The Lost Legends of Redwall: The Scout Anthology – játékteszt


redwall0

Fejlesztő: Soma Games; Kiadó: Forthright Entertainment; Platform: PC, PS4, Xbox One

A Brian Jacques ifjúsági regényei alapján készült The Lost Legends of Redwall: The Scout Anthology a szerző könyveinek és a három évadot megélt rajzfilmsorozat előzménye.

Úgy tűnik, a videojátékos Redwall (avagy Rőtfal) univerzum kezd hangyányit felrázódni, hisz nemrég megjelent egy főzős spinoff, ami a The Lost Legends of Redwall: Feasts & Friends névre hallgat. Most pedig több, mint 22 könyv és három évadot megélt rajzfilmszéria után itt van nekünk a folytatás, pontosabban egy előzménytörténet, ami a jogokat birtokló örökösök jóváhagyása szerint a hivatalos kánon része. A The Lost Legends of Redwall: The Scout Anthology című akció platformerben három különböző fejezet alkot egyetlen egészet, de önállóan is prímán megállják a helyüket. Liamet vagy Sophie-t irányíthatjuk, vagyis lényegében egy egérpár bőrébe bújhatunk, s az ifjú cserkészek több hónapos kiképzés után rögtön mélyvízben találják magukat, ugyanis a franchise állandó antagonistái, a gonosz patkányok a földdel akarják egyenlővé tenni erdei otthonukat.

redwall1

A két karaktert felváltva sajnos nem, csak külön-külön irányíthatjuk, s a lineáris sztori legelső indítása előtt dönthetjük el, hogy melyikük mellett tesszük le a voksunkat. Jómagam ezúttal a Liam-vonalat vittem végig (csaknem 6 óra alatt). A választásnak nincs különösebb oka, hisz egyáltalán nem ismerem a Redwall világát, és szégyenszemre mindezidáig gyakorlatilag még csak nem is hallottam róla. A játék kerettörténete azonban így is szuperül működik és hozzám hasonlóan azok is belekóstolhatnak a Brian Jacques által kreált világba, akik mostanáig valamilyen okból kifolyóan nem mutattak iránta érdeklődést. A karakterek érdekesek és humorosak (az eredeti nyelvű szinkron kiváló), de olykor megható momentumoknak is részesei lehetünk. Felépítettsége néhol túl önismétlő, viszont e mellett a kiszámíthatósága révén kevés igazán izgalmas eseménynek lehetünk részesei.

redwall3

Egyetlen fegyverünk egy bazi nagy csúzli, melyet kizárólag tárgyak, úgymint például vázák, lakatok és kincsesládák célzásakor vethetünk be. Tesztalanyunk túlnyomó részében rejtőzködni, valamint sompolyogni kell, és kellő óvatossággal ügyelnünk javallott arra, hogy ne szimatoljanak ki bennünket az ellenséges rágcsálók. Vagyis aprócska egérkeként nem szállhatunk szembe velük – persze a megfelelő pillanatban mindig segítségünkre sietnek más fajta nagyobb és veszélyesebb, de számunkra barátságos állatok. A küldetéseink apropóján jóindulattal sem igazán szállt el a készítők kreativitása, s szinte minden egyes pályán valamit ki kell szagolnunk, de leggyakrabban valakinek a kiszabadításán szorgoskodunk, illetve olykor gyógynövényeket gyűjtögetve kotyvaszthatunk gyógyszereket az előre meghatározott alapanyagok felhasználásával.

A Redwall külcsínét mintha a ’90-es évekből szalajtották volna: indie cím ide vagy oda, nincs mentség a technikai megvalósítások ósdi (csúnya) prezentációjára. Az irányítása még elfogadható, ám elég egy elbaltázott mozdulat és máris a textúrák mögött találjuk magunkat, ahonnan csak az automatizált mentésünk betöltése után tudunk kikecmeregni. A záróetap során pedig a semmiből jött, oda nem illő logikai feladványok hazavágják az unásig ismételt mechanikát. Ezekben az ömlesztett szcénákban óriási kockákat tologathatunk, és a megfelelő sorrend kialakítását követően kinyithatjuk velük a tovább haladásunkhoz szükséges bejáratokat. Leírva egyszerűen hangzik és egészen a legutolsó ilyen jellegű „kitérőig” valójában annak mondható, de tesztalanyunk célközönsége, vagyis a fiatalabb korosztály nem biztos, hogy érdemben díjazni fogja.

5.szék

 

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Cricket Through The Ages – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Kálmán-nap - kritika
Következő cikk John Malkovich válaszolt a netezők kérdéseire és ikonikus szerepeiről mesélt