Hatalmas kis hazugságok 1. évad – kritika


Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies), készítő: David E. Kelly, szereplők: Reese Witherspoon, Nicole Kidman, Shailene Woodley, Laura Dern, Alexander Skarsgard, Adam Scott, amerikai drámasorozat, 60 perc, 1 évad, 2017

Éjsötét „Született feleségek”

Az összehasonlítás nem véletlen, hiszen ugyanúgy négy nő hétköznapjait ismerhetjük meg egy gyilkossági esemény köré fonva, de itt nem az elhunyt narrálja a történetet, hanem a kihallgatószobában mesélnek a környékbeliek, hogy ki hogyan látta a családok életét – és általában már tudjuk, hogy közel sem az rejlik a felszín alatt, ami látszik.

Az új, saját gyártású HBO-s minisorozat nem véletlen mert bevállalni ennyi ismert és baromi jó színészt, ugyanis hét részes történetéből nagyon érezhető, hogy kerek egésszé igyekezett formálni, de nem árulok el azzal sem nagy titkot, ha elmondom, hogy mindig maradnak kiskapuk a sztori végén – a későbbi izmosabb gázsik reményében -, és itt is hagytak nekünk némi kapaszkodót.

A négy család élete egy kicsit elszigeteltebb és mondhatni sötétebb tónusú városkában játszódik, a mindig borús óceán partján, ezért a Született feleségeknél sokkal krimisebb zsánerelemeket is felfedezhetünk benne. A gyilkosság, az erőszak és a hétköznapi problémák torokszorító elfojtása lengi körbe a hangulatot. Az Amerikai szépség idealizált családmodelléhez hasonlítva itt is hangsúlyos a gazdagság, azonban mindenhol jelen van az üresség. Ez hol megcsalás formájában mutatkozik meg, hol egy egyedülálló anya próbálja a múlt sérelmeit elvarrni, hol a mellőzöttség és a karrier viaskodik a feleségben, hol a családi belüli erőszak komoly kérdéskörét feszegeti az alkotó. Mindegyik főszereplő középkorú nő és anya, akiknek élete fordulóponthoz érkezett.

David E. Kelly rengeteg fantasztikus sorozat atyja, többek közt az utóbbi időben a Billy Bob Thornton nevével fémjelzett Goliathé is, ezt a krimibe oltott szociodrámát Liane Moriarty bestellere ihlette és szépen építette fel belőle tanulságos és csodálatosan fényképezett történetét, megfűszerezve egy tök élvezhető zenei összeállítással (Janis Joplin, Neil Young, PJ Harvey és még sokan mások).

Az anyák tettei nagyon manírosak és eleinte kétszínűek, így Reese Witherspoon a Dr. Szöszire emlékeztető ripacssággal, Nicole Kidman a szende szűzies lényével, Shailene Woodley pedig laza fiatal rockerségével kicsit a kiszámíthatóság felé terelnek minket, azonban a részek fokozatosan és nagyon gyomorszorítóan tartják vissza a feszültséget egészen a végkifejletig, ahol már lehull mindenkiről a maszk és kitárulkozik valódi sérülékeny énjük.

Nem hibátlan a sorozat, de mindenképp dinamikus és élvezetes – a pszichológussal való beszélgetések vagy a családon belüli erőszak köré font erkölcsi és etikai kérdések nagyon realisztikusan vannak ábrázolva, és szinte ordít a képernyőről, hogy a valóságban is  előforduló problémákra szerették volna felhívni a figyelmet.
Ami a legszebb az egészben, hogy nem a gyilkosság és a halott kiléte az igazán fontos, amire a történet épül – ha már edzett junkiek vagyunk, arra időben rájövünk -, hanem maga a folyamat, az átalakulás a fontos.
A hasonló női sorozatokkal ellentétben itt valóban az anya szerepen van a hangsúly, rengeteget mutatják őket gyermekük közelében és a konfliktusok is egymás között a gyerekek miatt alakul ki. Eleve mindenki azért költözött ebbe a kisvárosba, mert a magániskolák annyiba kerülnek, mint máshol az államiak, így gyermekeik még inkább középpontba kerülnek.

Kemény kérdéseket feszeget, ezeket túlságosan könnyedén válaszolja meg a végére, mégis a legizgalmasabb a sorozatban, hogy az első pár rész után – ami a lassú építkezés miatt eléggé vonatottnak tűnhet – szinte lélegzet visszafojtva várjuk nem a történet, hanem egy-egy adott szituáció feloldását, ami sosem végleges.
A színészek kiválóak, bár érezhetően karaktercentrikus volt a casting, hiszen mindegyiküket láthattuk már hasonló szerepkörben. Az atmoszféra nyomasztó, de a témák és az élethelyzetek még inkább.
Érdemes belemerülni, mert itt is több rejlik a felszín alatt, mint azt gondolnánk, ugyanis végre elérkeztünk oda a sorozatok világába, hogy egy középkorú gazdag nőkről szóló sorozat mellőzi a szappanoperai elemeket, és leginkább a családon belüli tabu témákat igyekszik kivesézni négy nagyszerű színésznő szereplésével.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Így készíts "muglibiztos" bőröndöt!
Következő cikk Vin Diesel az Alvin és a mókusok hangján karaokézik