Fejlesztő: Sucker Punch, Nixxes Software; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PC, PS4|5
A playstationös megjelenés után PC-n is bevágtatott a Ghost of Tsushima, ráadásul rögtön a Director’s Cut változattal. Méltó átirat született egy közel hibátlan játéknak, ami kapott néhány platformhoz köthető extrát.
Lassan két esztendeje már, hogy a 4. és 5. generációs PlayStation tulajdonosok borotvaéles katanáikkal felnyársalhatták a Mongol Birodalom betolakodóit. A XIII. század végi feudális Japánban játszódó bosszútörténetben egy lelkileg megkeseredett szamurájt irányíthatunk, akinek klánját szinte egytől-egyig kivégezte Kotun kán és csatlósai; ám végül Szakai Dzsinen a sor, hogy népének támogatásával visszahódítsa Cusima szigetét. A Ghost of Tsushima Director’s Cut végre megérkezett személyi számítógépekre, és a portolást tekintve teljes az örömünk, ugyanis akárcsak a Horizon Forbidden West esetében, egészen kiváló, problémáktól mentes átiratot kaptunk, melyet az is bizonyít, hogy a Nixxes Software, a cikk publikálásáig nem kevesebb, mint két picike hibajavítással rukkolt elő.
A Ghost of Tsushima nyílt világú akciókalandra invitálja a játékosokat, ami sebtében azt jelenti, hogy az alapjátékban lévő fő zóna mellett – a Director’s Cut mivoltából – bejárhatjuk az Iki nevű sziget valamennyi szegleltét is – így a teljes végigjátszás mindenestül nagyjából 25-30 óra hosszúságú. Maga a játékmenet tulajdonképpen nem tartogat igazán eget rengető meglepetéseket, hiszen a zsáner legjobbjait vette mintául (eredetileg még 2020-ban), és nem csupán a gaming részét illetően, hanem rengeteg ötletet merít a klasszikus szamurájfilmekből is. Első indítás után vagy a Beállítások menüben a nehézségi szint szomszédságában még ott van számunkra a Kuroszava mód is, amellyel megidézhetjük néhai rendező víziójára jellemző fekete-fehér látványvilágot.
Leginkább klisékre épül a Ghost of Tsushima, de mindezt végtelenül profi alázattal teszi. A ruhánk tetőtől talpig folyamatos átalakuláson megy keresztül egyrészt a fő- és mellék küldetések teljesítése után, másrészt héba-hóba eljuthatunk különböző táborokba. Ezeken a menedékhelyeken fejleszthetjük hősünk fegyverzetét, úgymint például a kardot és az íjat, plusz még többek közt a dobásra alkalmas kések vagy füstbombák tulajdonságait is. Mindehhez azonban százával kell gyűjtögetnünk a válogatott tárgyakat: erdőkben, hegyeken és réteken, illetve gyakorta az ellenséges területen is fellelhetünk klassz dolgokat. S természetesen nem hiányozhatnak az olyan – teljesítményért cserében – bezsákolható cuccok sem, amelyekkel kicsit elmélyedhetünk a misztikus távol-keleti kultúrában.
A gyorsutazás lehetősége leegyszerűsíti közlekedésünket, mivel ezúttal nem mentési pontokkal kötötték egybe (az automatikus vagy manuális mentésnek köszönhetően bármikor simán kiléphetünk a játékból), hanem villámgyorsan visszatérhetünk a korábban felfedezett színhelyekre, de lehet ez akár küldetés központú placc is, amit már előzőleg sikeresen befejeztünk. Szerencsére többnyire lóháton közlekedhetünk, s érdekességképpen a jószágok közül az bevezető etapot követően kiválaszthatjuk a számunkra legszimpatikusabbat, valamint még nevet is adhatunk neki. Mindazonáltal vannak olyan kiemelkedések is, ahova kizárólag Lara Crofttot megszégyenítően tudunk felmászni. Ezeken a magaslati helyeken elmélkedhetünk és meditálhatunk, ami végezetül azzal jár, hogy gyarapodik az életerőnk. Mindenesetre mindkét sziget hatalmasnak bizonyult, s az esti-nappali viszonyok váltakozása mellett szeles, esős vagy havas időjárási körülmények színesítik a lehengerlő külcsínt, ami összességében aprólékosan kidolgozottnak mondható. A komplett prezentáció sokat tesz hozzá az élvezeti értékhez és a missziókat leszámítva a Ghost of Tsushima jóformán soha nem fullad önismétlésbe.
A sztoriban két különböző stílusban küzdhetjük át magunkat a mongol invázión. Egyrészt szamurájhoz méltóan, vagyis párharcokat követően (olykor egyszerre 6-8 ember is nekünk ronthat), illetve sunnyogva a hátbatámadásos metodikával, ami nem éppen harcoshoz méltó mozdulatsor, ellenben gyors és nagyon hatékony. Erre a célra egyfajta röntgen látást érdemes használnunk, aminek következtében csendesen tudunk mászkálni, miközben láthatjuk, hogy a falak mögött hol rejtőznek nemeziseink.
A japán és angol nyelv mellett rendelkezésünkre áll a magyar felirat, és tesztalanyunk támogatja a 21:9 (Ultrawide), a 32:9 (Super Ultrawide), de még három monitoros, 48:9 arányú képfelbontást is. Sonys címként „továbbra is” mazsolázhaunk a felskálázási és képkocka-generálási technológiák, úgymint az nVidia DLSS 3, az AMD FSR 3, vagy az Intel XeSS közül, valamint az nVidia a képminőség javító funkciója is adott. Az egér+billentyűzet használata platformhoz köthetően mindig előnyt élvez, ugyanakkor támogatott a DualSense vezérlő is. Az viszont sajnálatos, de semmit nem von le az élvezeti értékből, hogy a multiplayer módhoz mindenképpen szükséges a PSN fiók, ám a crossplaynek hála PS készülékek birtokosaival is találkozhatunk.
A Ghost of Tsushimában egyedül valamelyest engem az frusztrált, hogy az átvezető animációkat olykor mintha lecsonkították volna és pusztán sötét képernyőt láthatunk helyettük (például, miután elrejtőzködtünk egy kocsiba, vagy egy misszió startolása erejéig csónakázunk). Ilyenkor pusztán – az egyébként nagyon színes – hangeffektusokra és az abból adódó képzelőerőnkre van bízva, hogy éppen mi történhet. Ettől függetlenül a Sucker Punch (Infamous-sorozat) alkotása rendkívül szórakoztató és addiktív, amellett, hogy kulturális értelemben sem vall szégyent.
Legutóbb ezt teszteltük:
