Finánc a pácban (Radin!), rendező: Dany Boon, szereplők: Benoit Poelvoorde, Dany Boon, Karin Viard, Francois Damiens, francia vígjáték, 108 perc, 2010. (12)
Poénok sorompón innen és túl
A vámosok mindig a rendszerváltás előtti kalandos családi hazautakat juttatják eszembe. Kereklámpás Skodánk gyanúsan pöfög a tetejére rögzített (egy mirelit szürkemarhát egészben elnyelő) hűtőládával, vagy amikor az NDK-ból (Isten se tudja, miért onnan?) importált szobanövények dzsungeléből hiányos fogsorral mosolygok az egyenruhás bácsikra, csakhogy ne szereljék elemeire Apu autóját. Mióta a vasfüggönyt elhúzták a szomorú országok ablaka elől, s laminált személyinkkel hétmérföldes kirándulásokat tehetünk Európába, azóta Vám Zoliék már csak egykedvűen integetnek.
A Finánc a pácban története is a határőrség feleslegessé válása idején játszódik. A belga-francia kollégák között tulajdonképpen teljességgel egészséges szinten lenne a jószomszédi iszony, ha a címeres barom Vandervoorde (Benoit Poelvoorde) uniformisát nem arra használná, hogy a belga felsőbbrendűséget hirdesse. Egy komédiát többnyire a kínos szituációk táplálnak, így a rasszista vallon mellé gyorsan egy gall társat kerítenek (Dany Boon). A szokványos cimbi mozit az előítéletesség humorban történő pH-mentesítésére használni eleve dicséretes küldetés, ez megszínezve a mókás hatósággal, néhány szellemi kisiparos drogcsempésszel, egy tompa kocsmárossal és kapzsi nejével, s a konfliktust tápláló Rómeó és Júlia románccal összességében bőven megszolgálják a jegy árát.
A francia filmipar kiváló érzékkel lel rá a jellegzetes fizimiskával bíró, rekeszizmot megterhelő figurákra: Luis de Funés, Bourvil, Pierre Richard, Jacques Villeret… a tárgyalt alkotás lökött párosáról ez ugyancsak elmondható (bár Benoit Poelvoorde olykor ripacsba hajló). Dany Boon színész, rendező éppen karrierje csúcsán, szabad kezet kapva többnyire ügyesen tempózik a siker hullámain. Most nem éri ugyan el az Isten hozott az Isten háta mögött által fodrozott magasságot, köszönhető az itt-ott túlkakaskodott perpatvarnak (például a szerencsétlen templomi lövöldözés), unalommal azonban egy percig sem vádolható, mellesleg ha lehetne a feltuningolt Renault-val szívesen tennénk egy kört.
Mivel a téma fájón örökzöld könnyedén újraforgatható a világ bármelyik szegletében (bizonyára először egy afroamerikai verzió készül majd el Hollywoodban), de játszódhat a mexikói-amerikai, izraeli-palesztin, orosz-csecsen határon, egy dolgot kéne belőle megtanulnunk, ahogy a humornak úgy egymáshoz se kelljen útlevél!
No Comment