Váratlan dallamok (En farfare), rendezte: Emmanuel Courcol, szereplők: Benjamin Lavernhe, Pierre Lottin, Ludmila Mikaël, francia vígjáték, 103 perc, 2024., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Koldus és királyfi
A sikeres karmesternek betegsége folytán donorra van szüksége, ekkor derül ki, hogy van egy testvére, akinek létezéséről még csak nem is hallott. Kettejük közös kalandja ez, amit a zene iránti lelkesedés köt össze. A Váratlan dallamok szórakoztató és elgondolkodtató film a testvéri kötelékről, a közös szenvedélyről, a génekről, na meg a támogató vagy éppen elnyomó környezetről, amiben felnövünk. 
Thibaut Desormeaux (Benjamin Lavernhe) a világhírű karmester éppen legújabb bemutatójára készül, amikor összeesik. Kiderül, hogy leukémiás és csontvelő átültetésre van szüksége. Kézenfekvőnek tűnik a megoldás, mely szerint erre a húga a legalkalmasabb, de máris jön a következő sokk, mivel örökbe fogadták, a húga biológiailag nem a húga. Öröm az ürömben, hogy ezzel szemben van egy biológiai öccse, így nincs mit tenni, meg kell őt találni és elő kell állni a kéréssel.
A testvér ugyanúgy nem tud semmiről, így először az taglózza le, hogy van egy bátyja, majd rögtön ezután az, hogy egy cseppet sem kényelmes beavatkozásra kell igent mondania a megmentéséért. Némi hezitálás után igent mond és a két testvér nekilát jobban megismerni egymást. Jimmy Lecocq egy bányászvárosban dolgozik az üzemi étkezdében, szabadidejében pedig vagy barkácsol vagy a helyi zenekarban játszik harsonán. Thibaut-t ledöbbenti a felismerés, testvérének abszolút hallása van és talán sokkal többre vitte volna, mint ő, ha nem itt nő fel.
Az, hogy Jimmy egy hanyatlásnak indult iparvárosban is képes volta a zene felé fordulni és így kitartani, még inkább azt bizonyítja, hogy ő egy született tehetség. A környezet, amiben felnőtt ugyanakkor erős hatással volt rá, mert bár a zene iránti rajongása és elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, teljességgel hiányzik belőle a kifinomultság és a diplomáciai érzék. Lobbanékony természetű, képtelen uralkodni magán és ami a szívén, az a száján.
Nem járt puccos iskolába, nem tanult nyelveket és zenét, nem utazta be a világot és nem forgott előkelő körökben. A tehetség ugyanis nem elég, mellette piacképesnek, eladhatónak is kell lenni és ezek az elmaradt dolgok az idő múlásával egyre nehezebben pótolhatóak. Jimmyben ráadásul ott van az egyszerű neveltetésű emberek kishitűsége, valószínűleg ő is sokszor hallotta, hogy nem jó semmire és nem fogja sokra vinni. Nos igen, innen szép fordítani.
Thibaut szinte kötelességének érzi, hogy segítsen testvérén, aki viszont túl büszke ahhoz, hogy ezt elfogadja és nem kér a szánalomból, a könyöradományból. Mindkettőjüknek túl kell lépniük ezeken a dolgokon, amihez a testvéri kötelék, a zene iránti közös rajongás és a rokonok, barátok, ismerősök támogatása nyújthat segítséget.
A rákbetegség, az örökbefogadás és az önhibánkon kívül eltékozolt tehetség meglehetősen komoly és szomorú témák, amit a film humorral, optimizmussal, a jövőbe és a változásba vetett hittel próbál meg ellensúlyozni, így a vígjáték besorolás, ha fenntartásokkal is, de elfogadható. Szerencsére nem csinál viccet az egészből, a szereplők részéről sokkal inkább egyfajta önvédelmi mechanizmusként működik a komolyra fordult dolgokhoz, a kész tényekhez való humoros hozzáállás.
A Váratlan dallamok arra keresi a választ, hogy a velünk született tehetség miként képes kibontakozni kevésbé ideális körülmények között és egy megkésett találkozás mennyiben képes megváltoztatni az életünk. Nem nélkülözi a drámát és a konfliktust, de inkább könnyedebbre veszi a figurát és a zenén keresztül hozza össze a szereplőket, kiknek játéka egyéb iránt dicséretet érdemel. Nem csak zenerajongóknak ajánlott.
