RIDE 5 – játékteszt


MicrosoftTeams image 55 scaled 1

Fejlesztő, Kiadó: Milestone; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S

A motorversenyek szerelmesei végre egy jó feldolgozást kaptak, a RIDE 5 gyakorlatilag a Milestone legjobbja!

Biztos nem én vagyok az első, aki felteszi magában a kérdést: miért van az olasz Milestone-nak párhuzamosan annyi motorverseny játéka? Ott van a MotoGP szériát feldolgozó sorozat, ugyanezt újabban megteszik a World Superbike-kal is (még ha tesztpéldányt valami titokzatos oknál fogva nem is szívesen adnak belőle), s ha a gyorsasági kategóriákon kívül is tekintünk, akkor még motocrossban is utaznak. Mindez miért nem elég? Nos az említett címekben egy közös van: mindegyik licenszelt, vagyis valamilyen létező sportágat dolgoznak fel, a hivatalos pályákon, versenyzőkkel, motorokkal – mindennek stimmelnie kell.

Ellenben a RIDE 5-ot nem köti semmi (ahogy elődeinél sem volt béklyó). Az egyik (számomra) legnagyobb pozitívum, hogy nincsenek erőltetve az NPC karakterek, vagyis a hivatalos versenyzős feldogozásoknál szokásos grid és pódium ceremóniák. Ezek ugyanis mindig horrorisztikus karakter modelleket vonultatnak fel – a versenyzőket gyakran fel se lehet ismerni, a tömeg többi része meg mintha főtt makkot evett volna (és attól guvadt ki a szemük). Itt tehát ez kompletten ki lett hagyva és hogy mennyire nem is hiányzik azt nem tudom eléggé hangsúlyozni. A versenyek végén van-egy-egy felvétel annak megfelelően hogy hányadikak lettünk, ami legalább egyedi és hangulatos – ettől több nem is kell.

Szerencsére nincsenek erőltetve a különféle menedzsment módozatok sem, pusztán a versenyzésre koncentráltak a készítők.. Tulajdonképpen nem ördögtől való, ha a Gran Turismo karrier módjához hasonlítjuk a játék gerincét. Többféle megmérettetés (szóló versenyek, mini bajnokságok, versus futamok) váltja egymást egyre nehezebb formában és persze egyre komolyabb versenymotorokkal, amelyeket egyrészt megnyithatunk, másrészt megvásárolhatunk, de akadnak fejlesztési lehetőségek is természetesen az erre fogékonyaknak.

Találó lenne úgy folytatnom és rövidre zárnom, hogy minden más a szokásos a RIDE 5-ban – vagyis lehet szóló versenyeket futni, van time trial, illetve karakter kusztomizációs lehetőség. Azonban ha a Race Creator nevű részt nézzük, akkor nemcsak hogy egy teljesen egyénire gyúrt bajnokságot rakhatunk össze, de olyan szinten saját szánk ízére igazíthatjuk, hogy az említett testreszabásokat akár az ellenfeleken is végre lehet hajtani (akinek van erre ideje, az szépen el fog tudni veszni ebben az ágban). Ha szigorúan a számokat vesszük, akkor több mint 200 motort és 35 versenypályát vonultat fel a játék. Utóbbiból rendelkezésre állnak a legjobb brit pályák (Brands Hatch, Cadwell Park, Donington, Oulton Park), de az USA-ból (Daytona, laguna Seca, Road America, Sonoma) és nemzetközi téren (Suzuka, Le Mans, Nordschleife, Monza, imola, Mugello, Kyalami) is sok ismerőssel fogunk találkozni.

Igazából (folytatás lévén) a nagy kérdés az lehet a sorozatot ismerők számára, hogy mi változott a legutóbbi epizód óta. Nos az újgenerációs konzolok teret hódítottak mostanára, így a folytatás már csak ezekre (PS5 és Xbox Series X|S) jelent meg konzol fronton, amely egyértelműen grafikai előrelépést is jelent (habár az előző résznek is jelent meg felpimpelt változata, ez már teljesen ezekkel a gépekkel tervezve készült). Talán ennek köszönhetően jelent meg a dinamikus időjárás is, valamint az egyéb szériák fejlesztéseinek hála az AI is sokkal okosabb, nem akar minket minduntalan kilökdösni, mint a negyedik részben.

A RIDE 5 jól sikerült és jó érzés ezt elmondani végre egy Milestone játék kapcsán. Természetesen van még hová fejlődni továbbra is, illetve azzal nem lehet mit kezdeni, hogy a motorok mindig is kevésbé számítanak hálás témának, mint az autók. Mindenesetre jó érzés, hogy a kétkerekűeket kedvelők is kaptak végre egy igazán színvonalas játékot, amely csaknem felér a Gran Turismo mellé. Ha pedig a melldöngető hazai szívünk szeretne érvényesülni, akkor megemlítem, hogy a honi Artery Studios ezúttal is közreműködött a készítésben (motorok, pályák, ruhák terén is), csakúgy mint a MotoGP 22 és 23 esetében.

(A tesztpéldányt a Magnew biztosította)

8.szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Fort Solis – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Zack Snyder régóta dédelgetett sci-fije, a Rebel Moon látványos trailert kapott
Következő cikk Barbie – kritika