DreadOut 2 – játékteszt


Dreadout 2 Switch key artFejlesztő: Digital Happiness; Kiadó: SoftSource Publishing; Platform: Nintendo Switch

Indonéziából érkezik egy indie játék, hogy egy kicsit erősítsen a Nintendo Switch elég gyér horror kínálatán, de vajon megéri megvásárolni a DreadOut 2-őt?

A tavalyi évet egy szintén indonéz indie címmel indítottam és, hogy véletlen se törjem meg ezt a jó szokásomat az ideit sem kezdtem másként. A különbség többek között annyi lesz, hogy míg az A Space for the Unbound nagyon magasra tette számomra a lécet, addig a DreadOut 2 inkább a minimális elvárásaimat határozta meg így januárban. Sajnos annak ellenére, hogy egy nagyon kicsi projektről van szó és más platformokon egészen jó értékeléseket kapott a 2020-ban megjelent játék, azóta viszont annyi víz folyt már le a Dunán, hogy ki kell jelentsem, ez a szint 2024-ben már az erős közepesre sem elég.

DreadOut 2 screenshot 3

A DreadOut 2-ben az első rész története folytatódik, a főszereplő ugyanúgy Linda Meilinda lesz, aki éppen csak kiheverte a korábbi szellemjárást, máris a dolgok sűrűjében találja magát és újabb pokoli események sorozatán kell magát átverekednie. A korábban megismert árnyékdimenzió lakói ezúttal még erősebbek és bármikor el tudják, és el is fogják nekünk hozni a sötétséget, legyünk bárhol a kis indonéz városkánkban. Emellett több szegmensben lesz alkalmunk a normális világban is tenni-venni, de többnyire annyira elnagyolt és ostoba feladatokkal, hogy megváltás lesz a közelgő sötétség. Fontos újítás, hogy mivel az árnyjárás lesz a főszerepben, háttérbe szorul a korábbi mechanika mely szerint a telefonunkkal, vagyis inkább kamerájával daráljuk a lényeket. A sötétben már csak megtántorítani tudjuk őket a vakuval, valódi sebzést csak különböző közelharci fegyverekkel tudunk majd okozni.

DreadOut 2 screenshot 5

Az első nagyobb problémám a DreadOut 2-vel pedig ez az átalakítás lenne, ugyanis a hadakozás annyira bénán lett megoldva, hogy míg a mi támadási animációnk hosszú másodpercekig tart és egy fix távon viszi előre főhősnőnket, addig a rémek sokkal rugalmasabban, minden irányba tudnak támadni. Ez pedig nem kevés fejtörést és frusztrációt fog okozni, főleg nagyobb túlerő esetében. Ez egyszerűen úgy agyonvágja az élményt, hogy nem is lesz kedvünk tovább bolyongani az üres, ám hangulatos folyosókon. De sorolhatom elég sokáig a gondokat, mert rossz a találati érzékelés, rengeteg a textúra probléma, faék egyszerűségű a mesterséges intelligencia és olyan erősen scriptelt a játékmenet, hogy ez szégyenletes lett volna a PS3/Xbox360-on is, nemhogy 2 generációval feljebb. Leginkább olyan az érzetet keltett, mintha egy “oneman” projekt lenne, mintha egy ember készítette volna el a játékot és nem maradt volna ideje/energiája megoldani a hibákat. Azonban ezt egy kb. 20 fős csapat készítette, így nem értem, hol mentek ennyire félre a dolgok.

DreadOut 2 screenshot 7

Sajnos mint azt már írtam több sebből vérzik a DreadOut 2 és ez nincsen máshogy a technikai fronton sem. Bár az atmoszféra hangulatos, de grafika még a Switch lehetőségeihez mérten is pocsék és a kínált gyenge vizualitás még nem is fut jól. De amellett, hogy nem jó ránézni még a motor egyéb működése is problémás, bizonyos textúrák nem töltenek be, átesnek egymáson, egymásba csúsznak és minden hiba ami csak előfordulhat itt elő is fordul. A hangok egy fokkal jobbak, de hasonló minőségben vannak jelen. Azt példának okáért felejtsük el, hogy egyértelműen beazonosítható a szörnyek jelenléte, mert vannak szörnyes hörgések akkor is, ha mindenkit jobb létre szenderítettünk az adott pályarészen. Az meg külön poén, hogy az első indításnál a játék japán menüvel indult el, ami azért is meglepő, mert a Switch-em régiója hazaira van állítva, de egy kis kamerás fordítózással eljutottunk oda, hogy van magyar felirat, ami azért sokat dobott a szenvedéseimen, bár leginkább csak nevettem rajta, mert a dialógusok kb. egy általános iskolás fogalmazásának szintjén mozognak.

Összességében tehát a DreadOut 2 Nintendo Switch portja egy rossz játék, amit sajnos nem ment meg sem az amúgy jó atmoszférája, sem az indie mivolta, sem a Switch horror paletta üressége. Egyszerűen ez a minőség nem állja meg a helyét sem most, de szerintem még 2020-ban sem lett volna elég. Jelen állapotában kerülendő, de talán ha felpatchelik, mazochisták még nekifuthatnak.10 4

Legutóbb ezt teszteltük:

Prince of Persia – The Lost Crown – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Álmaid hőse - kritika
Következő cikk Jacob Elordi megszagolta a Saltburn után piacra dobott fürdővíz illatú gyertyáját