Fejlesztő, Kiadó: inkle Ltd; Platform: PC, Nintendo Switch
Hazudni nagyon nem szép dolog, de néha nem marad más lehetőség, mint ahogy az Expelled! – An Overboard! Game esetében is, ahol sokan mások is ezt teszik. Szemet szemért….
Az inkle csapatának munkáit messziről, hunyorítva is megismerni, mert a csodaszép kézzel rajzolt grafikának nagyon egyedi stílusa van, emellett pedig a játékok is rendre tartalmaznak némi extra csavart. Az A Highland Song például a platformer stílust reformálta meg sajátos módon, a 80 Days és Overboard! pedig olyan visual novel szerű élményt nyújtanak, amelyben alaposan el lehet veszni, mert a bennük rejtőző interaktivitás valóban azt jelenti, hogy van választásunk, nem is kevés.
Az Expelled! tulajdonképp az utóbb említett cím nem egyenesági folytatása. Tekinthetjük úgy, hogy kapunk egy új részt, ami semmiben nem kötődik az előzőhöz, teljesen más szereplőket és helyszínt vonultat fel – ami viszont egyezik, az a stílus, játékélmény és hangulat. Amíg korábban egy tengerjáró hajón kellett magunkról elterelni a gyilkosság gyanúját, addig most egy bentlakásos leányiskolában lesz hasonló dolgunk. Nagy különbség, hogy ezúttal az áldozat nem hal meg – Louisa Hardcastle, a hokicsapat kapitánya a szemünk láttára üti ki a patinás intézet 150 esztendős ólomüveg ablakát, aztán rejtélyes körülmények között a kert rózsabokraiban landol.
Verity Amersham, akit alakítunk azonban az előzménnyel ellentétben nem bűnös. Vagy mégis? A kis átvezetőben már csak azt látjuk, hogy csak zuhan és zuhan az áldozat, utána pedig megkapjuk az irányítást. Akárhogy is van, a feladatunk személyünk tisztázása lesz, melyhez bizony néha olyan alattomos eszközöket kell bevetni, mint a hazugság, zsarolás, átverés, pletykák terjesztése. Az ok nemes egyszerűséggel az, hogy ha nem tesszük, akkor úgy csapnak ki minket az intézetből (innen az Expelled! cím), hogy lábunk se éri a földet. Tulajdonképp az sem baj, ha nincs ellenünk alapos bizonyíték, mert az igazgatónő pikkel ránk. Ez is mutatja, hogy nehéz dolgunk lesz.
A rendelkezésre álló idő ugyanúgy 8 (játék béli) óra, mint korábban, de picit hosszabbak a napok – olyan negyven perc egy végigjátszás. Ja mert persze a legjobbat nem mondtam eddig (aki játszotta az Overboard!-ot az sejti): ha véget ér a nap és nem alakulnak jól a dolgok (és elsőre garantáltan így lesz), akkor amolyan Groundhog day (Idétlen időkig) jelleggel újrakezdhetjük. A megismert tények már alapnak fognak számítani, de a felhasználható tárgyakat ismét meg kell szerezni, ahogy a szereplőket is újra meg kell győzni.
Mindehhez elég szoros időrendet kell tartani, mert az óra folyamatosan ketyeg. Minden kimondott dialógus, vagy cselekedett előrébb viszi az időt pár perccel, így abszolút nem mindegy, mikor hol vagyunk – latin órán, a kertben, vagy a pincében terpeszkedő labirintus rendszerben. Helyszínekből mintha kevesebb volna, de cserébe sokkal több mindent tudunk csinálni. Az Expelled! hihetetlen mennyiségű párbeszédet tartalmaz (ennél fogva érthető – még ha sajnáljuk is nagyon – hogy nincs teljes szinkron), az elágazások száma pedig temérdek. A végigjátszás így könnyen a duplájára, triplájára rúghat – minden csak a saját ügyességünkön múlik.
A fő feladat, hogy a nap végi ünnepségen ne (minket) rúgjanak ki, ám ez is még csak a jéghegy csúcsa. Akad ugyanis tennivaló ezen kívül is, amit idővel majd megkapunk, így lesz pár végigjátszás, mire azt mondhatjuk, tökéletesen alakult minden. Kicsit ez is a hibája a játéknak. Bármennyire is izgalmas a sztori, plusz adnak új vetületet az újabb és újabb titkok amik kiderülnek, de egy nagy adagot újra és újra le kell darálnunk minden nap. Érezhetők a problémát a fejlesztők is, ezért bepakoltak egy gyorsító gombot, ami a már ismert dialógusokat felturbózza, illetve a korábban adott válaszainkat tekinti alapnak, amíg nem érintünk új cselekmény szálat. Ezzel együtt is monoton lesz sok esetben ismét végig vergődni egy-egy jeleneten, de ez sajnos a formátum része – el kell fogadni.
Nem könnyű játék az Expelled!, de cserébe valóban olyan interaktív élményt nyújt, ahol valóban számítanak a döntéseink és nagyon jó memóriáknak és csavaros észjárásunknak kell lennie, hogy megoldjuk az újra és újra felmerülő problémákat. Mindehhez a már említett megkapó látványon kívül, rendkívül szellemes és jól megírt szövegkönyv és dialógusok dukálnak, amit élmény olvasni (kár hogy hallgatni csak a húszas évekre jellemző autentikus muzsikákat lehet). Ha egy kis szubjektívat belevehetek, nekem a setting kevésbé volt szimpi, mint a korábbi Agatha Christie koppintás, de a mélyebb lehetőségek mindenképp a folytatás oldalára billentik a mérleg nyelvét. Szívesen látunk egy újabb részt majd valamikor, még ha újból négy esztendőt is kell várni majd rá.
Legutóbb ezt teszteltük:
