Szex mindhalálig (Dying for Sex), Molly Kochan élete és Nikki Boyer podcastje alapján készítette: Elizabeth Meriwether és Kim Rosenstock, szereplők: Michelle Williams, Jenny Slate, Kelvin Yu, David Rasche, Esco Jouley, Rob Delaney, Jay Duplass, Sissy Spacek, amerikai drámasorozat, 8 rész, részenként kb. 30 perc, 2025., korhatár: 18 év
A testünkben lévő életről és a szeretetről
Test, vágy, szabadság, halál, barátság, szeretet, humor, élet, élet, élet. És nők, igazi, hiteles, felnőtt nők végre…! Az FX húzott egy merészet, és két tabutémát is ötvözött az új sorozatában Michelle Williams és Jenny Slate főszereplésével. A Szex mindhalálig pedig nem bukott bele, sőt, nagyon fontos alkotás lett: egy falakat ledöntő felszabadító érzés és egy puha ölelés is egyben. (Igen, tudjuk, hogy úgy tűnik a bemutatóból, mint egy vicces szexsorozat. Mondjuk az. Is.) Keressétek a Disney+-on! De tényleg keressétek!El vagyunk kényeztetve, ami az idei sorozattermelést illeti: az embersége miatt nagyon szerettük a Vészhelyzet Pittsburghbent, alig tértünk magunkhoz a Kamaszok után, és akkor már itt is van a Szex mindhalálig, ami annyira valóságos, mint… Kevés dolog, nagyon-nagyon régóta. Talán a Smoke Sauna Sisterhood és a Bolhafészek volt hasonló hatással ránk. Ez valahol egyébként a kettő keveréke is kicsit, és van benne belőle az Új csajból is, nem ok nélkül, hiszen megegyezik a készítőjük (Elizabeth Meriwether). Fájó hiányosság, hogy arról még nem írtunk, pedig kiemelkedik a romkomok közül a kedves hétköznapiságával és az egyik legjobb kémiájú kettősével a képernyőn valaha előfordult szerelmespárok közül. Nézzétek azt is esős délutánokon, de előtte beszéljünk erről!
Miért is jó annyira a Szex mindhalálig? Furcsa lesz ezzel kezdeni, de a sorozat egyrészt azért ennyire jó, mert annyiféleképp lehetett volna rossz. Igaz, hogy megtörtént események alapján készült, de hát hányszor sikerült már azt Hollywoodnak pátosszal addig tömködnie, míg felismerhetetlenre nem egyengették? Vagy lehetett volna öncélú felnőttvígjáték is, jó sok altesti humorral, a téma adott volt, nálunk is szerepelt pletykalapokban. De lehetett volna akár az új A szürke ötven árnyalata is, szemérmesen kiengedve a nők kezéből az irányítást, mégis ehelyett méltósággal maradt esendő és tökéletesen szégyen nélküli. Megváltoztathatták volna a végét is, feltámasztva a főszereplőt, vagy elmismásolva a halálát, de nem tették, hanem meghagyták az elmúlás lassú igazát. Már ezek is önmagában rengeteg tudatos döntést mutatnak, ráadásul a készítők arányérzékét, erejét és jóakaratát is egyben, egy olyan közegben, ahol nem ez a megszokott hozzáállás. Ők mégis bátrak voltak, de alázatosak.
A történet Molly Kochan (Michelle Williams) nem túl hosszú életének a végéről, de a nézők szerencséjére egyben az életének legjobb részéről szól. Ez nem spoiler, így indulunk neki az első résznek: Molly évekkel a mellrákja után, a friss és végzetes csontrákdiagnózis alatt rájön, hogy nem úgy akar meghalni, ahogyan eddig élt. Nem a férjével (Jay Duplass), nem szexuálisan kielégületlenül, nem félve. Igen viszont a legjobb barátnőjére, Nikkire (Jenny Slate), és igen a testére, amiről szeretné végre kideríteni, lehetőleg még azelőtt, hogy végez vele, hogy hogyan okoz neki örömet. A sorozat tehát egyszerre két tabutémát is felkapott Hollywood padlójáról, amik eddig csak ott hevertek a sarokban a kivágott jelenetek között: haldoklás és női szexualitás.
