Halhatatlan szeretők (Only Lovers Left Alive), rendező: Jim Jarmusch szereplő(k): Tilda Swinton, Tom Hiddleston, Mia Wasikowska, John Hurt, színes, feliratos, amerikai filmdráma, 123 perc, 2013 (16)
Ezt a kritikát Jim Jarmusch biztos nem teszi zsebre
Ugyanis a rendező kizárólag a negatív írásokért rajong, én pedig nem tudok olyan mélységesen belekötni ebbe a filmbe, mint az egyik francia lap egy régebbi alkotását illetően, aminek bírálatát évekig hordta a tárcájában.
Ha vámpírfilmekről beszélünk, akkor húzzuk a szánkat, mivel az utóbbi években ezt a témát eléggé megtépázta az ipar, olyannyira eladhatóan és végtelenségig kiszipolyozva, hogy már nem tudjuk komolyan venni őket. Jarmusch kicsit ezt is meglovagolja, mégis inkább visszabillenti az egyensúlyt. A már hányingert keltő popkultúra helyett inkább visszatekint az élvezhető mítosz megannyi szimbolista stílusjegyei felé, amit ha az ember nem vesz észre, tényleg azt a hatást éri el nála a film, hogy „jó volt, csak hosszú”. A közönség ezen része miatt, adózzunk kétperces néma csenddel a moziélménynek, ami nem fog megadatni (ők csupán Jégkirálynőt és Lokit látják).
A rendező mindegyik filmjében többnyire egyik alteregóját hívja életre, ez Adammal (Tom Hiddleston) sincs másképp, aki egy zárkózott, depresszív személyiség, életének mostani szakaszát zenéléssel tölti. A változást teljesen megtagadó, kiégett hangulatát misem tükrözi jobban, mint hogy temetési ceremóniákra ír csak dalokat. Múltban élése tökéletesen meglátszik környezetén, hiszen a régen virágzó mára már csak kihalt Detroit iparvárosának messzi házban él. Egyetlen ok, amiért még nem engedett szuicid hajlaminak nagyobb teret, nem más, mint Eve (Tilda Swinton).
Aki vele ellentétben egy éjszaka is eleven városban (Tanger) kimozduló, életteli személyiség. Kettejük közötti szöges ellentét ellenére, tökéletesen tudnak együttműködni a vásznon. Attraktívan arisztokratikus jellemüket, csakis két angol kelthette életre. A találkozásból a kirekesztettség atmoszférája, átalakul egy idilli szerelmes történetté, amikor is Eve látva Adam vívódásait, meglátogatja szerelmét az otthonában.
Félreértés ne essék, ezen tulajdonságainak oka nem abból fakad, hogy csillog a napon, és több száz éves, hanem a tehetetlenségéből, amit folyamatosan fenntartó arrogáns stílusban sokszor kiemel. Miszerint a „zombik” mit sem törődve a nagy eszmékkel és a világ szépségeivel szétbarmolják az egész planétát, és annak történelmét.
Paradicsomi hangulatú életvitelüknek végül, akkor lesz vége, amikor kaotikusan felelőtlen Ava (Mia Wasikowska) meglepve őket a házban terem.
Jarmusch általa gyúrta egy karakterbe a mai fiatal generáció minden báját és destruktivitását.
Ahogy a nagy könyvben szintén meg van írva (a feketében, amit a templomban is forgatnak) Eve engedékenysége Ava felé nagy hibába torkollik, így hármójuk kapcsolatában kirajzolódik a kígyó szerepe is.
Végül a film érzelmi vonalon felvonultatott harmadik felvonása a vérszívók gyengeségeire reflektál, hogy aztán egy túlélő drámává váljon, ami megmagyarázza a címadást is.
