Fékezhetetlen (Lawless) rendező: John Hillcoat, forgatókönyvíró: Matt Bondurant, Nick Cave, főszereplők: Tom Hardy, Shia LaBeouf, Guy Pearce, Gary Oldman amerikai dráma, 115 perc, 2012 (16)
John Hillcoat zseniális rendező, Nick Cave viszont még gyakorolhatja ezt a forgatókönyvírás dolgot. A moziba került változat alapján úgy tűnik, leginkább utóbbi miatt nem lesz klasszikus a két ausztrál cimbora legújabb, a Cannes-i Filmfesztivált is megjárt közösködése. De azért mocskos nagy szerencsénk van: részleteiben mégiscsak olyan, mint egy igazán tökös, ultrabrutális, szesztilalmas gengszterfilm. Öt ok, amiért nem szabad kihagyni a Fékezhetetlent.
Gary Oldman behajt a kisvárosba
Gary Oldman behajt és kiszáll a kocsiból. És ha Gary Oldman egyszer behajt valahová, kiszáll a kocsiból és gépfegyver van nála, akkor olyan történik, amit utána becsukott szemmel is vissza tudunk pörgetni. Már ha persze Gary Oldman abban a formájában hajt be a kisvárosba, amiben akkor hajtott, amikor még nem növesztett hosszabb bajuszt, hogy áthajtson a törvény oldalára és hetyegjen valami Denevéremberrel. Hurrá, itt abban a formájában hajt be!
Tom Hardy morog
Kénytelen vagyok megint visszacsatolni A sötét lovaghoz, mert aki nem szinkronizáltan látta a Felemelkedést, talán nem lepődik meg azon sem, amit Hardy itt művel a hangjával. Az biztos, hogy ott nem látszott az arca nagy része, itt meg látszik, és – ahogy egy kolléganőm mondta a vetítés után – „meg kell érte zabálni”. Hát, gusztus dolga, de az biztos, hogy a nyak nélküli filmszínész igen nagyszerű a morgások dramaturgiai céllal való alkalmazásában, amit most halmozottan bizonyít. Ráadásul, ahogy kinyúlt kardigánjában és gyűrött kalapjában megy előre, mint egy igen nyugodt bika, nos, az maga a tökéletes, megkérdőjelezhetetlen kúlság.
Shia LaBeouf bemegy a templomba
A transzformerek jó barátja mostanában nagyon igyekszik, hogy becses neve a művészi igényesség címszó alatt is megtalálható legyen a sztárlexikonokban – az igyekezettel nincs is baj, a tehetséggel már egy kevés azért akad. Viszont Hillcoat olyan jeleneteket rak alá, mint ez is: merev részegen betámolyog a kinézett csajszi után a hívők közé, ott meg Mia Wasikowska, ez az egyre gyönyörűbb leány olyat tesz, hogy… Na de csak nem fogom elárulni, hogy mit tesz.
Guy Pearce belenéz a tükörbe
És azt látja benne, hogy tökmindegy mit játszik, Hillcoat nagyon szereti őt, ő meg visszaszereti ezért – és olyan gusztustalan ripacs módjára hozza a Fékezhetetlen főgonoszát, hogy arra nem tudunk mást mondani, csak annyit, hogy imádjuk. Haja középen baltával elválasztva, hangja hátborzongató és hányingerkeltő egyben, sőt, talán még a szemöldökével is csinált valamit. Annak idején Jude Law volt ilyen hatásvadász A kárhozat útjánban, s azzal az alakítással nem lehetett betelni. Ezzel sem.
Aztán ezek mind találkoznak
És csapnak egy olyan csuda kis lövöldözést a szabad ég alatt, hogy ha máskor nem, hát abban a pár percben az ilyesfajta férfimunkákért rajongó néző biztosan rájön: az ilyen filmekért szeret még moziba járni. Még akkor is, ha darabos, nyomasztó és egészében tétova, valamint annyi vér, amennyi elfolyik és szétspriccel, nincs is az emberi testben. De még ezekkel együtt is: ha év végén nem lesz benne a finálé 2012 legjobb mozis pillanatait összefoglaló videókban, nagyon fogok csodálkozni. Benne lesz.
No Comment