Fejlesztő: Nomada Studio; Kiadó: Devolver Digital; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One & Series, macOS
A Neva az ember és állat közötti feltétel nélküli kötelék története, melynek tragikus végkimenetele megható és gondolkodóba ejt.
Hosszas várakozás után a Gris alkotói ismét előrukkoltak egy anime stílusjegyeit megidéző s látványvilágú játékkal, ami hasonlóképpen egy olyan platformer, amely változatos helyszínekkel, váratlan fordulatokkal és lebilincselő atmoszférával rendelkezik. A Neva sztorijának középpontjában a 6 évvel ezelőtti kiruccanáshoz hasonlóan újfent egy fiatal női protagonista áll, aki egy hűséges agancsos farkas (úti)társaként menekülni kényszerül a pusztulásra ítélt világban. De nem csak szimpla meneküléstörténet került PC-nkre, hanem hőseink négy évszakot átívelő kalandja valójában egy fejlődéssel és izgalmakkal teli utazás.
A Neva olyan elemekkel operál, akár az „elődje”, tehát minden egyes helyszín, avagy fejezet a könnyedén teljesíthető, de meglepően kreatív ügyességi elemekre épül. Jellemzően ugrálnunk kell a különböző pallókon vagy mászkálnunk fel és le a létrákon, de mindemellett a Chihiro szellemországban c. klasszikus japán animációs filmből átemelt nemeziseinkkel (kvázi arcnélküliekkel) is rendesen meggyűlik a bajunk – ám kardunk soksoros suhintásával elláthatjuk a bajukat. Eközben pedig négylábú társunk hol a játék által automatizált koreográfia, hol pedig gombnyomásunk által segít felül kerekedni ezeken a rosszarcúakon. Persze ahogyan haladunk szép lassan előre ebben a 3-4 órát felölelő cselekményáradatban, valamennyi szereplőnk folyamatos fejlődésen megy keresztül, vagyis idővel nem csak az általunk irányítható karakterek teljesednek ki, hanem bizony a sokkal nagyobb erőt képviselő betolakodók is. Ez persze szimplán azt jelenti, hogy az alkotók úgy csűrték-csavarták a történéseket, hogy hatás szerint soha ne érezhessük azt, hogy mindig ugyanazokkal ellenséges teremtményekkel viaskodunk – még akkor sem, ha ugyebár külsőleg igazándiból nincs eltérés a gonosztevők között. Részint a külcsínnek is köszönhető, hiszen legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél, a Neva valamennyiszer a szezonok tematikájára épül, s a farkasunk is ezzel egyidejűleg válik egyre érettebbé.
A Gris és Neva közötti eltérés leginkább a tesztalanyukban lévő harcrendszer meglétében keresendő. Míg a katalán fejlesztők előző alkotásában nem bíbelődhettünk ilyesmivel, addig a kardforgatás immáron az események szerves részét képezik, de ugyanakkor számos frappáns ötlet ezzel egyidejűleg válik még inkább érdekfeszítővé, mi több, így olykor sokkal jobban előtérbe kerülnek a fejtörők is. A szemfülesek rejtett helyeken vagy kisebb feladványok teljesítése után gyűjtögethetnek virágokat, szám szerint 29-et, de a szorgalmunkért cserében a teljesítmény megszerzését leszámítva semmi extrát nem kapunk jutalmul, vagyis csak egyetlen befejezést konstatálhatunk végig.
Rendkívül furfangos játék a Neva és ha nem is válik belőle instant klasszikus, de a maga sziporkázó módján piszkosul szórakoztató és olyan, mintha egy rajzfilmmel játszanánk. Külön érdekességként kiemelném, hogy ez egy olyan cím, amelyben ember alkotta nyelven tulajdonképpen meg sem mukkannak, de mégis úgy megértjük a benne lévő kommunikációs formát, hogy simán felfogható az, amiről karattyolnak benne.
Legutóbb ezt teszteltük:
