
Hanyatló nyaralók
Egy újabb gyönyörű helyszín, parádés szereposztás, még betegebb zene, ugyanakkor sokkal lassabb tempó. Ezt tudja A Fehér Lótusz 3. évada, ami végeredményben hasonló üzenetet hordoz, csak éppen máshogy megfogalmazva, mint ahogy eddig megszoktuk. Továbbra is szeretjük.
A Fehér Lótusz egyik nagy erénye a kiszámíthatatlansága volt, ami erre az évadra is megmaradt, csak éppen a dinamikája változott meg. Az első rész lövöldözéssel kezdődik, de csakúgy, mint eddig, ez már a nyaralás vége, innen fejti vissza a szálakat a sorozat. Ezúttal a thaiföldi Fehér Lótuszba érkeznek dúsgazdag vendégek, akik látványosan végigszenvedik a hetet, hogy aztán ez a vakáció is emberéletet követeljen. A személyzet a helyi szokásokat, hiedelmeket és kultúrát képviseli, az elsődleges szempont továbbra is a vendégek maximális kényelmének és elégedettségének biztosítása.

Minél több ilyen dologra derül fény, annál inkább fokozódik a feszültség, amit humorral és romantikával oldanak, a személyzet tagjai és a vendégek között szerelmek szövődnek, de van egy aranyos szerelmi szál a félénk biztonsági őr és csinos kolléganője között is. A szálloda tulajdonosa az egyik legnépszerűbb helyi előadóművész, aki Bangkokban székel, a sorozat ide is ellátogat, belevetve magát a lüktető éjszakába. A casting elképesztő, bele sem kezdek a felsorolásba, annyi jó nevű színész teszi látogatását a sorozatban, beleértve a helyi kedvenceket is és az emlékezetes cameókat.

Mindezektől függetlenül továbbra is egy jól megírt, átgondolt sorozat kiváló színészi alakításokkal, de meg tudom érteni azokat is, akik úgy gondolják, többet is ki lehetett volna hozni belőle, mert az egész így csak egy útifilm némi lövöldözéssel a végén. Na igen, könnyű a jót megszokni, de valahol érthető, hogy Mike White mostanra eszközölni akart némi változást és ez a fajta érettség unalmasnak tűnhet egyesek számára.


