A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel); rendező: Wes Anderson; szereplők: Ralph Fiennes, Tilda Swinton, Edward Norton, Bill Murray, Adrien Brody, Willem Dafoe; színes, amerikai vígjáték, 100 perc, 2014; 16
Andersont IMAX-be!
Bánthatnám Wes Andersont, hogy filmjeinek főszereplői a díszletek, de nem fogom. Ha már ilyen tehetségesen játsszák szerepeiket.
Unom, hogy minden érdektelen filmből, animációs filmből készül 3D-s változat tök fölöslegesen, míg azok a filmek, amelyek világába tényleg szeretnénk fejest ugrani, sokszor be sem kerülnek a hazai mozikba. Pedig Anderson filmjeiben minden jelenetnek íze, szaga van. Sétálni a mignon színű folyosón, vagy megpödörni Edward Norton kackiás bajuszát igazán kellemes élmény lenne.
Most elkezdhetnénk hőbörögni, hogy ez az osztatlan figyelem a történet rovására megy, de kit érdekel? Wes Anderson eddigi filmjei sem az izzasztó konfliktusokról és a katartikus megoldásokról szóltak. Hát most sem. A Grand Budapest Hotelben a két tartógerenda a látvány és a figurák. Mindkettő tökéletesen megvalósítva. A rendező még arra is figyel, hogy a bútorok párhuzamosan álljanak; hogy a létra pontosan a kép közepén, szabályosan csússzon végig. A színek pedig önálló életet élnek a vásznon. „Adjegyharit-zöldből” „megmondlak-narancssárgába”, nekemisjóvolt-szürkéből beszélnünkkell-lilába vagy „mostrepüla-pirosból” „szabadegytáncra-kékbe” hajlóak.
És mindezt tovább színesítik a karakterek, akik önmagukban is megérnének egy-egy külön filmet. Nem véletlen, hogy a legnagyobb neveket tudhatja a szereplők között a rendező. A színészek beleeshetnének abba a hibába, hogy „jöttünk bohóckodni”, ehelyett komolyan veszik munkájukat, így nem tehetünk mást, mint, hogy elhisszük, egyikük tényleg gyilkos, a másik meg kifutófiú.
Willem Dafoe eszelős ábrázata, Adrien Brody kegyetlen frizurája vagy Tilda Swinton élettelen arca a film vége után is tovább kísért. Ralph Fiennes nagyszámú elmebeteg szerepe után most egy újabb árnyalatot is bemutat. A női karakterekre – mint általában – kisebb figyelmet fordít Anderson, de most az egyszer még megbocsátjuk neki.
Ja, és a sztori. Most tényleg írjam le? Nem kerülünk közelebb ehhez a fura világhoz, csak mert elmesélem, hogy egy végrendelet körül bonyolódik a cselekmény. Van benne börtönből szökés, festménylopás, egy anyajegyes süti készítő, néhány – a legkritikusabb helyzetben is – pótolható hoteligazgató, némi második világháborús utalás, lehulló ujjak, sok költészet és egy Budapest nevű Hotel.
Mindenképpen várjátok meg a kiírás végét, mert a jobb alsó sarokban lesz valami cuki.
