Fejlesztő: Studio Far Out Games; Kiadó: KONAMI; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
Csomagot vársz? Könnyedén átélheted egy futár életét a Deliver At All Costs-ban, hogy aztán másképp tekints rájuk.
Mikor a GTA-t emlegetjük, akkor mindenki a “modern”, 3D-s változatokra gondol (Jézus, mondhatjuk ezt? ugyanis már a 3. rész is 2001-es). Pedig ugye a sorozat 2D-ben indult, s nemrég meg is emlékeztünk erről a The Precinct kapcsán. Most előkerült egy másik játék, amely ezt a stílust pécézte ki magának, viszont a Deliver At All Costs nemcsak hogy nem a bűn oldalára állít minket, hanem a klasszikus rabló-pandúr felállást is elhagyja.
Ebben a játékban ugyanis egy fuvarozót alakítunk, a zsernyákok meg még csak meg se nagyon jelennek, max ha nagyon “kiborítjuk a bilit” a kihágásainkkal (habár az egyik kisebb küldetés során, mikor játékautókat kell kiszállítanunk, akkor poénos módon előkerül mégis ez a téma). A lényeg viszont, hogy három képzeletbeli városban (St. Monique, Shellington, New Reed) ténykedhetünk a késő ötvenes évek Amerikájában. Winston Green eléggé le van gatyásodva, ennél csak a múltja gázosabb, de ez majd fokozatosan derül ki a történet során), de szerencsére egy futárcég jótékony idős tulaja megsajnálja és annak ellenére, hogy ők sincsenek éppen a topon, munkát ajánl neki.
A sztori végül évekig húzódik összesen 13 fejezetre osztva, melynek nagyjából felénél jön egy nagy fordulat (amit inkább a spoilerezés miatt nem részleteznék). Innentől viszont egyrészt egy más környezetbe kerülünk (vagyis új terepeket kapunk), másrészt a történet is kicsit jobban beindul. Új lendületet ad mindez, de nem lesz feltétlenül izgalmasabb a játék, csak picit más. Sokkal érdekesebb viszont, hogy milyen szállításokat kell végrehajtanunk a Deliver At All Costs küldetéseiben. Azt kell mondjam, hogy a lehető legfurábbakat.
Már ahogy indul az egész karrier is érdekes: tűzijátékokat kell fuvarozni, amelyek menet közben elszabadulnak és elkezdenek felrepülni a magasba. De szállítunk majd élő (és nagyon is vergődő) hatalmas kardhalat, aktív és éles atombombát, de talán a legemlékezetesebb a rohadt dinnyék esete, amiket zöldre kell festeni a város egyik pontján, hogy eladhatóak legyenek. Mivel a példákból jól látszik, hogy elég aktív a legtöbb rakomány, ezért ideje szóba hozni a játék fizikáját is.
Nos elég aktív a dolog, így jól fogunk szórakozni. Egyrészt ha a rakomány mozog, akkor nehezebb lesz a kis teherautónkat is terelgetni, másrészt viszont mi magunk is tudunk extrém rombolást véghez vinni. Nemcsak a kisebb tereptárgyakon tudunk átmenni, hanem akár kisebb épületeket is lerombolhatunk, sőt a gyalogosokat is elgázolhatjuk nagy svunggal (akik érthetően idegesen lesznek és üldözőbe vesznek). Sajnos igazi következménye a Deliver At All Costs-ban semminek nincs, maximum kezdhetjük újra a dolgot az előző checkpointtól, ha nem jól alakulnak a dolgok.
A verda szerencsére javítható, legalábbis az elpukkant, defektes kerekeket könnyedén pótolhatjuk, ha kipattanunk a volán mögül, enélkül elég nehéz már a leamortizált jármű vezetése. Igazság szerint alapból, újonnan is fura picikét, szokni kell, de aztán pár kör után már nem lesz gondunk, legfeljebb nem nyomjuk majd ész nélkül mindig tövig a gázt. Az egyetlen használható kameranézet az izometrikus, amely miatt gyakran vannak utcarészek épületek fedésében. Mivel a kamerát forgatni csak limitáltan lehet (mindössze egyszer, 90 fokban), ezért gyakran a teherautó sziluettjére és a fantáziánkra vagyunk kénytelenek hagyatkozni.
Összességében a rombolhatóság nagyon megdobja a látványt, de önmagában is nagyon eltalált a művészeti stílus és a kidolgozás. Szép színesek a helyszínek és aprólékosan kidolgozottak, egyedül az szúrhat szemet, amikor az átvezetőkben közelről látjuk a karaktereket például – olyasmi az érzés, mintha egy húszéves játék felpimelt remasterét látnánk. Ezen felül a sok töltés okozhat még fejfájást, ugyanis nagyon aprók a pályarészek, így szinte 3-5 percenként kénytelenek leszünk elviselni az újabb helyszínekre való átvándorlást.
Részemről kellemes meglepetés volt a Deliver At All Costs, pláne nem vártam volna egy ilyen játékot a Konamitól (a svéd Far Out Games fejlesztését karolták fel). A 6-8 órára rúgó sztori inkább érdekes, mint lebilincselő, az igazi élményt a gameplay adja majd. Sokszor érezhető időhúzásnak egy-egy etap a történetben, illetve a gyűjtögethető dolgok (például ládákban található pénz) sem feltétlenül kellenek a boldoguláshoz. Ennek kapcsán inkább tudom azt mondani, hogy nagyon szubjektív, hogy kit tud elkapni a hangulat, de aki bírja az ötvenes évek sci-fi-vel és hidegháborúval vegyített elegyét, plusz a klasszikus GTA élményt, az nagyon nem nyúlhat mellé.
(A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)
Legutóbb ezt teszteltük:
