Havanna, szeretlek! (7 Days in Havana / 7 días en La Habana)
mi ez?
A Havanna, szeretlek! egy eklektikus, élettelei alkotás a világ egyik legizgalmasabb városáról. Alkotói azzal a szándékkal dolgoztak együtt, hogy több történeten keresztül megörökítsék Havanna hangulatát 2011-ben. A hét nap hét kisfilmben, hét különböző rendező látásmódján átszűrve áll össze mozivá. Mi pedig igazodunk a naptárhoz, illetve a filmidőhöz, s minden nap egy másik rövidről mondjuk el, ki követte el, mi történik benne, mitől jó, mitől nem.
***
nap: kedd
Ha rögtön az első nap berumozol, akkor a keddi programod macska-jaj. Kusturica önmagát alakítva lézeng részegen filmfesztivál és kocsma között, miközben feleségét próbálja elérni telefonon Belgrádban.
cím: Jam Session
A hétfői filmiskolába érkezett diák után megint csak az önreflexióval játszik az epizód. Emir Kusturica szerepében Emir Kusturica mattrészegen nyomkodja a telefonját, mert ilyenkor a férfi ha kubai, ha bosnyák (ha szerb), telefonálnia kell. “Senior Kutturicának” viszont jelenése lenne a helyi Síró Majom díj átadóján, mert ezért utazott Havannába. Erre föl iszik, a trombitás meg vezet, hotelből ki, kocsiba be, bele a karibi éjszakába, ahol a sofőr és barátai jammelnek a füstös csehókban. Trapero örömmel követi kézikamerával jó hosszú snittekben hősét, kicsit karikatúrát festve a tipikus filmrendezőről, a tipikus kubai melósról, meg úgy az egész havannai hangulatról.
rendező: Pablo Trapero
Ég tudja, mi vitte rá az egyébként olyan Cannes-kompatibilis témákban, mint vérfertőzés, erőszak, kínzás stb. érdekelt argentin rendezőt, hogy ilyen könnyed szatírát forgasson, de annyira nem bánjuk. Trapero az elmúlt években olyan filmekkel hívta fel magára a figyelmet Dél-Amerikában, mint a Leonera, ami egy börtönbe zárt terhes nőről mesél, aki a rácsok mögé szüli gyermekét, az El bonaerense, amely a buenos aires-i rendőri korrupcióról értekezik, vagy egyik leginkább tabusértő alkotása a Géminis, amelyben fiútestvérek szeretik egymást hevesen. A 2010-es Carancho egy brutális rablós-ölős thriller Ricardo Darin főszereplésével, az idei White Elephant pedig szintén Cannes-ban késztette ütemes tapsra a közönséget.
holnap:
Elia Suleiman néz. Hosszan, maga elé, rendületlenül. Mi fogjuk előbb elröhögni magunkat.
No Comment