Az emlékmás – kritika

Az emlékmás (Total Recall) rendező: Len Wiseman, főszereplők: Colin Farrell, Kate Beckinsale, Jessica Biel, Bryan Cranston, Bill Nighy, amerikai-kanadai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2012 (16)

Total Recall 2012

Kate Beckinsale férje közönséges akciófilmmé degradálta Philip K. Dick egy novelláját, ami bár nem példa nélküli a történelemben, mégis rosszul esik. Mégpedig azért, mert Az emlékmás számunkra azt az 1990-es sci-fit jelenti, amelyben Arnold Schwarzenegger egy kurvás szeretőt rendelve az agyának álmában a Marsra utazik, hogy rendet tegyen a mutánsok és az elnyomó államgépezet meg a hűtlen felesége köreit érintő káoszban, ahol mindvégig kétségek gyötrik a nézőt, hogy a főhős most ez a mátrixban álmodja, vagy frankó az egész, az meg mennyire vicces már, amikor egy öklömnyi jeladót húz ki az orrán keresztül, miközben vizes törülközőt tekert a fejére! (Amúgy nonszensz, de itt van fent magyar szinkronnal a teljes film a YouTube-on…)

Ezzel szemben 2012-ben szegény Colin Farrell szaladgál kétségbeesetten, amivel így önmagában még nem volna baj, de esélye sincs olyan mélyebben szántó gondolatokat előhúzni nadrágzsebéből, amiket a nála összehasonlíthatatlanabbul szerényebb képességű kollégájának megvolt. Mars helyett pedig mindössze Ausztráliáig jut, ahová a hozzá hasonló melósok nap, mint nap elutaznak a Föld középpontját is érintve, mert a jövőben ilyen lesz a vendégmunkások élete.

Wiseman sikeresen kilúgozta az eredeti film tartalmát, helyére tessék-lássék utalásokat (most kapcsolok, nincsenek is mutánsok, minek van a három mellű nő?) helyezett el rá alamizsnaként a rajongóknak, egyébként kis túlzással a filmjének úgy van vége, hogy alig jöttünk lendületbe. Pedig van rá időnk bőven, ez alatt rengeteg rémunalmas párbeszédet hallgathatunk, meg izzadságszagú kiszólásokat, amelyekből az írók reményei szerint egynek-kettőnek szállóigévé kéne válnia, de nem fognak, mert már most sem emlékszem rájuk. Ilyen a történet előremozdítása szempontjából elkerülhetetlen, de szükséges rosszként kezelt jelenetek szakítják meg időnként az üldözést-robbantást, ami előtt viszont le a kalappal. Mondom ezt annak ellenére, hogy ezeken tudok a legjobbakat aludni, mert hát abszolút semmi funkciójuk a parasztvakításon kívül.

Hogy más emlék élt bennünk erről a sztoriról az a kisebb baj, a nagyobb, hogy emezt viszont erre szakosodott cégek segítsége nélkül is úgy fogjuk elfelejteni, hogy nyoma nem marad.

Hozzászólások

hozzászólás