Fejlesztő: Horsefly Games; Kiadó: Numskull Games; Platform: PC (+SteamVR), Switch, PS5, Xbox Series
Aszteroidák és űrhajók rombolása régi vágású árkád élményként hatnak a mozgalmas Stratogunban.
Rég volt már, hogy árkád shootert vettünk górcső alá, hiszen oldalunkon nagyjából az akkor már huzamosabb ideje korai hozzáférésben dekkoló Nova Drifttel zúztunk utoljára (ám üdítő, hogy készítője a tavalyi esztendő folyamán sikeresen lekottázta a végleges megjelenést). Akkortájt tán minimálisan újdonságnak vagy legalábbis szokatlannak számított, hogy űrhajónkkal nem valamiféle planéta körül repkedhetünk, hanem a végtelen űrben lőhetjük ripityára a különböző kisbolygókat, ellenséges járműveket és más kozmoszban fellelhető dolgokat. Nos, a történet nélküli Stratogun kapcsán visszatérünk a „gyökerekhez” és egy hatalmas égitest körül cirkálhatunk.
A ’80-as évek játéktermi klasszikusainak grafikáját idézi a Stratogun: a napjainkban elkerülhetetlennek számító, rogue-lite elemekkel megspékelt akcióorgiában újfent az a feladatunk, hogy minden utunkba kerülő és bennünket veszélyeztető akármicsodákat megsemmisítsük. Ahhoz, hogy a kampány mód végére elvergődjünk, rendkívül sok megismételt gyakorlásra van szükség, ugyanis műfajából adódóan valahányszor minél több pontszámot harácsolunk össze, annál több virtuális tőkét tudunk összegyűjteni, melyet a hajónk fejlesztéséhez herdálhatunk el. Az e kritériumot szolgáló Ship elnevezésű menüben számos fegyver kiválasztásával bíbelődhetünk. Az elsődleges és a másodlagos változatát egyaránt módosíthatjuk, de még a teknőnk energiaelosztásával (páncél, sebesség, sebzés) is machinálhatunk, így a játékosok saját stílusuk szerint rugaszkodhatnak neki a galaxis kipucolásának.
Ha a Stratogunt sikeresen végigjátszottuk, általa kikódolhatunk két másik játékmódot. Az Endless-ben szó szerint a végtelenségig csinnadrattát rendezhetünk, míg Boss Rush-ban futószalagon adhatjuk fel fő nemeziseink számára az utolsó kenetet. Valamennyi módhoz kapcsolódóan találunk online ranglistát és úgy tudjuk igazán növelni az elért pontszámunkat, ha a lehető legtöbb ideig sérülésmentesen átvészeljük a megpróbáltatásokat, miközben szinte folyamatosan lövünk. Persze mindez csupán leírva hangzik egyszerűen, mivel egyrészt a fő fegyverzetünk hamar túlhevül, másrészt pedig a pályákon olyan sok minden mozog és annyi mindenre kell ügyelnünk, hogy a küldetéseket szinte lehetetlen karcolás nélkül átvészelni. Egyes aszteroidák szétrobbantása után felszerezhetünk életerőt, vagyis számos más hasonló stílusú alkotással ellenben ezúttal nem életeink számára javallott ügyelnünk.
Üröm az örömben, hogy a Stratogun tulajdonképpen semmi olyan eget rengetőt nem tett le az asztalra, amit korábban ne élhettünk volna át. Azonban szerencséjére legyen mondva, hogy valamennyi szempontot figyelembe véve, főként a retro hangulat mivoltából sikerült összerakni egy egészen addiktív és különösen ötletes főellenfelekkel megspékelt lövöldözős játékot, mely képes volt hosszú órákra lekötni.
Legutóbb ezt teszteltük:
