Majmok bolygója: Lázadás
Sokan előre féltették ezt a filmet, mert hát tényleg minek lehúzni róla még egy bőrt, már talán Tim Burtonnek sem feltétlen kellett volna megtennie. A szkeptikusokat ráadásul nem hogy nem vigasztalta, hogy rebootról és nem remake-ről van szó, hanem inkább erősítette a kételyt, mondván előzmény aztán meg pláne minek A majmok bolygójához. Én azért bizakodtam, mert szerintem teljesen mindegy, hogy milyen alibit rángatunk elő a paplanhuzatból, csak hogy filmet készíthessünk, ha az megáll a lábán és szórakoztat. Az még csak nem is igen került szóba, hogy amúgy volt már ennek előzménye, az egyik sokadik tök kínos folytatás egyikében Caesar szülei visszarepültek az időben, a majomparádé kezdetéig, és a történetfolyamot onnan erőszakolták tovább a hetvenes években. Persze ott valamelyest azért másként zajlott le az egész rabszolgafelkelés.
Most sem mondom azt, hogy a Lázadás alcímre hallgató reboot eszméletlen sokat adna hozzá az egészhez vagy hogy önmagában is egy intelligens dráma, sci-fi vagy akármi lenne. De srácok, nem kell mindig kaviár. Ebben a filmben olyan CGI-al megtámogatott majomszereplők rohangálnak, hogy a közönség huhog örömében.
James Franco alakítja a jólelkű és elszánt kutatót, aki leginkább apja Arzheimer-kórtól való szenvedése motivál, hogy felfedezze annak ellenszerét. Innen picit dadog a sztori, vagy mondjuk inkább úgy, nem időzik el azon, hogy sziklaszilárd logikai láncra fűzze fel a miérteket, lényeg a lényeg, hogy a majomkísérletek szerint a csudakoktél fejleszti az IQ-t, valamelyes gyorsabban, mint az evolúció. Franco mellé betettek egy nőt is, csak dísznek persze, meg olvastam, többen számon kérnek egy sor további hézagot a storytelling frontján; én nem bánom, ha közönség igényes, de szerintem ez esetben mindez tök mindegy. Mert amikor a majmok nekiállnak üvölteni, összeszarom magam, ha közelit mutatnak a gondolkodó Caesarról, a szám tátva marad, hogy technikailag ezt mégis hogyan oldották meg, az utolsó félóra pedig olyan tömény akció, hogy még a műfaj iránt különösebben nem rajongó néző (én) is tapsikol a gyönyörűségtől.
Persze, hogy ki lehetett volna találni hasonlót mondjuk zebrákkal, akik nukleáris fegyverhez jutnak, akkor nincs jól csengő cím, mínusz ikszszázezer néző. És igen, lehet, hogy ez a siker, isten ne adja, de felbátorítja a stúdiót, hogy még hat epizódot leforgasson, egyre kínosabb színvonalúakat, nem tudhatjuk. De most ez van, és per pillanat elég könnyű szeretni.
No Comment