Műsorszünet A hetedik sor közepén


schmidtKedves Sortársak!

A mai naptól A hetedik sor közepe felületei nem frissülnek. Szeptember 1-jéig biztos áll minden. Számos oka van: családi, mentális, anyagi, technikai…, de legfőképpen elfáradtam. Ha időt szánsz erre a szentimentális ömlengésre, itt bővebben:

15. éve élek ennek az oldalnak minden észszerűséget vagy realitást figyelmen kívül hagyva. 2009-ben, mikor Hanula Zsolt barátom felvetette, hogy blogoljunk, még a szó jelentésével sem voltam teljesen tisztában, ártalmatlan dolognak tűnt. A VOX mozimagazin két egykori újságírója kedvtelésből kritikákat írogat, egyikőnk sem gondolta, hogy aztán egy sátántangónyi hosszúságú mozi forog belőle. Ő okosabb volt, egy évtizede kiszállt, én meg (a kakukk fészkére) már nem is emlékszem, mióta viszem teljesen egyedül a napi teendőket.
Könnyen bele lehet őrülni. Színészeket, filmrendezőket köszöntök fel, temetek el virtuálisan, vicces mémeket vadászok, friss előzeteseket hajigálok arra a kapzsi facebookra, ami szponzorált kiemelés nélkül csupán a közönség csekély részének hajlandó megmutatni a posztokat. Mellette megállás nélkül szerkesztem az anyaoldalt (hetediksor.hu-t) is, foltozom a még mindig velem evező “kedves bolondok” cikkét, kik szintén a saját szabadidejükből áldoznak arra, hogy megszüljenek egy újabb kritikát A majmok bolygója sokadik részéről. Na és akkor ott vannak még a fennállásunk óta egyre csak szaporodó felületetek (twitter, insta, YouTube…), ezeket szintén igyekszem frissítgetni (a TikTokkal, no meg lépést tartani a korral, már jó ideje nem sikerül). Az meg csupán lábjegyzet, hogy a forgalmazókkal (pl. sajtóvetítések miatt), az írókkal és a közönséggel szintén kapcsolatot kell tartanom.hivatali patkanyokTengernyi időt felemészt mozgásban tartani ezt a bolhacirkuszt, ha az ember próbálja felelősségteljesen és odaadóan csinálni. Noha ez “csak egy hobbioldal”, mindig is az maradt, magunk felé volt egy megcélzott nívó, ami alá nem akartunk menni. A többség tisztában vele, mit takar a név és A hetedik sor közepe szellemisége, a “humorral nevelni a film szeretetére”, bármennyire is patetikusan hangzik, mindig őszinte célkitűzés volt az értékközvetítés, nem pusztán a lájkok hajszolása. A kívülállók, sőt, közeli rokonok szemével is csak időrabló hobbi, mert pénzt sem hoz a konyhára. Biztos a mi hibánk is, de másfél évtized alatt nem sikerült munkahelyünkké tenni a Sort.
Sokáig nem akartunk hirdetőtáblát csinálni az oldalból, ám aztán a szükség törvény bont alapon, számtalan formáját kipróbáltuk webes felületeink értékesítésének. Szerződtünk reklámügynökséggel, kampányokban vettünk részt, csak mint a Google hirdetésekkel (rákgyógyszer és fogyi tabletta) nem jutottunk messzebbre, ahogy a hiábavaló pályázgatással sem. Többször majdnem túladtunk már az egészen, ám amint láttuk, hogy ez más szemében csak egy sokadik árucikk, inkább visszakoztunk.
Rengeteg emberrel ültünk le tárgyalni, bizonygatván, vannak bevétellel kecsegtető tevékenységeink: a 120-140 főt megmozgató élő filmes kvízeink (ebből 19-et rendeztünk, ezekre mind úgy kalapoztuk össze a díjakat) vagy YouTube videósorozataink, amik biztos anyagi háttérrel színvonalasan kivitelezhetőek lettek volna. Annyi rossz ajtón kopogtattunk, amennyi még a Szörny Rt. gyárában sem létezett. A számos távlati terv és ötlet elmerült az ígéretek áttetsző tavában. Ezért is népmesei csoda az, hogy a Volt egyszer egy téka dokut valahogy összehoztuk, ami az oldal nélkül elképzelhetetlen lett volna.

