Fejlesztő: Naughty Dog; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PC, PS5
Az év egyik legnagyobb dobásának ígérkezett a PC-s The Last of Us Part I, ami sajnos elvérzett a megjelenésekor, de bizakodásra adhat okot, hogy az átiratért felelős csapat becsülettel próbálja menteni a menthetőt.
Tavaly augusztusban dobták piacra PlayStation 5-ön a The Last of Us felújított változatát, aminek címét kiegészítették a Part I titulussal. Természetesen a ráncfelvarrás – vagy inkább remaster – nem csupán ennyiből tevődik össze, ugyanis az alkotók számos ponton korszerűsítettek a szereplők megjelenésétől fogva a helyszínek újra tervezésén át egészen a modernizált fénytechnikáig, melyek mind-mind előnyére váltak a japán konzolra kiadott változat kapcsán. És most, hogy nemrégiben véget ért a HBO 9 epizódra duzzasztott sorozata, valószínűleg még többen veszik (újra) elő a Naughty Dog méltán népszerű narratív akciójátékát, melynek apropóján a gamerek is átélhetik Joel és Ellie barátságának történetét. Hozzájuk csatlakozhatnak immáron a személyi számítógépek tulajdonosai is, akik a Steamen és az Epic Store-on egyaránt beszerezhetik eme remekművet, de mindenekelőtt álljunk meg néhány rövid gondolat erejéig.
Bizonyára sokan hallottatok/olvastatok róla, hogy a PC portolás csapnivalóan sikerült: ha máshol nem is, a Valve virtuális boltjának tematikus weboldalát böngészve bizonyára feltűnt, hogy tesztalanyunk jelen állás szerint felfogható a Sony első igazán nagy blamájaként. Elvégre ők voltak azok, akik kiadóként felelősek ezért a játékért, és ők szerződtették le az átiratért az az Iron Galaxyt (plusz jóvá hagyták az értékesítést), amely cég egyébként legutóbb az Uncharted: Legacy of Thieves Collectionért kezeskedett. Nathan Drake-ék kincsvadászatának komputeres kiruccanása kifejezetten üdítően sikerült, de debütálásának idején nagyon tartottam tőle, hogy Batman: Arkham Knight szintű vállalhatatlan prezentáció születik.
Sajnos címünk jelenlegi változata kiadásának első napjaiban volt legrosszabb állapotában, s ez azt jelenti, hogy főleg teljesítménybéli hibákkal találkoztam. Három patch után még mindig nehezen épülnek fel a shaderek: nem mondanám, hogy a világ legszuperebb eszközén nyüstöltem a játékot, de majdnem két órán keresztül ment fel a százalék mutatója 100-ra, amitől egyébként kicsit sem éreztem jobbnak a performanciát. A másik kéti bicskanyitogató probléma közül az idegesítőbb a gyakori kilépésekben keresendő, ezekből az előző két javítás kapcsán rendesen visszavett a játék, ám még mindig gyakoriak a véletlenszerű kilépések, vagy indokolatlan FPS zuhanások, de még az is viccesen hat, hogy pusztán a főmenüben szobrozva is képes kihajítani a játék. A töltési idő pedig SSD-re telepítve is maratoni hosszúságúnak számít.
Hibák ide vagy oda, debütálásakor azonnal nekiveselkedtem a Part I-nak és persze a Left Behind elnevezésű DLC-nek. A játékmenet egyébként hű a Naughty Dog jó híréhez és érezhető, hogy kik bábáskodtak felette, mondhatni: ezt a videojátékos műfajt mesterien tudják reprezentálni. Nem véletlen, hogy széria kapcsán szinte a legtöbb szempontot figyelembe véve hű adaptációt rittyentettek össze. A szövegkörnyezet és a szkript mindig érdekes és bámulatba ejtően ötvözi a drámai szcénákat a humoros vagy éppen súlyt adó párbeszédekkel – természetesen ezúttal is akár magyar felirattal ellátva. Mindig tudja, hogy miből mennyit adagoljon a játékos számára és soha nem esik túlzásokba; egy szó, mint száz, megtalálták a tökéletes egyensúlyt, s ez ritkaság számba megy.
Kissé nyakatekert debütálása ellenére a The Last of Us Part I szigorúan tartalmi perspektívából nem vall szégyent. Izgalmas sztori többnyire kreatív megoldásokkal. Ugyan akadnak benne szép számmal közhelyes jelenetek, főleg a kezdeti időszakban, de könnyedén átlendülhetünk felettük, hiszen egyedi atmoszférája bőven kárpótol mindenért, ugyanakkor képtelenség szemet hunyni a hemzsegő bogaraktól. Összegezve tehát az az álláspontom, hogy egy modern klasszikus került szélesebb terítékre, ám a kattogók mellett a rovarok irtása sem ért véget. Mindennek fényében remélhetőleg a Part II-re nem kell sokáig várnunk és szerencsésebben alakulnak a körülmények, mivel a kiadótól ez egyáltalán nem megszokott.
Legutóbb ezt teszteltük:
