Vágy: anonim levelek Gillian Anderson válogatásában (Want: submitted by anonymous), fordító: Ballai Mária, kiadó: GABO Kiadó, oldalszám: 439, kiadás éve: 2024
Még a négy fal között sem
Gillian Anderson a Szexoktatásban játszott szerepe után felhívást intézett a nőkhöz szerte a világban, hogy anonim módon írják meg neki az erotikus fantáziáikat. A Vágy című könyvben található válogatás lett ennek az eredménye, ami a GABO jóvoltából már magyarul is olvasható.
Még mielőtt a könyvről beszélnénk, nézzük meg magát a női szexualitás irodalmát! Habár mi már a poszt-szürke-ötven-árnyalatának világban élünk, mégis csak éppen elkezdődött a női vágyak megjelenítése az irodalomban (vagy a filmben, és még sorolhatnánk). Hogy miért történt ez így? A nő a művészetben csak múzsa lehetett sokáig, soha nem alakítója a világnak, hanem ihletője legfeljebb, és még az a jogos követelése is, hogy egy háztartásban (abban, amit az övének neveztek) legyen egy önálló helye, csak Virginia Woolf 1929-es Saját szoba című könyvében kerül először olyan hangos kimondásra, hogy az áttörje az ingerküszöböt.
Ha a nő pedig nem csak egy sarkot akart magának a világból, amit az övének tudhat, hanem szexuális kielégülést (vagy akár szabadságot) is, akkor még nehezebb dolga volt. Budai Lotti Rizsporos hétköznapok – A női szexualitás történetében írja le például, hogy a nők ilyen jellegű felszabadítása nagyjából fél évtizede kezdődött csak el igazán, de például a klitorisz működéséről és a női orgazmus valódi természetéről egészen 2009-ig (!) nem volt pontos és valóban tudományos alapokon nyugvó képe az emberiségnek. Annak az emberiségnek, aminek a fele nő.
Ennek a felszabadulási mozgalomnak az elején jelent meg Nancy Friday könyve, a Női szexuális ábrándok (My Secret Garden) 1973-ban, nálunk 1990-ben Hernádi Krisztina fordításában. A kötetben 400 női fantáziát olvashatunk (eredeti nyelven digitálisan ingyenesen elérhető most is, magyarul legfeljebb antikváriumban). Erről a könyvről így ír Gillian Anderson: „A Női szexuális ábrándok bebizonyította, hogy a nők épp olyan gazdag és színes erotikus belső életet élnek, mint a férfiak. Végre akadt egy olyan könyv, amelyben hétköznapi nők, fiatalok és idősek – „te, én és a szomszéd” – őszintén beszélgettek az önkielégítésről, a szexuális álmokról és vágyakról, és arról, hogy kit mi izgat fel.”
A Vágy című könyv pedig vállaltan ennek a 21. századi megfelelője kíván lenni azzal, hogy abból a nagyjából nyolc kötetnyi teljes anyagból, ami a felhívásra a világ minden tájáról érkezett, több száz levélen keresztül bemutatja, hogy milyen széles spektrumon mozog a női erotikus képzelet. A szöveg tehát itt is anonim (de néhány alapadatot tartalmazó) átlagemberektől származik, Gillian Anderson az ötlet elindítója és a könyv szerkesztője/kurátora. A tizenhárom nagyobb egységbe válogatott fantáziák leírásának némelyike csak pár sorból áll, és olyan is van, amelyik jóval hosszabb. Van, amelyik nagyon konkrét és szinte irodalmi stílusú, a másikuk pedig dadogós és bizonytalan. Ami viszont sokkoló, hogy még mindig milyen gyakran jelenik meg bennük a szégyen és a titkolózás, miközben a legtöbb tabudöntögetően nyílt és elképesztően sokféle.
Nem csak felszabadító ezt a könyvet olvasni, hanem felnyitja az ember szemét is. Hiszen bármit mond a pornó, vagy a reklámipar (vagy az ilyen-olyan művészet), az a valóság, hogy a női szexuális fantázia és a női vágy igenis létezik. És egyáltalán nem zavarba ejtő, vagy mocskos (rendben, olyan is lehet), hanem egyszerűen varázslatosan kreatív.
