A bennfentes – The Insider (1999), r: Michael Mann, Írta: Eric Roth, Michael Mann, Operatőr: Dante Spinotti, zeneszerző: Peter Bourke, Lisa Gerrard, Szereplők: Al Pacino, Russell Crowe, Christopher Plummer
Cigarettaszünet
Egy Fecske nem okoz tüdőrákot – hajtogatta Kovács Ede bá, utalva a szájából örökmécsesként parázsló dekkre. A láncdohányos rá nézve erőtlen jelzőként hatott. Az Orvosi Egyetem már harmincéves korában bejelentkezett a tüdejéért, mondván, jó lesz elrettentő példának. Az apró bűzrudacskából gerjesztett hatalmas mesterséges köd áthatolhatatlan térerőként lengte körül, jelenségét vészjósló hörgő és krákogó hangok kísérték, s miközben a légcsövekben otthonra talált kátrányt próbálta újból felszínre juttatni, a házban lakó srácok Süsünek csúfolták. Az élet furcsa fintora, hogy szegényt végül nem káros szenvedélye, hanem egy elszabadult troli vitte a sírba.
Tüdőropi, koporsószög, stresszhez álló, ami a honatyákból barátokat, a sulivécéből társalgót, kisfiúkból nagyfiút, Clintonnéből vérengző fenevadat kovácsol. Egy elszívott szál 14 eltékozolt percecske a földi létből, egy rossz házassághoz képest még tíz karton is semmi. Ki emlékszik már a markáns arcú, örökké mosolygó Marlboro Manre? Évekkel később fénytelen tekintetű csontvázként saját haláltusáját rögzítette, hogy figyelmeztessen.
Vajon hány karikafújó bajnok vette észre kis dobozba zárt szerelmén a 1997-es feliratváltást (A dohányzás káros az egészségre! Javított: A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét)? A bagózásról és a nikotinfüggők fanclubjáról egy füst alatt megannyi szívmelengető és -szorító, érdekfeszítő, nevelő célzatú anekdotát el lehet regélni, sőt filmet is lehet belőle forgatni. Kizárólag azt kell belátni, hogy ezzel nem robbantunk ki forradalmat, nem néptelenítjük el a tüdőgondozókat, és nem futtatjuk fel a rágógyártó cégeket.
Jeffrey Wigand (Russell Crowe), a Brown és Williamson cigarettakonszern elbocsátott tudományos tanácsadója szörnyű titok tudója. A Nagykutya búcsúzóul óva inti, a park legjobb fái az enyémek, nem lenne szerencsés, ha a Gazdagodj okosan! társasjáték világi csalására fény derülne. A mérleg egyik serpenyőjében Jeffrey összkomfortos élete és szeretteinek biztonsága, míg a másikban több millió arctalan idegen sorsa, kik nem kötelezik semmire. Pechére a Lelkiismeret nevű szekta elvakult tagja, kockára téve mindenét, tettével kívánja bizonyítani, hogy az igazság még ideát van. Kapcsolatba lép Lowell Bergmannal (Al Pacino), a CBS legnézettebb műsorának, a 60 Minutes producerével, aki nyomban kiszagolja a szenzációt: “Ez az ügy nagyobb, mint a Watergate!”.
Időközben a milliárdokat tologató karok lazán feltűrik ingujjukat, előveszik poros bábjaikat, és kedvenc darabjaikat játsszák. Kisemmizni, megalázni, itt egy kis fenyegetés, ott egy kis vesztegetés, a törvényeket mi alkotjuk. Ám a botrány, akár a süllyedő tankhajóból az óceánba szivárgó olaj, nemsokára hatalmas fekete foltként éktelenkedik a feddhetetlen jellemek ünneplőruháján.
A film, melyben a 158 perces játékidő folyamán egyetlen szereplő sem gyújt rá (kivétel egy posztoló katona a feliratok alatt) félúton helyezkedik el Az elnök emberei és a Manhattanre leszáll az éj között. Michael Mann rendezőnek a valós alapokon nyugvó sztori dokumentálásában végig sikerül hitelességgel, életszaggal átitatni moziját, ebben kiváló partnere Dante Spinotti sok esetben intim szférába gázoló kamerája. Russell Crowe metamorfózisa és alakítása egyaránt lenyűgöző, De Niro Dühöngő bikáját súrolja. Al Pacino “a sztori vagy az ember” között libikókázó karakterének megformálásáért újfent zenghet az örömóda.
Mann Jeffrey Wigandet nem avatja mártírrá, lépésről lépésre mutatja be, hogyan veszítheti el egy lángra kapott fotó gyorsaságával szépen felépített mindennapjait. Feladatunk: felismerni a köznapok hősét. Manapság a szentek nem máglyán, hanem középiskolai tanárként végzik, nem képesek csodákra, próféciáik élettartalma nem több 15 percnél. Egy dolog azonban megnyugtató: találtunk egy igaz embert, és ennek köszönhetően egy ideig minden kő kövön marad.
No Comment