Üvegszilánkkal a nyaknak

Fütyülök az egészre

A legrosszabb az egészben a szurkolás. Hogy láttad már ezerszer, mi lesz akkor, ha a jó magaviseletű elítélt két perccel a legális szabadulás előtt kifelé kacsingat, de mégis azt gondolod, hogy most másként lesz –  pedig még a nagy Sly is alaposan megszenvedte, amikor bedőlt a provokációnak, s meg akart lépni a Bosszú börtönéből.

Szóval, mit szóljon Silviu, a fiatalkorú sittes a szomszédból, hiszen még a hollywoodi toposzok is ellene szólnak, nem hogy a realitás, amiben most nyakig gázolunk, s amiben van szerencsétlensége rabnak lenni egy mezőgazdasági érdekeltségű fegyintézetben. Mit szólna, mit szólna… Hát magában forrong. Megpróbálja túlélni azt a néhány napot, ami még hátravan a négy évből: naponta bújik be és ki suhogós melegítőjéből, kezeli a gyümölcsfákat, pakolja a szénát, nyeli a port, állja a pofonokat-sértéseket, hogy ő mostantól egészen a szabadlábig egy büdös kis csicska. Mert nem bunyózna, nem balhézna, hiszen régen látott anyja magával vinné öccsét Olaszba’, mert elfogytak a pasik, s most már rájött, hogy magányos, és jé, van otthon neki két kölyke, akiket anno hátrahagyott, mint néhány felesleges poggyászt a becsekkolás előtti, utolsó pillanatban. 

Persze, a mamát is biztosan meg lehetne érteni, gyanítható, hogy nem ilyen egyszerű a történet, de nekünk most nem ez a dolgunk. Silviu az emberünk, vele vagyunk, az ő tekintetét firtatjuk másfél órán át – és mi tagadás, ez a másfél óra igen alapos tanulmány, mondhatni lecke az életről, vagy arról, amit mostanában annak hívnak bizonyos helyeken. Például nálunk is, hiszen hogyne lennének itt Silviu-féle srácok, akikkel még vézna korukban nekiállt izmozni az élet, ők meg alapos felkészítés és gondos segítség hiányában saját maguk próbálnak boldogulni, s a nagy kapkodásban átszakítják a szociális hálót. Aztán innen már csak egy pillanat a több év letöltendő, mert ugye az élet fekete bárányai mindig elemes látványt nyújtanak a rács mögött, addig se bégetnek nekünk idekint. Csak aztán egyszercsak kijutnak, és ha kijutnak, mi lesz? Na mi lenne, hát húzzák meg magukat! Mert visszahúznak, ezzel kár is lenne vitatkozni. Sokan visszahúzzák őket. Ráadásul többségük még egészséges fityiszt se tud mutatni az egész rohadt életnek. 

Nos, Silviu azért is kedves szívünknek, mert ő megteszi. Nem feltétlenül úgy, ahogy a filmhősök teszik a tengerentúlon, hanem úgy, ahogy egy igazi, esendő, lélegző Silviu teszi ezt a vászon kívüli világban, meg azok a Silviuk, akik Európa filmművészetét tették egykoron naggyá és teszik az ilyen filmekben, mint ez. Igen, Silviunak elege lesz, üvegszilánkért nyúl, túszdrámázik, fityiszt mutat és beleüvölt a kuvikhangú rögvalóságba – majd megiszik egy kávét és csibészes  keserűséggel kihúzza magát. Ő megtette, mégha nem is ez a lap volt neki kiosztva. De egyszer legalább felborította az asztalt. Fütyülök az egészre. Egy újabb ütős román darab, ezúttal az egyszeri visszavágásról. Tessék megnézni, ennél most nincs igazabb film a mozikban. 

Hozzászólások

hozzászólás