A vad robot (The Wild Robot), Peter Brown könyvéből rendezte: Chris Sanders, eredeti szinkronhangok: Lupita Nyong’o, Pedro Pascal, Kit Connor, Bill Nighy, amerikai animációs kalandfilm, 101 perc, 2024., korhatár: 12 év
Mese arról, hogy hol lakik a család szíve
Jó éve volt ez az animációnak, hiszen az Agymanók 2 után itt egy újabb mese, ami persze nem is az, csak ránézésre, mert A vad robot az egyik legemberibb történet, amit idén a filmkészítőknek köszönhetünk. Tényleg az egész családnak ajánljuk, és csak annyira figyelmeztetnénk a megnézése előtt, hogy zsebkendőt vigyetek (sokat), és otthon is érdemes készülni a könyvvel vagy gyakorolni a robotok rajzolását, úgysem lesz más választásotok.
Egyszer volt, hol nem volt… Nem, nem így kezdődik ez a mese. Nullák és egyesek végtelen sora: adatok, feladatok, befejezések, hiszen egy robot agya csak ennyit lát. Hogy egy robot szíve…? Ugyan, azt legfeljebb Óz, a nagy varázsló képes adni neki. Ha pedig nincs varázslat, akkor… Kifejlődhet a szív magától egy védtelen, megárvult kisliba miatt? Képes lehet egy robot a szeretetre? Természetesen, legalábbis ha Chris Sanders meséli el a történetet, akinek olyan csodák kerültek ki eddig is a kezéből, mint a Lilo & Stitch – A csillagkutya, az Így neveld a sárkányodat, vagy a Croodék. A vad robot is szorosan ezeknek a filmeknek a nyomában jár: dübörgő akció, okos humor és elképesztően nagy szív jellemzi.
Peter Brown, aki a regényeket írta (nálunk a Maxim könyvkiadónál jelent meg, most már filmes borítóval is elérhető, sőt a folytatása is!), azt mondja, hogy az egész történet úgy kezdődött, hogy felskiccelt egy robotot egy fa tetejére, majd azon kezdett gondolkozni, hogy mit is csinálna egy intelligens lény a vadonban? A film is ezzel a kérdéssel kezd: a ROZZUM 7134-as robot – barátoknak, családnak csak Roz –, egy hajótörés után nem a rendeltetési helyén ébred, hanem a vad és kegyetlen természetben, ahol mindenki üldöző vagy üldözött. Veszély és idegenség veszi körül, míg nem egy baleset miatt megárvult vadliba felnevelésében végre feladatot talál magának.
Persze, mit tudhat egy robot egy frissen kikelt kisállatról? Nem sokat. Szerencsére egy ügyeskedő róka csapódik hozzájuk és így már robot-róka-liba családjuk teljessé válása után megkezdődhet a másik megismerése. Hiszen azt mondja a film, hogy a megszeretéshez nem kell sok minden, csak meglátni a másikat igazából. Ha pedig esetleg még Elképesztő Kalandokban is részt vesznek közben, vagy Nagy Nehézségekben is kiállnak a másikért és végül aztán egész egyszerűen megszelídítik Egész Vadont, az csak hab a tortán. Ebből a habból pedig sok van: a filmnek több csúcspontja és mélypontja is van, egészen elképesztő tempót diktál, mégis egyetlen dologról szól végig: nem számít, hogy kikből áll a családod, mert azt úgyis csak a szeretet határozza meg. Mozink mégsem olyan cukormázas, mint a korai Disney mesék, mert ahogy a vadon maga, ez is megtanít a veszteségekre is. (Igen, a filmben van halál is, de okosan és érzékenyen megmutatva.)
A történet A rút kiskacsából, vagy a Bambiból már ismerős lehet, mert sok ismert toposszal dolgozik, de egyik sem erőltetett. Helyenként kicsit didaktikus, de ez is csak úgy mondható rá, ha teljes értékű felnőtteknek szóló filmként elemezzük. Amit egyébként bátran meg is lehet tenni, mert A vad robot nagyon jól ötvözi a gyerekeknek szóló kalandot és tanulságot a felnőtteknek szóló mélyebb igazsággal. A családról pedig kivételesen komplexen beszél. Egyrészt ügyesen megmutatja gyerekek és felnőttek szemszögéből is, mindkettő releváns, a felnőtteknek szóló érzelemdúsabb, de úgyis ez a tendencia mostanában: valamiért az alkotók azt hiszik, hogy a kísérők könnyezni járnak oda. Viszont nem csak az egymás megtalálásáig jut el a kiskacsa és a családja története, hanem a kényszerű továbblépésről is mesél. Az animáció gyönyörű (Mijazaki Laputája is beugorhat, de a Szuper haver is a nagy szíve miatt), a zene hatásos, a hazai szinkron szintén csudajó, az eredeti pedig eleve sztárparádé, ahogy az lenni szokott egy ilyen kaliberű és költségvetésű produkciónál.
A vad robot helyenként olyan vicces, mint a Croodék, néha olyan szívszaggató, mint az Így neveld a sárkányodat 3. része, és közben van olyan része, ahol merész, mint a szintén DreamWorks készítette Egyiptom hercege. Minőségi és szívbarát mozi, ami jóra tanítja és szórakoztatja a gyerekeket, és nem mellesleg szentimentálisan szépen mesél a családról. Mindenképp érdemes. Lábjegyzet: A készítők már javában dolgoznak a folytatáson.
