Fejlesztő: Rockstar San Diego; Kiadó: Rockstar Games; Platform: PS3, PS4, Xbox 360, Nintendo Switch
Miből lett a cserebogár? A Red Dead Redemption újrakiadása nyomokban tartalmaz olyat is ami remek, de inkább annak lehet örülni, hogy újra elérhetővé vált a western klasszikus.
Mindenki tudja, hogy mi a Rockstar Games legfőbb és legismertebb franchise-a: hát persze hogy a Grand Theft Auto sorozat. S a második? Itt már lehet megoszlanak a vélemények (illetve pár évvel ezelőttig alighanem megoszlottak), de egész sokan a Red Dead szériára szavaznának. A legelső rész 2004-ben még egy egészen más játék volt, mint amit mostanában gondolunk a sorozatról, a Red Dead Revolver alighanem megsínylette az eredeti kiadó (Capcom) és a feltörekvő Rockstar közti huzavonát (egy ponton kukázva is volt a projekt), de aztán nagyon is jó, hogy végül kiadásra került.
Máskülönben sosem láthatott volna napvilágot 2010-ben a Red Dead Redemption sem, amely viszont igazi forradalmat hozott a videojátékos világba. Persze ennek sem volt része mindenki a szép eladások dacára, példának okáért anno én is csak belenéztem és nyugtáztam, hogy “oké, majd egyszer”, ami sosem jött el. A 2021-es második rész (ami valójában előzmény) viszont olyan szintű népszerűséget hozott, hogy hirtelen nagy igény keletkezett a több mint évtizedes távlatban, kissé tetszhalott állapotban leledző előd feltámasztására.
S hogy miért is kell ilyen drámaian beszélnünk róla? Hát mert akkoriban még bőven a PS3 és Xbox 360 korszakát éltük, most két generációval később meg már nehezen elérhetőek ezek a verziók, PC-re pedig meg sem jelent a játék. Egyedül az Xbox tulajdonosok járkálhattak kaján vigyorral az arcukon, ugyanis a Red Dead Redemption egyike volt azon kiválasztott címeknek, amelyek a visszafelé kompatibilitás révén futnak az újabb generációs masinákon. Sőt mi több a játék HD tuningot is kapott, így Xbox One X vagy a Series konzolokon elindítva nagy felbontásban élvezhető a korabeli stuff, talán ennek is köszönhető, hogy a mostani eresztésben csak PS4-re és Nintendo Switchre lett újra kiadva.
“Újra kiadva” – ízlelgessük ezt picit, mert nagyon fontos. Nem felújítva, nem újra kreálva tehát, igazság szerint csak annyi történt, mint az Xbox változat esetében – gyakorlatilag pont ugyanazt a játékot élvezhetjük újra, csak a jóval erősebb (igen még a Nintendo Switch is ide tartozik) hardverek kapcsán szebb felbontással és fixebb képfrissítéssel fut (maradt a 30 FPS de nincsenek belassulások). A fény-árnyék hatások is jobbak lettek egyébként, de ez a szakértők szerint azért lehet, mert a Rockstar a stabilabb alapot jelentő Xbox kódot vehette alapul a mostani kiadásnál. Az első pletykák persze teljes felújításról szóltak, a mindent tudni vélő szivárogtatók büszkén kürtölték világgá, hogy az RDR2 engine-jével és grafikai színvonalával játszhatjuk majd újra a klasszikust, de ez messze nem bizonyult igaznak. Hogy valóban volt-e ilyen terv, azt persze nem tudtuk meg (ha volt is, méretes költséget jelentett volna), mint ahogy azt sem, hogy egy közepes remaster benne volt-e a csőben (ezt meg alighanem a Grand Theft Auto: The Trilogy mérsékelten langyos fogadtatása révén nem bízta volna újra egy kisebb “fogdmeg fejlesztőre” a Rockstar).
Maga a “lényegi rész”, vagyis a Red Dead Redemption sztorija és a gameplay érintetlen maradt, így 13 éves távlatból ezeket nem készültem mélyebben elemezni. Legyen elég annyi, hogy a főszerepben ezúttal John Marston van (akik játszották az előzményül szolgáló második részt, azok tudják miért), aki korábbi bandatagjai vonatkozásában segít az igazságszolgáltatásnak és kutatja fel őket. A játékmenet meg szintén nagyon ismerős lesz mindenkinek, aki hozzám hasonlóan fordított sorrendben játszotta a részeket – gyakorlatilag látszik az evolúció, hogy a RDR2 honnan nőtte ki magát. Itt is vannak fő és mellék küldetések, érdekes mellékszereplőkkel, kiváló átvezetőkkel, továbbá akadnak minijátékok, gyűjthetünk növényeket, vadászhatunk, stb. Igaz nem olyan részleteiben kidolgozva történik mindez mint a két évvel ezelőtti részben, de a rajongók értékelik majd így is, a nosztalgiázók meg pontosan tudják mit kapnak.
A sok (eddig felsorolt) jó mellé azonban álljon itt a fekete leves is, vagyis hogy mi az ami rossz ebben a portban. Elsőként talán említhetnénk az árat, ami azért ahhoz képest, hogy nem egy remastert kapunk meglehetősen borsos (plusz az Xbox tulajokkal ellentétben a PlayStationösöknek újra meg kell vásárolnia, hiába van még meg az egykori példány). Ráadásul ugye a konverzió amellett, hogy profitál az erősebb hardverből helyenként, azért tartalmazza az eredeti hibáit is. Konkrétan bugok is előfordulnak, de a környezet (főleg a nagyobb, nyitott részeken) például elég pop-ines, arról pedig ne is beszéljünk, hogy pár animációs megoldás mai szemmel kissé mulatságos. Természetesen pár textúra is lesz majd, ami kilóg minőségileg, rosszabb azonban, hogy néhány menüelem, vagy UI részlet se lett utána húzva, rontva az összhatást. Fájó pont lehet még az irányítás kérdése, amely így 2023-ban helyenként már elég nyögvenyelős, vagy kényelmetlen.
Azt kell mondjam a Red Dead Redemption újra megjelentetése hiánypótló ugyan, de nem kell senkinek a boltba szaladnia (se igaziba, se virtuálisba), mert azon kívül, hogy egy klasszikus újra elérhetővé vált és picit szebb formában tért vissza, nem történt igazi áttörés. A csomag mondjuk tartalmazza az Undead Nightmare-t (vagyis a zombikkal kiszínezett, vagy leegyszerűsített(?) bővítményt) is, kitolva az amúgy 20 órányi végigjátszást plusz 10-zel, de ahogy várható volt a multi szegmens meg teljes egészében ki lett purgálva. Ha valaki nosztalgiázni szeretne, vagy bepótolni az egykori mulasztást, akkor itt a kiváló alkalom. A viszonylag alacsonyabb pontszám nem a játék milyenségének, hanem inkább a mostani kiadás szerényebb mivoltának szól.
Legutóbb ezt teszteltük:
