Libabőr (Goosebumps), R.L. Stine könyvei alapján készítette: Rob Letterman és Nicholas Stoller, szereplők: Justin Long, David Schwimmer, Ana Ortiz, Sam McCarthy, Isa Briones, Zack Morris, Miles McKenna, amerikai tinihorror – kaland, 2 évad (10+8 rész), kb. 45 perc, 2023-2024, korhatár: 12 év Disney+
A gonosz marionettbábu és a fekete trutyi szórakoztató története
Libabőr nemrég debütált a 2. évaddal. Ez egy kimondottan szórakoztató, pörgős, könnyű és csipkedősen rémisztő sorozat, ami (ismét) újraélesztette a tinihorrort, de ha az egész család választja borongós délutánokra kikapcsolódásként, akkor a felnőtteknek is kedves nosztalgiát ígér: az elsőben Justin Long, míg a másodikban David Schwimmer a főszereplő. A Disney+ pedig garancia arra, hogy biztonságosan ott lehessen vele hagyni a kiskamaszt is. De azért este majd mindenki nézzen be az ágya alá!
A kamaszkor olyan, mintha idegenek szállták volna meg a testedet, mert nem csak kívülről nőnek ki rajta furcsa dolgok, de belül is megmagyarázhatatlan érzések kavarognak: határtalan düh, magányosság, sürgető hormonok, ok nélküli feszültség… Ráadásul a szüleid és a többi felnőtt sem ugyanaz a biztonságos közeg már, ami megvéd és körbevesz, hanem valamiféle idegen és érthetetlen entitás, akik gyakran egyenesen visszataszítóak és rémisztőek is egyben. A kortársak számítanak csak igazán, de azokkal meg az a baj, hogy hajlamos az ember szerelembe esni velük, vagy ha azt pont nem, akkor biztos, hogy majd riválissá válnak ugyanebben. Ki érti ezt? Nem lenne egyszerűbb, ha egy marionettbe bújt varázslat vagy egy fekete trutyis lény okozna minden nehézséget?
A sorozat 1. évada a klasszikus x éve meghalt egy kamasz a kisvárosban, és a mostani generációnak kell kiderítenie, mi történt vele toposzra építkezik. Természetesen a srácok mellett fontosak lesznek a saját szüleik is, hiszen a régen halott fiú az ő osztálytársuk volt, és a gyanú árnyéka aztán gyorsan mindenkire rá is vetül. A szereplők persze egy-egy jellemző karakterelemre vannak felhúzva (felnőttek, gyerekek ugyanúgy), de még épp eléggé egyediek ahhoz, hogy a háromdimenziósnak tűnjenek.
Az ügyessége ennek az évadnak abban áll, hogy egy ideig részenként veszi végig a karaktereket, akár ugyanazt a jelenetet egy másik szemszögből is megmutatva, hogy szélesítse a látószöget, később pedig nem fél váratlant húzni a látszólagos vége után (!), ami lehet, hogy dramaturgiailag kicsit döcög, viszont emiatt aztán az utolsó részig érdekfeszítő tud maradni. (Egyébként itt szerepel a titokzatos és átkozott marionettbábu.)
A 2. évad a rémisztő fekete trutyis történet, ami ugyanúgy eltűnt/halott gyerekkel indít, aminek a rejtélyét persze ugyanúgy a következő generációnak kell majd megfejtenie. Hiába no, úgy tűnik, hogy a felnőttséggel az jár együtt, hogy örökös szorongást érezzünk a kamaszéveink miatt, a kamaszévek pedig azzal járnak, hogy csak mi érthessünk meg velünk egykorúakat, ráadásul eközben az is egyértelmű, hogy a világ is csak nekünk áll még nyitva.
Természetesen ebben az évadban is van a felnőttek és gyerekek története közötti hasonlóság, és egy szemérmes szerelmi szál (tényleg az: egy-egy bátortalan csók itt és ott, semmi más), egy sötét alagsor, ahova soha senkinek nem szabadna lemennie, de mégis összességében vagy nem olyan merész, mint az első volt, vagy csak nem tömtek bele elég ötletet ahhoz, hogy akár önállóan is elvigyen a hátán egy-egy részt, mert ez már egy kicsit szürkébb az előzőhöz képest.
A könyvek szerzőjét mindenképp meg kell még említenünk: R.L. Stine (1943-) máig népszerű amerikai tinihorror író, de a megfilmesítés sem új neki, elég a friss A félelem utcája 3 évadára gondolni 2021-ből, de ott van a mostanihoz hasonló Libabőr tévésorozat ’95-97 között vagy az önálló film ugyanezzel a címmel Jack Black és Dylan Minnette főszereplésével 2015-ben. Nem ok nélkül, hiszen az író érti, hogy meddig mehet el a rémisztgetéssel és a szórakoztatással, a Disney+ pedig (sok jogos kritikája ellenére) ügyesen találja meg a tehetséges fiatal színészeket, akik kivétel nélkül olyan otthonosan és természetesen mozognak a kamera előtt, ahogy idősebb és gyakorlott kollégáiktól sem mindig látjuk. A felnőttek közül Justin Long szerethetően esendő és ügyes, ahogy szokott, David Schwimmer pedig… Hát neki már Rossként sem volt mindig egyszerű.
A Libabőr a zsánerből adódóan könnyű és néhol felszínes a sorozat, de nem megúszós sehol, amit bele akartak tenni, azt maximálisan beletették, ettől pedig igazán élvezhető lett végül.