Aztán megpróbáltunk Rátok, a saját közönségünkre támaszkodni, arra a kordivattal ellentétben mindig kulturáltan kommunikáló társaságra, akik ugyanúgy imádják a mozit és a filmeket, mint mi. Bízva a 64 ezer nem összevásárolt lájkolóban, csak hát manapság a hétköznapi élethez sincs elég a többségnek, egy filmes oldal pedig eleve nem létszükség. Így is hálás vagyok a megmaradt 20-25 csupaszív embernek, akik dobtak még  a perselybe támogatva a Sor technikai működését, Veliczky Gábornak pedig külön, amiért befogadta a saját tárhelyére.
Már 10 éve is átadtam volna a stafétát, ha lett volna kinek. Számtalanszor hirdettünk tagfelvételt, 150-180 átutazónk volt a fennállás óta, akik továbblépve később ugyanezt pénzért csinálják forgalmazóknak vagy fizetőképes portáloknak. Néhány hónap után mindenkinek feltűnik, hogy ez valójában egy fizetetlen meló, pusztán sajtóvetítésekért, néhány ingyen könyvért. A maréknyi szerkesztőség egykori kollégákból, filmbolond ismerősökből áll. Köszönet sokuknak, az átlovagló szerencselovagoknak, grafikusoknak, akik egy picit is, de hozzátettek az évek során a Sorhoz, hiszen miattuk is lélegzik még!cinema 1Humorom többnyire az élet fölé kerekedett, viszont 46 évesen kétgyerekes szülőként már nincs meg az egészhez az az őszinte mosoly. Nem ad megújuló lendületet az egészhez az alkalmankénti virtuális vállveregetés. Lusta Dickként fújtam a trombitámmal abba a vitorlába a levegőt, csakhogy elkerüljük a zuhatagot, de most már oxigénhiánnyal küzdök. Jó páran bolondnak néztek ezért eddig is (“Jézusom! Még mindig csinálod?”), mondjuk, ez befolyásolt a legkevésbé.
Viszont eljött az bizonyos pont, a klasszikus kiégés. Ennek egyik oka, hogy így ebben a formában most már végképp nem működőképes az oldal. Belefáradtam a szívességekből álló libikóka játékba, mások kergetésébe. Pénz nélkül képtelenség naprakésznek maradni, igaz ez a tartalmi, technikai részére egyaránt. Elavult a rendszer, vele koptam el. Be kellett látnom, nem működik végtelenségig a Don Quijote üzemmód, mert már rég felkoncolt ez a szélmalom.
Az is fájt, hogy jó ideje, nincs időm saját kritikát írni, interjút forgatni, jó, olykor vágunk Bruzsával közösen egy videót, de igazából semmire… csak menekültem előre. Repkedtek a hasznos tanácsok: “vlogolj, podcastolj”, mert mindennel kísérleteztünk korábban, noha még amatőr módon, kicsiben, olcsóbban, kölcsöneszközökkel… mostanra meg már csinálják elegen. Mindenből túlkínálat lett, filmből, streamingből, még a véleményből is, ráadásul az sokszor hamiskás, celeb szájába adott szponzorált tartalom.
oceanjaroEddig biztos kevesen jutnak el ebben a terjengős irományban, aminek a lényege pusztán annyi, hogy elvonókúrára megyek A hetedik sor közepéről. Kilépek abból a virtuális mókuskerékből, ami nekem azzal járt, hogy folyamatosan a megoldásokon agyalok. Miként játszhatom ki Zuckerberg algoritmusait, lesz-e valaki, aki kritikát ír a heti premierről? Most majd lemehet egy gyerekfürdetés anélkül, hogy közben nem írnak rám hatan, hogy meghalt szegény Donald Sutherland.
Nehéz, viszont az egészség szempontjából szükséges döntés. Mivel James Bond sem mondta, hogy Soha, így maradjatok a Sor közelében! Mazsolázgassatok a kiadós archívumban! Ha szeptemberben összejön a folytatás, jelzem. Az ajtót résnyire nyitva hagyta a jegyszedő, ha meg másképp alakul, találkozunk a moziteremben! Kösz Mindenkinek!

Eddig is megtiszteltetés volt Veletek ücsörögni,
Csizmazia “Cheese” Gábor

https://www.facebook.com/hetediksor.hu/
http://www.youtube.com/user/hetediksor
https://instagram.com/hetediksor
https://twitter.com/hetediksor

Ha nyernétek a lottón:

15 éves A HETEDIK SOR KÖZEPE – Támogasd, ha fontos neked!

Unalmas pillanatokra néhány videónk a közelmúltból:

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Jeremy Allen White elmeséli, hogyan készült igazi séfekkel
This is the most recent story.