobhánra, Jennyre a törpecsacsira és a falu bolondjára, Dominicra számíthat, akinek ugyan nem megy túl jól a gondolkodás és az emberi kapcsolatok ápolása, valahogy mégis mindig mindenkinél élesebben látja a történéseket. 
A Sziget szellemei egy sokrétegű film, melynek legkülső rétege egy fájdalmas szakításról szól közel két órában elmesélve és nem siet sehova, amikor bemutatja a templom-kocsma-otthon háromszög, mint – a többség számára egyetlen elfogadható – élettér közé szorult emberek hétköznapi érzéseit és gondolatait. A táj gyönyörű, az élet egyszerű, de mégis minden sivárrá és unalmassá, ingerszegénnyé tud válni, ha születéstől a halálig ide vagy száműzve. Nincs messze a szárazföld, el lehet menni oda, ahol a civilizáció egy kis színt visz a szürkeségbe, de csak nagyon kevesen élnek (akarnak? tudnak? mernek?) ezzel a lehetőséggel.
Az egészben talán mégis az a legszomorúbb, hogy a naptár és a nem is olyan távol zajló ír polgárháború fegyverropogása és ágyúdörgése nélkül ez a történet bármikor játszódhatna, annyira elkerüli az itt élőket a történelem, a világ változása. A kizárólag egymásra számító és egymásnak élő emberek életében megvan a helye az örömnek, a bánatnak, a veszteségnek, a szórakozásnak, de időnként mégis dönthetnek úgy, hogy többet nem kérnek a másikból. A férfibarátság ezen a helyen a sírig tart, a sírig szól, ezért válik jelentőségteljessé, egyben végtelenül frusztrálóvá Calm hirtelen (valószínűleg lassan, a felszín alatt érlelődő) elhatározása. 
A banshee pedig nem más, mint az ír folklór szellemalakja, akinek éjjeli siránkozása vagy sikolya a közeli halált jelzi, már pedig ez végig ott lebeg a cselekmény (a sziget) fölött és nem tudni, kit fog utolérni a végzet. Éppen ezért újabb és újabb rétegeket fedezünk fel, hiszen a halál pillanatáig kezdenünk kell valamit a saját életünkkel, így benne van a cselekményben az elvágyódás érzése, a testvéri kötelék erőssége és fontossága, az élethez és a halálhoz való viszonyunk, a boldogságkeresés, a hasznosság, mint ahogyan a hétköznapok értelme és értelmetlensége is. Benne van a háború és az ír néplélek, a büszkeség, a fanyar humor, a jövőbetekintés és a múltba révedés is. Látszólag felszínes, ám az egésznek tartalmat adó, a dolgokat más megvilágításba helyező, mély párbeszédek, a monotónia, a csend, a rutin…hogy a végén minden a helyére kerüljön.
Martin McDonagh színházi drámaíró több részből álló történetének egyik darabját álmodta vászonra; a filmekkel csak ritkán jelentkező szakember mindig ráérez arra, hogy mi az, amit ki kell hoznia a színház világából és filmes eszköztárral kell elmesélnie, amihez az arra legalkalmasabb színészeket is megtalálja. Korábbi sikerei, valamint A sziget szellemei 8 Golden Globe (3-at megkapott)-, 10 BAFTA- és 9 Oscar-jelölése, illetve további elismerései arra engednek következtetni, hogy történeteire még akkor is folyamatosan van igény, ha azok igen távol állnak az életigenléstől. 