Adódik is a kérdés, hogy mennyire korhatáros és mennyire nehéz a sorozat a témája miatt? Mindkettőre a válasz eléggé, és mindkettőre az is, hogy bőven megéri, mert az embersége és a szeretete túlnyúlik ezeken. Michelle Williams edukatívnak írta le Colbertnél a szerepét, a The New York Times pedig kinkynek (kb. perverz, de érzéki módon). Szokatlan, persze, hogy nők elégítik ki magukat egy délutáni, félórás sorozat alatt (számtalanszor), és az is, hogy ugyanők kérdezik meg maguktól őszintén, hogy mit szeretnének, miközben hibáznak, és határokat lépnek át. És igen, ebbe a BDSM megmutatása is beletartozik, amivel gyakran olyanok próbálják visszavenni az irányítást, akiket bántalmaztak korábban.
Ez nem egy romkom, itt a felcsendülő templomi harangok után sokkal kezdődik csak el a történet. A szereplők felnőttek, előéletük van, koruk, látszik is rajtuk. Kevésbé bíznak, és óvatosan mernek. Mégis gyönyörű, amikor igen. És azt is rögzítenünk kell, hogy Rob Delaney végtelen, őszbe hajló mellkasszőre az egyik legjobb dolog, ami a férfiak testképével történhetett az elmúlt időszakban. Azonban nem csak ő, hanem bárki, aki szerepel benne, az az emberibb arcát mutatja. Itt valódi embereket látunk. Nem ilyen komor persze az egész, az eddig leírtakkal szemben például általában kimondottan szórakoztató. A humora azért persze sötét, mert valóságos, súlya van. Nem viháncolós, de éppen eléggé groteszk ahhoz, hogy ellensúlyozza a nehézségeket. Hollywood csehszlovák filmszatírája ez, kiemelkedően jó kórházi körülmények között.
A sorozat az egyik legérzékenyebb castingot is magáénak tudhatja, pedig nagyon jókat láttunk mostanában. Persze az, aki az egészet elviszi a hátán, nem más, mint Michelle Williams. Neki már régen kapnia kellett volna Oscart (ötször jelölték, a Kék Valentint emelnénk ki ezek közül, mert ez talán egy kevéssé ismert, de kiváló filmje). Őt aztán komédiásokkal bélelték körbe, nem is csak a főbb szerepekben (Jenny Slate, Esco Jouley, David Rasche), de a kisebbekben is (Margaret Cho, Robby Hoffman vagy az SNL-ből is ismert Marcello Hernández), hiszen ilyen mélységű történetet nem is lehet mások kezébe rakni. Sok színészről tudható az is, hogy vesztettek már el valaki fontosat az életükben, gondolhatunk itt Heath Ledgerre, Michelle Williams első gyerekének apjára, vagy Rob Delaney kisfiára, de a mellékszerepben feltűnő Zack Robidas felesége is mellrákban hunyt el. Érezhetően fontos volt mindenkinek elmesélni ezt a történetet.
A legerősebb mégis a Szex mindhalálig valóságossága. Ez az, ami Mollyval megesett a vége felé. Furcsa volt, nehéz, néha felemelő, néha unalmas, de élet volt, az övé. Egyedüli és tökéletlen, de szerették, végig, megalkuvás nélkül. És ez nem múlt el vele, mert Nikki itt maradt, és mesélt róla. Ez a szeretet tart össze mindent, erre fogunk emlékezni még hosszan, mert nagyon jó a sorozat is, de ez kiemelkedően fontossá teszi viszont.