Fejlesztő: Refugium Games; Kiadó: Refugium Games; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X
Kis szürke földönkívüliekkel fogócskázhatunk a Greyhill Incidentben, egy minden szempontból elég szürke játékban.
A hozzám hasonló korú olvasók, vagy az idősebbek valószínűleg sokat lesték az X-akták című sorozatot, persze szigorúan lopva, mert ugye a gyermeki léleknek elég erős témákat boncolgattak néha és kellően ijesztő is volt a tálalás. Ennél többet már csak az Égi tűz (Fire in the Sky) rontott az ufókkal való kapcsolatomon. Nálam ez a dolog, egészen pontosan a “kis szürkék” olyan szinten csípődött, csípődtek be, hogy éveken keresztül rettegtem, hogy egyszer arra kelek, hogy elrabolnak és egy tisztes szondázás után hoznak csak vissza. Tehát a téma mondhatni lelkes rajongója (rettegője) vagyok, nálam kis odaadással is telitalálat (1 hónap paranoia) lehet egy jól sikerült alkotás.
Az elmúlt hetekben volt oka a horror rajongóknak örülni, olyan címekkel lehetett elütni az időt, mint a The Tartarus Key, vagy az Amnesia: The Bunker, így egy elég erős mezőnyben kellett megfelelnie a Greyhill Incidentnek. A probléma viszont nem a kihívók erejéből, hanem a saját mérhetetlen gyengeségéből fakad, ugyanis az idegen inváziós cím még komédiának is gyenge próbálkozás, hát még egy pénzért megvásárolható videójátéknak. A történet szerint a 90-es években, Greyhill kicsiny közösségében, egy ufóhívőt, Ryan Bakert alakítjuk, aki lakóközössége aktív tagja. Ne de nem süteményt süt a szomszédoknak, hanem mindenféle konspirációs teóriákkal és összeesküvés elméletekkel bombázza őket. Szerencséjére jó környékre költözött, mert ahelyett, hogy bezáratnák a többiek is részt vesznek az agymenésében és együtt hordják az alufólia sisakokat.
Ez az aktív közösség és a felkészülés azonban jól jön az álmos kisvárosnak. Egy nap ugyanis, valóban megtörténik minden, amitől eddig csak rettegtek, jönnek a csészealjak és elszabadul a pokol. Vagyis elszabadulna, mert igazából az egész megszállás inkább idegesítő, mint félelmetes, a játékpisztolyos, kattogó, az arcunkba mászó falábú idegenekkel. Lényegében egy lopakodós fps a koncepció, de sajnos a Greyhill Incident nem csak az érdekes történetben, hanem a játékmenetben, az ellenfelekben, a mechanikákban és kb. mindenben elvérzik, amiben csak lehet. Komolyan mondom a történet, a fordulatok, de még a párbeszédek is olyanok mintha a ChatGPT írta volna őket egy rosszabb napján. Az egész szörnyen klisés, és annyira blőd, hogy már nevetni sincs kedve az embernek, pedig én szeretem az “annyira rossz, hogy már jó” kategóriájú dolgokat. Az egészen pedig csak tovább ront a beleélés, a színészi játék teljes hiánya a szinkront jegyző színészek részéről.
Szerettem volna azt mondani, hogy legalább technikailag rendben van a Greyhill Incident, de itt is több sebből vérzik a megoldás. A grafikát nem mondanám pocséknak, bár nem éppen szép, van egy egyedi stílusa, viszont olyan sötét, hogy garantáltan nem fogunk látni szinte semmit, ami azért egy lopakodós játéknál nem a legszerencsésebb. Bár ha a lopakodás csak annyiból kell, hogy álljon, hogy a lehető legkisebb sebességgel guggolva araszoljunk, akkor nincs itt semmi gond. Nem viccelek, ez a mechanika szenvedéssé teszi a legegyszerűbb feladatokat is. Vannak erős problémák a képfrissítéssel is, de ezek csak szakaszosan jelentkeznek. Volt, hogy fél óráig egészen stabilan futott a játék Xbox Series X-en, majd egyszer csak olyan mélységekbe esett vissza az fps szám, hogy csak az újraindítás segített. Bár, ha azt nézzük, hogy nagy bénázásokkal is kb. 3 óra alatt teljesíthető, akkor arányaiban nem is rossz ez a néhány restart (de az).
Összességében tehát komoly problémáktól szenved ez az amúgy is lélektelen, faék egyszerűségű játék. A készítők szinte minden hibát elkövettek, amit csak lehet egy horror játék fejlesztése során, nincs atmoszféra, rosszak a hangeffektek, kimaradnak vagy egymásra csúsznak párbeszédek, ostobák az ellenfelek és a tetejébe csalnak, meglátnak, akkor is amikor nem szabadna, szörnyű a találat érzékelés és még sorolhatnám hosszú bekezdésekben, hogy mennyire nem jött ez össze szinte semmi, aminek kellett volna. Valószínűleg, ha már a storyboard elkészítésénél átgondolták volna, hogy mit is akarnak valójában, talán nem követik el ezt szörnyűséget. Ha pedig a Greyhill Incident inkább egy vicces megközelítésnek készült a zsáner kifigurázására, akkor a készítők legközelebb keressenek olyan segítséget a megvalósításhoz, akinek van humorérzéke, mert 30 euróért ez most viccnek is gyenge volt.
Legutóbb ezt teszteltük:
