Music by John Williams, rendező: Laurent Bouzereau, megszólalók: Steven Spielberg, George Lucas, J.J. Abrams, Thomas Newman, Lawrence Kasdan, Seth MacFarlane, Alan silvestri, Chris Martin, Kate Capshaw, Ron Howard, Ke Huy Quan, Chris Columbus, Kathleen Kennedy, amerikai dokumentumfilm, 105 perc, 2024.,
Az egyik legszerényebb zseni
Az ötszörös Oscar-díjas (54! jelölés), több millió rajongóval bíró John Williams a nyugati popkultúra egyik élő legendája, a 92. életévét betöltő mesterről dokumentumfilmet készíteni egyszerre hálás dolog és egyben kockázatmentes vállalkozás, hiszen az is elég lenne, ha a népszerű komponista legismertebb műveit hallgatnánk másfél órán keresztül, közben meg a Maestróról nézegetnénk régi fotókat és archív felvételeket. Szerencsére Spielberg úgy gondolta ennél régi harcostársa még többet érdemel, a produceri felügyelete mellett a Disney+-ra felkerült megható tisztelgésnek így is az a legnagyobb hibája, hogy nem tízszer olyan hosszú.
A műfaj egyik csapdája, hogy ha még élő művészről készít az ember összefoglalót, hajlamos lesz elfogultan dicsérni a célszemélyt, miközben maga az életműve kissé háttérbe szorul. Jelen esetben pont ez történt, ám ha egy olyan művészről beszélünk, mint Williams, akkor az alkotóknak nagyon szívesen elnézzük ezt a kis céltévesztést. Ugyanis a Mester élete mellőzi a szenzációkat és a botrányokat. Egy művészhez képest teljesen átlagos életet élő emberről van szó, aki egyszerűen csak imád komponálni. A dokuban a leghangsúlyosabb természetesen a Spielberggel való több évtizedes munkakapcsolata és baráti egymásra találása. A rendező rögtön az első mozija, a Sugarlandi hajtóvadászat után eldöntötte, hogy Williams komponálja majd az összes filmjének zenéjét, négy kivételtől eltekintve (Bíborszín, Kémek hídja, Ready Player One, West Side Story) ez így is lett. Aranyos, ahogy A cápa ás a Harmadik típusú találkozások pár hangos témáin nosztalgiázva viccelődnek.
Természetesen fontos rész a nagy áttörés, a Star Wars zenéje is. Spielberg ajánlása, majd Lucas csodálata, aki szintén hamar lojális lett hozzá. Az is érdekes, ahogyan megvizsgálják, milyen hatással bírt ez a filmzene, mekkora sikert tudott elérni eladási szempontból és miként csábította be a koncerttermekbe az oda nem túl gyakran járókat is. Megható blokk a pályafutásának egyik csúcsa, a Schindler listája is. Kate Capshaw az első hallgatás felidézését is megkönnyezi, nemcsak egykoron a születésekor.
Említik még sok más ismert művét és kollaborációját is (fájó pont Oliver Stone hiánya a megszólalok közül), ilyenkor ütközik ki a film hiányossága, miszerint hiába a több mint másfél órás játékidő, nagyon sok mindenről nem esik szó. Rengeteg információt és sztorit kapunk arról, hogy mennyi ismert film zenéjéhez volt köze a 60-as években nagynevű filmzeneszerzők keze alá dolgozva, vagy hogy miért döntött a Star Wars zenéje mellett és miért dobott miatta egy ennél sikeresebbnek kinéző munkát. Az is kiderül, hogy Williams a munkája ellenére nem igazán néz filmeket, mert nem érdekli őt a műfaj.
Szóval sok minden van, de mégis csak a felszínt kapargatják benne, mert ez az életmű akkora, hogy képtelenség egy részben bemutatni. A családi életéből is keveset mutatnak meg. A folyton dolgozó apa három gyermeke közül kizárólag lánya (jó, és még egyik unokája) ül a kamerák elé. A gyermekeivel való kapcsolatát csak azzal érzékeltetik, hogy a lánya örül, ha 90 felett járó apjával olykor eljutnak közösen golfozni.
Az alkotók inkább azt az utat választották, hogy megpróbálják a filmes kollégák rajongását összekötni a közös munkával, ami egész jó, ha épp Spielberg, Lucas, Yo-Yo Ma vagy Itzhak Perlman beszél, illetve megszólalnak pályatársai is, mint Thomas Newman vagy Alan Silvestri. Valamiért olyan művészeket is beletettek, akik nem voltak semmilyen kapcsolatban a Mesterrel. Elvileg ők testesítik meg itt a rajongók archetípusát, de talán jobb lett volna egy igazi átlagember szemén keresztül mutatni, mi mindent adott Williams a világnak. jó, azért a 17 ezres műanyag fénykarddal csápoló közönség kicsit jelzi. A köztes megoldás sem rossz amúgy, de van némi hiányérzetünk, a végét is meglehetősen gyorsan lezárják, semmilyen konkrétumot nem kapunk arról, hogy jelen pillanatban vajon mit csinál kedvenc zeneszerzőnk, maradt-e még befejezetlen álma?
A hiányosságok ellenére azonban egy pillanatra sem lehet unatkozni, szerencsére így is temérdek sztorit és információt kapunk Willams munkásságáról. Az ember csak kapkodja a fejét, mikor zanzásítva megmutatják, milyen filmek zenéit szerezte a legnagyobb sikerei előtt. Már-már szégyelltem magam, amiért sosem ástam bele a korai időszakának munkáiba. Nagyszerű látni, ahogy Williams 90 felett is mennyire lazán tud zongorázni, vagy amikor arról mesél, hogy mennyire fontos az életében a karmesteri pozíció. A legmeghatóbb, mikor első feleségéről mesél, kinek halála után, az egyszerű, iparos munka helyett elkezdte jobban becsülni magát és szintet ugrott zenéinek a minősége. Elmondhatjuk, hogy jócskán túlteljesítette a saját elvárásait, több generációnak adott felejthetetlen pillanatokat. Az öt Oscar-díjjal rendelkező Mester még legutóbbi, a 2023-as Indiana Jones és a sors tárcsája munkájával is képes volt olyan minőséget produkálni, ami napjaink filmzenéiben mára már szinte teljesen eltűnt. Úgyhogy örüljünk annak, hogy John Williams még köztünk van, és sosem felejtette el szeretni a zenét.
