Lee (Lee), rendezte: Ellen Kuras, szereplők: Kate Winslet, Andy Samberg, Andrea Riseborough, Alexander Skarsgård, Marion Cotillard, Noémie Merlant, Josh O’Connor, Arinzé Kene, James Murray, brit életrajzi-történelmi dráma, 1 óra 57 perc, 2023., (16 év)
A II. világháború szemszöge
Kate Winslet már jó ideje szerette volna megmutatni a világnak, hogy ki is volt Lee Miller, a II. világháború elfeledett női fotográfusa. Az elképesztő történet elmesélésével és a (szokás szerint) briliáns alakításával méltó emléket állít neki.
Lee Miller nem csak a XX. század egyik legjelentősebb (női) fotográfusa volt, hanem korábban maga is fotómodell, emellett szürrealista művészek alkotótársa, majd a II. világháború alatt pedig haditudósító a frontról. Képeinek többségét halála után fedezték fel, értékes életműve csak mostanában kerül igazán a megérdemelt helyére.
Kate Winslet azt mesélte az interjúiban, hogy bár korábban is ismerte Lee Miller munkáit, de a film és a „közös történetük” mégis egy aukción megvett étkezőasztallal kezdődött, amit történetesen Lee-é volt. Ennél az asztalnál ülve gondolkodott el azon, hogy ez hány híres művésznek, hány fontos beszélgetésnek lehetett a tanúja. Rádöbbent, hogy eddig senki sem mesélte még el a világnak, mit is köszönhetünk Lee Millernek. Az Oscar-díjas színésznőnek az első pillanattól kezdve szerelemprojekt volt. Rengeteg kutatást végzett, bejáratos lett a régi házába, megismerkedett a fiával, embereket szerzett maga köré, produkciós céget alapított (ami sokáig csak őt magát jelentette, ugyanennél a konyhaasztalnál ülve éjszakánként). Aztán nagyjából hét esztendőnyi előkészítő munka után, a producerség mellett a címszerepet is magára vállalva, végre elkezdődhetett a forgatás jórészt magyarországi helyszíneken.
A filmhez egy évtizednyit ragadtak ki Lee életéből. Azt a tízet, amire talán a legbüszkébb lenne, azt a tízet, ami meghatározta és felforgatta az életét. A mozi érdemben ott kezdődik, ahol Lee és későbbi férje, Roland Penrose (Alexander Skarsgård) az azt megelőző gondtalan művészi harmóniában gazdag időszak után már a háborút megszenvedő Londonban próbálnak túlélni. Penrose a katonaságnak dolgozott, álcákat készített, és Lee is tenni akart valamit fontosat. Megjelent a Vogue-nál, ahol végre a fényképezőgép másik oldalán kapott állást, hiszen már régóta fotózott. Az újság pedig a női olvasóit próbálta meg arról tájékoztatni, milyen is valójában a háború. Viszont erről a leginkább a harcszíntérről lehet mesélni, így Lee végül elérte, hogy (nőként!) a frontvonalba kerülhessen, segítsen megérteni és dokumentálni ezt a borzalmat.
A történet ezután szinte dokumentumfilmként követi Lee és legközelebbi kollégája Davy Scherman (Andy Samberg) megpróbáltatásait, így aki szeretne meglepődni a moziban, ne olvassa el előre az életrajzát, vagy ne hallgasson meg szinte minden létező interjút a készítőkkel, mert akkor úgy jár majd, mint jelen sorok írója: már előre tisztában lesz nem csak a történtekkel, hanem a képi világgal is, ugyanis a filmben szinte tökéletesen reprodukálták az ikonikus fotókat a színészekkel.
És ha már a szereplők: vajon Kate Winsletről mit nem mondtak el eddig? Lehet-e fokozni azt, hogy jó, hiszen zseniális, korosztálya kiemelkedő színésze, és ebben is filmben is ugyanúgy a maximumot hozza. Alexander Skarsgårdnak szintén sikerül élettel megtöltenie azt a kevés jelenetet, ami jutott neki, de a show-t valószínűleg a komoly filmekben ritkán látható Andy Samberg viszi el, aki még saját bevallása szerint sem volt benne biztos, hogy képes lesz a szerep eljátszására. Az lett.
Lee Miller élete, bátorsága és úttörése elképesztő, sokkal többet kellene róla tudnunk. Ideje volt már, hogy film készüljön róla, ami giccs nélkül, mégis mély alázattal állít neki emléket. Ami viszont talán pont ezért hiányzott kicsit az összképből, az épp a filmszerűség maga. Egy – a spoiler miatt nem említett – filmes eszközt kivéve inkább egy jó minőségben kivitelezett dramatizált dokumentumfilm lett. Persze nem biztos, hogy nézőként mindenképpen szórakoztatni kell minket, egyszerűen csak megszoktuk. Lehet, hogy az is elég, hogy egy ilyen elképesztő életutat anélkül mesélnek el, hogy hozzátettek vagy elvettek volna belőle valamit. Mert amiatt mindenképpen megéri.
