Havanna, szeretlek! (7 Days in Havana / 7 días en La Habana)
mi ez?
A Havanna, szeretlek! egy eklektikus, élettelei alkotás a világ egyik legizgalmasabb városáról. Alkotói azzal a szándékkal dolgoztak együtt, hogy több történeten keresztül megörökítsék Havanna hangulatát 2011-ben. A hét nap hét kisfilmben, hét különböző rendező látásmódján átszűrve áll össze mozivá. Mi pedig igazodunk a naptárhoz, illetve a filmidőhöz, s minden nap egy másik rövidről mondjuk el, ki követte el, mi történik benne, mitől jó, mitől nem.
***
Közeledünk a végjátékhoz, de nem tudni, túl vagyunk-e már az igazi drámákon vagy még csak most jön a java.
cím: Dulce Amargo
Szabad szombat Havannában: a pszichológusnő svarcban giga tortát süt vallási motívumokkal, mielőtt a tévében elkezdődik lelki segély műsora. A nagy felhajtás közepette megjelenik a lánya is, aki gyanúsan érzelgősen ölelgeti mindenkit. De alig van időnk ezzel foglalkozni, mert tojást kell kölcsönkérni a szomszédoktól. Tiszta szerencse, hogy a rádió szerint – breaking news – rekordot döntött a tojástermelés! Éljenek a forradalom hős tyúkjai! Fel, fel ti tikjei a földnek. És egyszer csak elmegy az áram, s leállnak a habverők…
rendező: Juan Carlos Tabío
A hét közül egyedül ő konkrétan kubai, ám a kritikus hangvétel tőle sem áll távol. A harsányan örülő és még harsányabban síró latin család egynapi megpróbáltatásai hol mosolyt csalnak az arcunkra, hol egészen szívszorító pillanatokkal gazdagítják a filmet. A szombati kisfilmben visszatér egy korábbi szereplőnk, hogy a kétségek között nézőnek tovább mesélje történetét, jóllehet nem ő áll az események origójában, hanem a fent említett cukrász-pszichológus-háziasszony. Juan Carlos Tabíó mintha szeretne is felhőtlenebbül szórakoztatni, ahogy teszik ezt kollégái, mégis érződik, hogy ezeket a gondokat, a szegénységet, a kilátástalanságot, az éj leple alatt fatutajon emigráló családtagokat feldolgozó történeteket ő nem hallomásból ismeri, hanem akár a saját környezetéből. A hatodik elbeszélés tehát valószínűleg a legautentikusabban adja vissza a havannai életérzést, amelyben hol zene és – kínjukban – kacagás, hol elkeseredett zokogás domborodik ki.
holnap: megszenteljük az Úrnak napját, s az oltár köré kutat emelünk, mert a megjelent Szűz Mária erre kéri a lakóház népét. Tényleg, ő személy szerint.
No Comment