
A legszebb identitásválság, amit a tévében láthatunk
A Különválás az elmúlt időszak egyik legmagasabb minőségű sorozata az Apple TV+-on, ami kellőképp nyomasztó és felemelő, ráadásul olyan finoman adagolja a feszültséget, ami kilenc részen keresztül keveseknek sikerülne.
Ki vagy te? „Nem a munkád vagy, (…) és nem is a bankbetéted!” mondták a Harcosok klubjában, de biztos ez? Ugyanaz az ember vagy otthon, mint az irodában, vagy fel sem ismernének a kollégáid a játszótéren? Az öltönyöd más emberré tesz, vagy egyszerűen a szemüveg az oka, ahogy Szupermennél láthattuk? Mit viszünk magunkkal, és mit hagyunk hátra, ha az egyik szerepből a másikba lépünk? Te mit tennél, ha azt ígérnék, hogy ki tudják kapcsolni az agyad egyik részét, hogy ne gyötörjön otthon a munka, vagy a családi zűrök az irodában? Kipróbálnád? És mi lenne, ha nem lenne választásod?


A képi világa gyönyörű, letisztult, geometrikus és precíz. Egy pillanatig sem unalmas, sőt: fokozatosan adagolja a feszültséget, ráadásul ezt észrevétlenül kifinomultan teszi. Sehol egy olcsó direkt veszélyhelyzet, hiszen a szörny a nemtudásban és a saját agyuk által elzárt világban van. Az ismétlő cselekmények és helyszínek nem fárasztóak, hanem egyre szűkebbé veszik menekülés lehetőségét, mégsem kiábrándítóan cinikus a történet, hiszen végül itt is a humanitás az, ami újra emberivé teheti ezt a gépiesen munkaközpontú világot.
A folytatás nem csak a színész- és írósztrájk miatt csúszik, hanem a készítő és a showrunner közötti viszony miatt, ami olyan mértékben romlott meg, hogy már az 1. évadban sem álltak szóba egymással. A 2. szezonra maradt ugyanez a felállás, de a tervezett harmadikra showrunnert cseréltek, aki még visszanyúlt ehhez is, habár konkrét dátum nincs, de áprilisban véget ért a forgatás és nagy reményeket fűzünk hozzá, mert ez az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt években a sorozatokkal történt.


