Fejlesztő: Repixel8, CGA Studio; Kiadó: CGA Studio; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
A 90-es évekig repíti vissza a technikai sportok szerelmeseit a Formula Retro Racing: World Tour, az öreg rókák ismét tövig nyomhatják a gázt.
Régi tartozásokat sikerült letudni ezzel a teszttel – egy nem olyan régit és egy nagyon régit. A játék alap változata (World Tour nélkül) ugyanis tulajdonképp már három éves, de az igazi bakancslistás tétel a SEGA féle Virtua Racing, ahonnan a tesztalany is ihletődött. Persze valószínűleg sokaknak volt Mega Drive-ja anno, de én nem tartoztam közéjük. Max kölcsönbe kaptam pár napra ismerőstől, úgyhogy többek közt az említett játék mindig is a vágyódás tárgya maradt (később jöttek ugyan ilyen-olyan portok, de úgy már valahogy nem volt az igazi).
A legegyszerűbb úgy leírni a Formula Retro Racing: World Tour-t, hogy SEGA klasszikus modern kori klónja. Abszolút hozza azt a miliőt, a tesztelt hardware-en (PS5) pedig tökéletes arcade élmény adott (mondjuk illik is neki ennyi generációs távlatból jól futnia). Hogy mindez elég-e manapság? Egyéne válogatja. A régi motorosok hozzám hasonlóan könnyes szemmel fogják tolni, aki viszont valami új élményre vágyik, az csalódhat.
A recept ugyanis rém egyszerű: adott egy három évtizeddel ezelőtti grafikai stílus – fillezett poligonokból “tákolt” autókkal száguldozhatunk hasonlóképp felépített pályákon. Aszfaltcsíkból 18 létezik, köztük olyan nagyvárosokkal, mint Montreal, Róma, Las Vegas, Párizs, London, Tokió és még sorolhatnánk. A felületes szemlélő azt is mondhatja, hogy nagyon egy kaptafára készültek a helyszínek, de ez nem igaz. Mindegyiknek van ugyanis egy egyéni stílusa (vagy egy sikán, vagy egy szemtelenebb kanyar, esetleg San Francisco-ban a domborzat), amely karaktert ad neki és emlékezetessé teszi. Másrészről vizuálisan is akad mindig valami kis extra, ami az adott metropolisra jellemző (még ha ez valóban nincs is túlzásba víve).
Verdákból kétfélét választhatunk: vagy formula autókkal csapathatjuk féktelenül száguldva, a másik megoldás pedig kicsit lassabban klasszik karosszériás autókkal, amelyek viszont driftelve veszik a kanyarulatokat. Játékstílusból négy van, habár nem teljesen világos, hogy az Arcade és a Grand Prix között mi a különbség, mert mindkettőben folyamatosan három nehézségi szinten versengve nyithatjuk meg az újabb helyszíneket (igaz utóbbiban a körszámot is lehet állítani). A Formula Retro Racing legfurább húzása viszont az Eliminator mód, ami nem is az, legalábbis nem a klasszikus értelemben. Máshol ugyanis azt szokhattuk meg, hogy körönként az utolsó kiesik, de itt igazából az történik, hogy körönként egyre keményebb lesz az ellenfél és addig vagyunk versenyben, míg ki nem esünk.
A PC változatot kipróbálók abban a szerencsében részesülnek, hogy akár VR-ban is tolhatják (reméltem, hogy a PS5 verzió is hasonló lesz, de ez a feature maradt számítógép exkluzív, így nem tudtam kipróbálni – talán majd később belerakják), aki pedig többedmagával is játszana, az max négy fővel bezárólag osztott képernyőn is megteheti (sajnos online lehetőség nincs). A pontszám azonban most is árulkodó: bizony nincsen rózsa tövis nélkül ez esetben sem. Az AI java részben csapnivaló, a kihívás pedig az összes pálya megnyitása után elillan, onnantól már csak a legelszántabbak fognak körözgetni. A Formula Retro Racing: World Tour jópofa kikapcsolódás amíg tart, de csodát várni azért nem szabad tőle.
Legutóbb ezt teszteltük:
