10éjszakás kaland, rendezte: Novák Erik, szereplők: Babinchak Atanáz, Csonka András, Mészöly Anna, Fekete Ernő, Péterfy Bori, Thuróczy Szabolcs, Nyári Dia, magyar vígjáték, 90 perc, 2026., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Elb…ott életek
Ez a film nem sok eséllyel pályázhatott volna állami támogatásra, amivel az alkotók is tisztában voltak. Éppen ezért eredetileg streamingre szánták, minisorozat formájában, több rendezővel. A piros betűs cég azonban végül máshol képzelte el kelet-közép-európai központját, így a 10éjszakás kaland kénytelen-kelletlen mozifilmként kötött ki. Kétségtelenül megvan a maga közönsége, a kérdés inkább az, ez a közönség elég nagy-e ahhoz, hogy a kereslet és a kínálat ezúttal ne csak a Tinder algoritmusában, hanem a mozipénztáraknál is egymásra találjon.
Volt idő, amikor az ember, ha társat keresett, feladott egy hirdetést az újságban. Pár sorban igyekezett eladni magát: „jó humorú, független, 35 éves férfi keresi hasonló érdeklődésű hölgy ismeretségét”. Aztán lehetett reménykedni, hogy a másik fél egyáltalán válaszol, és még az is izgalmas kérdés volt, vajon ki rejtőzik a gondosan megválogatott mondatok mögött. Ma már ehhez képest túl lassú lenne az élet: néhány fotó, egy-két jól irányzott mondat, jobbra vagy balra húzás, és máris eldőlt, ki lehet az életünk következő három napos epizódszereplője.
A randiappok tökéletesen leképezik a felgyorsult világot: megspórolják a bizonytalanságot, a várakozást és az ismerkedés kellemes izgalmát, cserébe lehetőséget adnak arra, hogy legalább online annak mutassuk magunkat, akik lenni szeretnénk. Hogy ebből mennyi a valóság, azt persze csak akkor tudjuk meg, amikor végre letesszük a telefont, és találkozunk egymással.
Novák Erik és Kalmár Péter nem ugyanonnan érkeztek, de abban meglehetősen hasonlítanak egymásra, hogy egyikük sem a szabálykövető alkotók tankönyvi példánya. Novák eredetileg festőként, az underground közegből indulva jutott el a filmhez, majd a Nyócker! környékén még producerként és ötletgazdaként, a Zuhanórepüléssel már rendezőként, később pedig a Fekete leves és a Szeretlek, mint állat! révén alakította ki azt a sajátos, kívülálló filmes világot, amelyben a kevés pénz inkább kreatív kihívás, mint leküzdhetetlen akadály. Filmjeiben az improvizáció, a szabályok feszegetése és a kissé pimasz kívülállás nem egyszerű stíluselem, hanem nagyjából munkamódszer.
Kalmár Péter a színházból, azon belül is a zenés színház meglehetősen színes világából jött. Rendezett többek között Sweeney Toddot, Pippint, Gianni Schicchit, dolgozott operában, operettben, revüben, és már a kétezres években is készített filmes munkát a Revue Déja Vu formájában. Vagyis nála sem éppen az a helyzet, hogy valaki életében először leült egy forgatókönyv mellé, majd kíváncsian várta, mit szól hozzá a rendező. A színház pedig, ahol egyszerre kell bánni színésszel, zenével, szöveggel, látvánnyal és nem utolsósorban meglehetősen erős személyiségekkel, alighanem megfelelő kiképzés egy ilyen projekthez.
A 10éjszakás kaland így két meglehetősen határozott alkotói elképzelés találkozása lett. Novák ezúttal egy másik ember ötletét és forgatókönyvét rendezte meg, Kalmár pedig nemcsak írta, hanem producerként is végigvitte a filmet. Ez már önmagában is ígéretes felállás annak, aki szereti nézni, amikor két dudás próbál elférni egy csárdában. A beszámolók alapján akadtak is nézetkülönbségek a két alkotó között és egy időre a mosolyszünet intézménye is életbe lépett.
Kettejük pályáját elnézve nehéz elképzelni, hogy a kreatív vitákat azzal zárják, „jó, legyen úgy, ahogy te gondolod”. A 10éjszakás kaland mögött tehát nemcsak egy Tinder-randikból felépített társadalmi görbe tükör, hanem két meglehetősen öntörvényű alkotó találkozása is ott van. És ahogy azt már a film témája is sejteni engedi: az igazán érdekes dolgok általában akkor kezdődnek, amikor két ember rájön, hogy a másikat nem olyan egyszerű a saját elképzelései szerint alakítani.
A 10éjszakás kaland alapötlete ráadásul korántsem a Tinderen született. A történet gyökerei egészen Arthur Schnitzler Körtáncáig nyúlnak vissza, abba a tíz egymásba kapcsolódó találkozásból felépített játékba, amelyben egyik szereplő a következő jelenetben már egy másik ember oldalán folytatja ugyanazt a meglehetősen ősi emberi játszmát: ki kit akar, ki kit használ, és ki mennyire képes elhitetni magáról, hogy ő valójában valami egészen másra vágyik. Kornis Mihály Körmagyarja aztán ezt a szerkezetet már a rendszerváltás környéki Magyarországra szabva mutatta meg, a korabeli társadalmi típusokkal, nyelvvel és viszonyokkal.
