A spanodcsaja.blog.hu szerzőjének vendégposztja:
Senki sem ítélkezhet felettem
Azok számára, akik az olasz nyelvvel és kultúrával közeli viszonyban állnak, nem újdonság, hogy a Puskinban olasz filmhét van. De az esemény repertoárjában van pár olyan bemutatásra kerülő film, ami mindenki számára figyelemre méltó lehet, nem csak az elvakult Italy-fanoknak. A Massimiliano Bruno rendezte, márciusban megjelent Nessuno mi puo giudicare (Senki sem ítélkezhet felettem) olyan nagy siker volt a filmfesztivál második napján, hogy november 13-án pótelőadást tartottak belőle. A méltán népszerű film több fesztiválon is szerepelt, hazájában a Globo D’Oro díjat a legjobb vígjáték és a legjobb férfi főszereplő kategóriában. is elnyerte. A női olvasóknak mondom, hogy a férfi főszereplő Raoul Bova ezen a héten még egyszer látható lesz, szombaton 20 órától, az Immaturi (Éretlenek) c. filmbenben szintén nézhetjük a jóképét, egész estés széles vásznon.
A történet nem komplikált, az arrogáns és gőgös, kissé rasszista Alice a gazdag római villanegyedben rendkívül magas lovon ül, de a férje halála után bizony le kell róla szállnia és sokkal mélyebbre ereszkednie, mint azt valaha is hitte volna. Kénytelen átköltözni az általa lenézett, bevándorló külföldiek lakta városrészbe, egy nyomorult kis odúba, ráadásul a férje által örökségbe hagyott adósságok miatt a legősibb mesterségbe kezdeni. A nehéz helyzetben aztán épp azok a kisemberek állnak mellette, akiket oly kevésre tartott: az egyik szolgálója segít lakást találni, a szívdöglesztő escort, Eva pedig bevezeti a pénzkeresés titkaiba a kurtizánnak teljesen alkalmatlan, béna nőt. A női főszerepben Paola Cortellesi (Maria Montessori – Egy élet a gyermekekért) remekül hozza a figurát, tekintetével ölni tud, arroganciája nagyon jól áll neki. A kötelező jellemfejlődés során végül derűre és önmagára talál, valódi barátokra lel, és olasz filmről lévén szó nem maradunk szerelmi szál nélkül sem.
Igazán nagyszerű könnyű szórakozást kínál ez a történet, sírós nevetős, jó tükörként, viccesen mutatja meg az olaszok problémáit, a felszínességüket, a külföldiekkel való viszonyukat, a férjek házasságban való viselkedését, és természetesen azt, hogy az nem is jó vacsora, aholnem tizenöten ülnek egy asztalnál. Mi lányok, egész biztos nem ússzuk meg száraz szemmel. Külön szeretném a házmester figurájára (Rocco Papaleo) felhívni a figyelmet, akinek óriási mondatai vannak. Például miközben megemlíti, hogy ő egyáltalán nem rasszista, kifejti a véleményét, hogy amíg bizonyos népek rabszolgaként kerültek annak idején Amerikába, addig az olaszok olyan nagyszerűek, hogy amint betették oda a lábukat, egyből létrehozták ott is a maffiát. Mert az olaszok kreativitása az igazán Made in Italy. 😉
Figyelmeztetés! A film hangalámondásos, tehát fülessel nézendő! Ez az előzetes pedig csak haladó olasz nyelvtanulóknak!
No Comment