Kalmár Péter pedig most harmadszor is megpörgeti ezt a bizonyos kereket, csak közben lecseréli a szereplők társadalmi státuszát, a korabeli szlenget és a korhű környezetet a 2020-as évek Magyarországára, a klasszikus csábítási helyzeteket pedig a Tinder néhány másodperces döntéseire. Ebben pedig nem pusztán írói fantáziája segítette: a forgatókönyv mögött ott van a saját, meglehetősen intenzív Tinder-tapasztalata is. Vagyis Kalmár nem kívülről figyeli a jelenséget, hanem láthatóan maga is végigjárta azt a digitális körforgalmat, ahol egy jobbra húzásból könnyedén lehet remény, egy balra húzásból sértés, három üzenetből pedig akár egy teljesen indokolatlan önismereti válság.
A lényeg azonban nem egyszerűen az, hogy Schnitzlerből lett Tinder. A Körtánc, a Körmagyar és most a 10éjszakás kaland ugyanazt az alapfelismerést forgatja újra és újra: változhat a társadalom, a technológia, a beszédmód és az, hogy hol keressük a következő áldozatunkat – pardon, partnerünket -, az emberi vágyak és önáltatások azért meglepően jól bírják a történelmi változásokat. Kalmár ehhez hozzáadta a saját jelenét, aztán az egészet átadta Novák Eriknek, hogy ugyan már, csináljon vele valamit. Ez utóbbi döntés pedig legalább annyira merésznek bizonyult, mint Tinderen egy „Szia, mizu?” után rögtön komoly kapcsolatot tervezni.
Novák Erik láthatóan nem elégedett meg azzal, hogy a Körtánc és a Körmagyar dramaturgiai örökségét egyszerűen átköltöztesse a Tinder korába. A 10éjszakás kaland látványvilága folyamatosan a valóság és a képzelet határán egyensúlyoz, mintha a szereplők randizási kísérleteihez maga a film sem akarna teljesen realista környezetet biztosítani. Az animált intermezzók tovább lazítják a valóság szövetét, és időnként olyan érzésünk lehet, mintha nem is egy párkapcsolati komédiát, hanem egy kissé elszabadult képzeletjátékot néznénk.
Az AI által létrehozott – enyhén nyugtalanító – Csonka András ebben a világban már nem egyszerű szereplő, hanem valamiféle digitális felsőbb hatalom. Ő felügyeli a résztvevők között áramló feromonokat, vagyis, ha már az emberiség évezredek óta képtelen megfelelően kezelni a vonzalmat, legalább bízzuk rá egy mesterséges intelligenciával felturbózott Picire. A megoldás egyszerre abszurd és tökéletesen illeszkedik a film világához: a Tinder algoritmusai után már csak egy lépés, hogy a szerelemnek is legyen központi vezérlőpultja.
Ez a vizuális játék egyébként jól rezonál a film alapfelvetésével. Ahogy a szereplők megpróbálják különböző változatokban eladni önmagukat egymásnak, úgy maga a film is folyamatosan játszik azzal, mi valódi és mi csak konstrukció. A digitális világban már amúgy is egyre nehezebb eldönteni, hol ér véget az ember és hol kezdődik az általa gondosan felépített profil – Novák pedig ezt a bizonytalanságot nemhogy nem akarja feloldani, inkább rátesz még egy lapáttal.
A 10éjszakás kaland ötletével alapvetően nincs baj, ahogy a színészi játék vagy a látványvilág is inkább az előnyére válik. Maró gúny, vaskos humor, lesújtó társadalomkritika, aktuálpolitikai áthallások, állatias ösztönök, zavarba ejtően ütős képi és zenei világ, tabudöntögetés és indokoltan sok káromkodás. Ha nem vagyunk álszentek és prűdek vagy csak egy kicsit vagyunk azok, akkor egyáltalán nem találjuk majd öncélúnak, sőt, a maga polgárpukkasztó módján ez egy kifejezetten vicces és elgondolkodtató film. A probléma talán éppen az, hogy a film egyszerre akar túl sok minden lenni: romantikus komédia, társadalmi görbe tükör, abszurd játék és kortárs párkeresési látlelet. Ettől kritikusként izgalmas, a közönség számára viszont nehezebben meghatározható, hogy pontosan mire is vált jegyet.
A Tinder és a modern párkeresés témája ráadásul ma már önmagában nem újdonság, miközben a film kissé több energiát fordít a formai játékokra, mint arra, hogy igazán mélyen bevonódjunk a szereplők történeteibe. Talán több érzelmi kapaszkodóval és valamivel kevesebb alkotói kikacsintással könnyebben megtalálná a közönségét. Így viszont könnyen előállhat az a furcsa helyzet, hogy a 10éjszakás kaland érdekesebb film, mint amennyire vonzó moziajánlat. És ez ma, amikor az ember a Tinderen is néhány másodperc alatt eldönti, kell-e neki valaki, nem feltétlenül jó hír. A film ugyanis nem rossz – csak lehet, hogy egy kicsit nehezebb jobbra húzni.
